Reggeli Sajtófigyelő, 2008. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-07-02
15 a regionális együttműködés fontosságát is. Változatlanul súlyponti területként jelöli meg a határokon túl élő magyarok támogatását. A stratégia - nagyrészt jellegéből adódóan - adós marad annak meghatározásával, hogy ezek a prioritások milyen következmény ekkel járnak a külpolitika gyakorlatára nézve. Pedig, ha komolyan vesszük őket, akkor nagyon komoly következtetéseket kell levonni. Először is: kötelező lenne olyan koncepciózus külpolitikát folytatni, amelyben a mi terveink és elképzeléseink határozzák m eg az eseményeket, és nem az események a politikánkat. Azaz olyan proaktív külpolitikát kell folytatni, amely a lehető legnagyobb mértékben előre látja az eseményeket, azokra különböző magyar válaszvariációkat készít, és azokat ki is kidolgozza: hogyan has znosíthatók ezek az események céljaink érdekében - vagy rossz esetben: milyen kármentésre van szükség és lehetőség. Egy ilyen külpolitika mögé kell felsorakoztatni a kormányzat valamennyi elemét, és ehhez kell megnyerni a civil szervezetek támogatását is. Továbbá: mindenképpen szükség lenne a külpolitika intézményrendszerének átalakítására. Ha a világ valóban olyan globalizált, komplex és veszélyes, mint ahogy a stratégia leírja - és tagadhatatlan, hogy még olyanabb , akkor meg kell teremteni az ennek kez eléséhez szükséges külpolitikai és hazai hátteret is. Azaz: elengedhetetlen a kormányzaton belüli koordináció erősítése (egyesek azt mondanák, megteremtése), valamint a kormányzat és a civil társadalom együttműködésének erősítése. Első lépésként a külügyi szervek áttekintése lenne szükséges, például annak alapján, hogy a külkapcsolati prioritások milyen külképviseleti rendszert határoznak meg és milyen szakembergárdát igényelnek. Ha a három prioritás a biztonság, a gazdaság és a demokratikus értékek terje désének segítése, akkor a külkapcsolati apparátust is ennek szolgálatába kell állítani. Például egy olyan mátrix megalkotásával lehetne kezdeni, amelyik prioritásonként súlyozza a régiókat és az országokat. Ország Biztonság Gazdaság Demokrácia Magya rság USA +++ ++ +++ - Németország +++ +++ ++ - Franciaország ++ +++ + - Oroszország +++ +++ ++ - Ecuador - - - - Afganisztán +++ + +++ - Irak ++ + ++ - Horvátország ++ +++ + ++ Szer bia +++ ++ ++ +++ Ebből az egyszerű táblázatból az következik, hogy például az Egyesült Államokban erős nagykövetséget kell fenntartani (ez persze táblázat nélkül is nyilvánvaló), és oda elsősorban biztonsági és demokráciaszakértőket kell külden i, hogy Franciaországba elsősorban gazdasági szakembereket, másodsorban biztonságiakat kell küldeni, ellenben demokráciaszakértőket csak kisebb számban, míg Ecuadorban nem is kell képviseletet fenntartani. Ennek megfelelően szükséges az adott országra vona tkozó éves tervezést is elvégezni, beleértve más minisztériumok aktivitását is. És ebben a keretben kell tervezni az adott országgal kapcsolatban a civil szervezetek működéséhez nyújtandó támogatásokat is. Hasonlóképpen át kell gondolni a külpolitika itth oni intézményrendszerét is. A Külügyminisztérium még mindig nem tért át arra a modern struktúrára, amelyben a politikai igazgatót nemcsak annak hívják, hanem valóban ő az a köztisztviselő, aki áttekinti és átfogja a külpolitika egészét - végrehajtva és sza kmai nyelvre lefordítva a miniszter politikai útmutatásait. Itt is érzékelhetők a közigazgatási államtitkár "kivégzésének" következményei: az államtitkár szenved a feladatok skizofréniájától. A legnagyobb baj azonban nem a magyar közigazgatás tragikus szín vonalához képest még mindig kiemelkedően működő minisztériumban van. A legnagyobb gondot az jelenti,
