Reggeli Sajtófigyelő, 2008. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-07-02
14 Szász Jenőnek más tervei vannak, a napokban éppen Markó Bélához, az RMDSZ elnökéhez fordult nyílt levélben, és azt javasolta, hogy a két alakulat az őszi parlamenti választásokra hoz zon létre választási koalíciót, mert szerinte a romániai magyar erők összefogása elengedhetetlen. Szász szerint a választási koalíció lehetővé tenné a közös fellépést, s közben a két párt "önállóságát és sajátos arculatát" is megőrizhetné. Az MPPelnök lev elében felszólította Markót, hogy hagyjon fel a gyűlölködéssel, a nemzeti kishitűséggel, a politikai kirekesztéssel, a hatalmi gőggel és az erőfitogtatással, s működjön együtt az MPPvel, mert különben az erdélyi magyarság elveszíti parlamenti képviseletén ek súlyát, törvényhozási képviselőinek számát. Szász Jenő közös választási térképet készíttetne, a jelöltállítást pedig a személyi alkalmasság és a politikai arányosság szempontjainak figyelembevételével szeretné az RMDSZszel együtt véghez vinni. Markó Béla már többször közölte: a magyarság nagy arányban az RMDSZre szavazott, így a szövetség befogad mindenkit, aki vissza akar oda térni, de elsősorban az MPP választóit kívánja meggyőzni, hogy ősszel adják voksukat az RMDSZ jelöltjeire. Ezzel öszszefüggő kérdés, hogy Tőkés László püspök, EPképviselő tárgyalási kezdeményezésére Markó Béla pozitívan válaszolt, s e találkozóra már e hét végén sort kerítenek. Ám mivel Tőkésnek az MPPben semmilyen tisztsége nincs, annak nevében a püspök nem is köthet egyezség et az RMDSZszel. Az erdélyi magyar politizálás követői azonban úgy vélik, a végső szót az őszi összefogás kérdésében mégis Tőkés Lászlótól lehet majd várni, illetve magától Orbán Viktor Fideszelnöktől, akitől - közvetve persze - Szász tisztségben marad ása vagy távozása is függ. vissza Együtt - és nem egymás ellen Népszabadság • Gyarmati István • 2008. július 2. A külügyminiszter pozitívan értékelte a magyar külpolitikát. Nem csoda, mondhatnánk, ez a dolga. Ez igaz is , meg nem is. Göncz Kinga nem szokott elvtelenül szépíteni. Most sem ezt tette. Amit mondott, igaz. Igaz is, meg nem is. Az igazat mondta, csakis az igazat, de nem a teljes igazat. Valóságos részsikerekről számolt be, de a sikerek felsorolása is mutatja a z igazi nagy problémát: nem állnak össze egységes rendszerré, stratégiává. Pedig nem is olyan régen megszületett az ország első külkapcsolati stratégiája. "Vajúdtak a hegyek, szültek egy egeret" - mondják a szkeptikusok. Bár nem voltak sokan. Még az ellenz éki külpolitikusok egyik legjobbika is azt mondta rá: az a legfőbb hibája, hogy elkésett (és hogy elkésett, az igaz is). Egy stratégia mindig általános megállapításokat tartalmaz, de nem helyes, ha megelégszik az általánosságokkal. A stratégiától nem konk rét feladatszabást kell várni, hanem a feladatszabás alapelveinek és irányainak megszabását, aminek a stratégia eleget is tesz. Pozitív fejlemény, hogy a legnagyobb ellenzéki párt is - végre - nagyon színvonalas külpolitikai (sajnos nem külkapcsolati) str atégiát dolgozott ki. Még pozitívabb, ha lehántjuk róla az ellenzékiségből adódó - egyébként gyakran jogos - kritikákat, és a lényeget vizsgáljuk. Ez esetben pedig gyakorlatilag ugyanaz a világkép és külpolitika rajzolódik ki belőle, mint a kormányzati str atégiából. Ennek fényében igen sajnálatos, hogy - bár történtek ilyen irányú lépések - a kormányzati stratégia kidolgozásába nem vonták bele sokkal mélyebben az ellenzék szakértőit, és ugyanilyen sajnálatos, hogy az ellenzék sem kísérelte meg, hogy a pártp olitikai kritika helyett a konszenzusos elemekre helyezze a hangsúlyt. Pedig most, hogy a miniszterelnök kormányülésre hívta a "Fideszközeli" Oriens szakembereit, hogy megvitassa velük, mit lehetne tenni a magyar gazdaságért, talán a külügyminiszter is me ghívhatná a Fidesz szakértőit, hogy vitassák meg, miként lehetne visszatérni a konszenzusos külpolitikához. A stratégia a magyar külkapcsolatok számára három súlyponti területet jelöl ki: a biztonság, a gazdaság és a demokratikus értékek érvényesülésének elősegítése. Ennek érdekében kiemelt fontosságot tulajdonít annak, hogy külkapcsolatainknak a magyar nemzeti érdekek érvényesítésére kell irányulnia. Azt is kiemeli, hogy a nemzeti érdekek érvényesítése számára új lehetőséget és új kereteket jelent az Euró pai Unió és a NATO, s hogy a magyar külpolitikának meg kell tanulnia, miként érvényesítheti nemzeti érdekeinket a lehető leghatékonyabban ezek között a keretek között. Kiemelt figyelmet fordít az Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolatainkra, és hangsúlyozza
