Reggeli Sajtófigyelő, 2008. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-07-09
20 Az autonómiáért folytatott küzdelem ugyanis alapos előkészítő és tisztázó munkával kezdődik. Amely nemcsak hogy közérthetően dolgozza ki, hanem pontosan követhet ő programba is foglalja, mit jelent és hogyan jön létre a sajátos székelyföldi területi autonómia. Például: miben különbözik a Romániában is olyannyira nehezen megszületett, de lassan felcseperedő helyi és regionális önkormányzatiságtól? Milyen többletha táskörökben testesül meg az állam által különböző közigazgatási területeknek eddig átadott és a jövőben átadható feladatcsomagokon kívül? Milyen intézmények látják el ezeket a többlethatásköröket, és hogyan jönnek létre? Milyen nagyságrendű közpénzek ala pján működnek, honnan és hogyan tesznek szert ezekre, milyen testületek gyakorolnak ellenőrzést elköltésük fölött? Hogyan alakul a döntéshozatal és a végrehajtás az autonóm területen, milyen lesz a központ (a féltucatnyi, önmagát annak kikiáltó székelyföld i központ) és a kisebb települések viszonya? Ki és mi védi meg saját hatalmasságaitól a székelyföldi kisembert? A kérdések sora folytatható, és minden kérdés mögött még legalább tízszer ennyi alkérdés fogalmazható meg. Amíg ezek nem tisztázottak és vála szlehetőségeik nem sorakoztathatók fel, addig az autonómia olyan szóvirág marad, amelyet székely vagy székelykedő politikusok időről időre megpróbálnak aléltságából fellocsolni. Hogy a metaforánál maradjunk: a Székelyföld egyre kevésbé kaszált pompás rét jeiről vagy havasi legelőiről könnyedén lehet akár több csokor virágot is összegyűjteni, de gyökérzet híján egykét nap múlva elhervadnak, és akkor vagy kidobják, vagy szárítmányukból teázgatva idézik fel a nyarat. Az autonómia sokkal komolyabb társadalmi célkitűzés annál, semmint hogy közösségi játékszerként kezeljék. Az autonómia tartós alapokkal kezdődő építmény, és nem a régmúlt történelmének jelen számára legendásított változata. Az SZNT elnöke megválasztásakor szakbizottságokról beszélt. Népszavazás helyett nevezze is meg őket: közjog, közigazgatás, intézményrendszerek, gazdaság stb. És működtesse. vissza Erdélyi magyar EPképviselők a kisebbségi jogokért Szabadság 2008. július 09. Az Európai Parlament és az unió t agországai, köztük Románia és Magyarország ítélje el Ukrajnának a nemzeti kisebbségek „programszerű asszimilációjára” irányuló törekvéseit, szólítsák fel Ukrajnát nemzetközi kötelezettségeire – mondta Tőkés László európai parlamenti (EP) képviselő hétfőn Strasbourgban, az EP ülésén napirend előtt elhangzott felszólalásában. Emlékeztetett arra, hogy májusban az ukrajnai román közösség vezetői felszólaltak a diszkriminatív jellegű ukrán oktatáspolitika ellen, amely az ukrajnai román nyelvű oktatás felszámol ására és a román közösség erőszakos asszimilációjára irányul. „Az ukrajnai Kárpátalján élő magyarokat ugyanez a kisebbségellenes politika sújtja” – tette hozzá. Felhívta a figyelmet arra, hogy egy ukrán oktatási miniszteri rendelet a nemzeti kisebbségi ok tatásnak az ukrán államnyelvre való átállítását, „a tanügy teljes elukránosítását irányozza elő”. Szintén napirend előtt szólalt fel Sógor Csaba, az RMDSZ EPképviselője, aki egyfelől az oroszországi finnugor népcsoportok veszélyeztetett helyzetét emelte ki, másfelől hangsúlyozta, hogy a kisebbségek védelmét maguknak az uniós országoknak is biztosítaniuk kell. vissza Elkelne a jó példa, elnök úr Szabadság 2008. július 09. TIBORI SZABÓ ZOLTÁN Rámordult Traian Băsescu az igazságszolgáltatás főszereplőire, illetve közülük azokra az ügyészekre és bírókra, akik nem a saját kamarillájához tartoznak. Egyesekre ugyanis – s gondolhatunk itt főképpen Daniel Morarra és Laura Codruţa Kövesire, akikre az államfőtől immár kényszerede ttségből is megszokott logika szerint – természetesen a bírálatok nem vonatkoznak, mint ahogyan Monica Macoveire, az igazságügyi tárca volt
