Reggeli Sajtófigyelő, 2008. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-08-08
15 - Az egyetemügytől a csángókérdésig, a kisebbségi nyelvhasználattól az autonómiáig több olyan meghatározó témát felvetett már az európai parlamentben, amelyekben a rendszerváltás óta nem történt kézzelfogható előrelépés. Az Európai Szabad Szövetség nagytudású elnökasszonya Nelly Maes fogalmazta meg a legtalálóbban, hogy ha egy európai parlamenti képviselő mindenese akar lenni az ottani munkának, elvesződik a szerteágazó témák sűrűjében, s miközben mindent akar, semmire sem jut. Tehát szinte kötelező minden képviselő számára, hogy kiválassza a számára fontos munkaterületeket, témákat és azokban kell teljesítményre törekednie. Mikor kijöttem az első néhány plenáris ülésről és kóválygott a fejem a szavazások és témakörök bőségétől, világosan megfogalmazó dott bennem, hogy ki kell választanom azokat a fontos ügyeket, amelyek sem nem haladják meg az emberi befogadó- és teljesítőképességemet, sem nem redukálják le a munkámat túlságosan. Ilyenkormán tájékozódtam négy, k betűvel kezdődő fontos ügyben, mint a ke resztyénség, a kommunista múlt, a kisebbségi kérdés és a kultúrális ügyek. Utóbb a frakcióválasztás nyomán még két fontos téma ugrott be: a környezetvédelem, ami jól összehangolódik a keresztyén tájékozódásommal, másfelől pedig a vidékfejlesztés, regionali zmus, agrárium kérdése. Mivel a romániai választások megkésve történtek, alig maradtak olyan, számunkra kedvező bizottsági helyek, amelyek megfelelnek az erdélyi viszonyoknak, másfelől a mi érdeklődési körünknek. Olyan munkát szeretnék végezni a felvázolt területeken, hogy ha netalán tovább folytatnám az európai parlamenti képviselőséget, akkor legyen mit folytatnom, vagy ha más lép a nyomomba, akkor számára is legyenek folytatható ügyek. Be kell vallanom, hogy ebben a népes európai parlamentben az embernek a része porszemnyi: 800 képviselő között egyperces hozzászólási lehetőségekkel. Egy ilyen kiterjedt közösség porszemnyi tagjaként nagyon nehéz a tematikánkat egyáltalán megszólaltani. Ki kell harcolnia egy európai parlamenti képviselőnek a helyét, érvénye sítenie kell az elképzeléseit, a politikai akaratát és lehetőségeit. Ehhez mindenképpen hosszabb időre lenne szükség, mint amit ez a másfél esztendős csonka időszak biztosít. Olyan témaköröknek vagyok a gazdája, amelyek háttérbe szorulnak az európai parlam entben. Európában a keresztyénségről és a kommunizmusról beszélni egyet jelent az árral szemben való úszással, ezért rendhagyó figyelem irányul mind az idevágó megnyilatkozásaimra, mind ezekre a témakörökre. - Református lelkészként és püspökként milyenne k látja a mai - sok esetben csupán idézőjelbe tett - keresztyén Európát? Eszembe jutnak a kommunista idők, mikor áhitozva gondoltunk a nyugati szabad világra és szinte ünnepeltük azokat a keresztyén egyházi személyeket, akik meglátogattak bennünket, szoros szekuskísérettel a hátuk mögött. Eszembe jut, mennyire eszményítettük az amerikai lehetőségeket, és milyen sokat jelentett számunkra, hogy az Egyesült Államok elnöke baptista vagy pedig gyakorló keresztyén. Milyen nagy tekintélye volt előttünk a hollandia i, a németországi vagy a svájci református egyháznak, és hogy felnéztünk a Reformátusok Világszövetségére... És akkor az ember kimegy oda és egyre jobban megerősödik benne, és bennem is annak a tudata, hogy nem úgy állunk a keresztyénséggel, mint a gazdasá gi importtal. A keresztyénséget nekünk kell „exportálnunk” Európába. Ha van, ami többletet jelenthet a részünkről Európában, akkor az éppen a mi lesajnált népi keresztyénségünk. Mondom ezt az individualisztikus keresztyén irányzatok elvakult hívei felé is. Igen, büszkéknek kell lennünk arra, ami egyedül itt maradt fenn, NyugatEurópához viszonyítva. Hitünk hagyományaira, frissességére, igeközpontúságára és gyakorlatára. Éppen ezért az első pillanattól fogva azt tűztem ki célul, hogy beindítok egy Keresztyén Európát! elnevezésű programot, melynek körvonalai most alakulnak. De pusztán az a körülmény, hogy az ember a felszólalásai során idéz egy bibliai igét, vagy azt a keresztyén szellemiséget képviseli, amely létünk velejárója, már ez újdonságot jelent az Eur ópai Parlamentben. Egy szekuláris Európába érkeztem, ahol nagyon zavarba esik egyik vagy másik képviselő, ha megkérdezzük tőle, hogy milyen felekezethez tartozik, melyik templomba jár, hogy netalán konfirmálte és ismerie a püspökét. Ha összehasonlítjuk a kommunista ideológiai ateizmust és a nyugateurópai szekuláris vallástalanságot, nehéz lenne eldönteni melyik a rosszabb, de sajnos együtt hatnak. Egy csehországi vagy egy magyarországi szocialista képviselő adott esetben éppen olyan vallástalan, mint a n yugateurópai jóléti társadalomból érkező képviselők. Egymást erősítik a keleti és a nyugati típusú vallástalanság. Olyan európai belmisszióra lenne szükség, amely meghaladja nemcsak az én, hanem az egész képviselőtestület valamennyi keresztyén beállítotts ágú képviselőjének az erejét. - Akik ismerik, tudják hogy magasra teszi úgy önmaga, mint munkatársai számára a mércét. Saját tevékenységét mérlegelve, milyennek látja az eddigi, bő féléves brüsszeli képviselői munkáját?
