Reggeli Sajtófigyelő, 2008. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-07-09
21 birtoklójára sem. Mindezeket a személyeket ugyanis az elnök a korrektség és a szakmaiság abszolút példaképeinek kiál totta ki. A többiek a rosszak, a gyengék, a korruptak, a léhák, a lusták, a szakmát nem ismerők és az uniós követelményekre fittyet hányók. Ő miattuk történik majd meg – várhatóan két hét múlva – , hogy a brüsszeli országjelentés a román igazságszolgáltatá st elmarasztalja. Ez persze még nem lenne tragédia. A hazai igazságszolgáltatást már annyiszor elmarasztalták különböző európai fórumok által, hogy azt megszámolni is nehéz lenne. Az államelnök azonban pontosan tudja, hogy ez a mostani országjelentés könn yen maga után vonhatja a Románia feje fölött lebegő védzáradéknak az aktiválását. Egy ilyen lépés viszont azt eredményezné, hogy a romániai igazságszolgáltatás által meghozott döntéseket (értsd: a hazai bírósági döntéseket) az Európai Unió többi tagországá ban nem ismerik majd el. Ami persze, az ujjal mutogatáson túlmenően, cseppet sem lenne kellemes, meg kellemetlen jogi következményekkel is járna. De hogyan juthattunk idáig? – teszi majd fel a kérdést a naiv adófizető, akitől az évek során csak beszedték a nem kevés pénzt, de cserében mindeddig édeskeveset kapott. Hogyan történhetett meg, hogy a 250 millió lejig (!) terjedő havi béreik ellenére a bírók és az ügyészek úgy végzik a munkájukat, hogy azzal az unió bürokratái nincsenek megelégedve? Miért fizetj ük tehát ezeket az embereket? Nem kellene esetleg valamennyiüket kirúgni? A valóság azonban ennél árnyaltabb. Mert a valósághoz szorosan hozzátartozik az a romániai felfogás (amelyet a Băsescurezsim csak felerősített, de mindig létezett), miszerint csak az a bűnöző, aki nem tartozik a hatalom klikkjéhez, csakis az lehet korrupt, akit nem a hatalom jóváhagyásával vesztegetnek meg, és csakis azt kell ügyészségi vizsgálatra berendelni, majd bíróság elé állítani, aki szálka a hatalmon lévők szemében, s aki a hatalomnak valamit keresztbe tett. A bírók és az ügyészek pontosan tudják, hogy Romániában a dolgoknak ez a rendje, s ez idáig nagyon kevés példára emlékszünk, amelyekben az alanyok ki mertek lépni ebből a sorból, és a nyilvánosság tudomására hozták a kö rön belül tapasztalt valóságot. Kilépésük pedig, fájdalom, a halálba történt. Bárki bármit állítana, egy dolgot le kell szögeznünk: mindaddig, amíg a dolgok a jelenlegi hatalmi logika szerint haladnak, Románia nem lesz jogállam. És ehhez nem csupán a bíró k és az ügyészek politikai távirányítása járul hozzá! Dehogy! A rendszer olajozottságát elsősorban a parlament által elfogadott felemás törvényekbe kódolt hamisságok biztosítják. Vegyük csak sorrendben. Nemrég a parlament elfogadott egy törvényt, amelynek értelmében piaci áron és készpénzben kárpótolnák azokat a személyeket, akik másoktól államosított lakásokat vásároltak meg, de adásvételi szerződéseiket a bíróságok valamilyen okból kifolyólag semmisnek nyilvánították. Nyílt titok, hogy a legszebb államo sított lakásokat a kommunista rendszer kedvezményezetteinek osztotta szét. Előszeretettel költöztette be a legszebb villákba és városi lakosztályokba a szekus tiszteket, a pártnómenklatúra tagjait és a kommunista társadalom többi haszonélvezőjét. Az igazi tulajdonost kisemmizték, és az elmúlt csaknem két évtizedben a mintegy 200 ezer kifosztott igazi tulajdonosnak csupán a tíz százalékát kárpótolták. A többiek várhatnak még, gondolja a hatalom, akinek elsődleges sürgőssége a lopott holmi nélkül maradt szeku sok pénzbeli kárpótlása. Az igazi tulajdonos pedig csak várja meg szépen a „kongói kárpótlást”, ahogyan a mindmáig nem működő Tulajdonalap értéktelen papírjait a kifosztottak nevezik. A jogállami státushoz, persze, hozzátartozott volna, hogy ez ellen az i gazságtalanság ellen hatalom és ellenzék a mennyezetig szökjön a törvényhozás mindkét házában, az államfő pedig a bőréből kiugorjon, s úgy ítélje azt el. De mit várhatunk el attól az államelnöktől, aki a civiltársadalmi presszió nyomán is megtartotta az il legálisan megszerzett államosított luxuslakosztályát, s mire számítsunk a hatalom vagy az ellenzék vezető politikusaitól, hiszen jelentős részük szintén a más tulajdonában pöffeszkedik, Ion Iliescuval és Mircea Geoanával az élen. Hiába mondta ki az Alkotm ánybíróság már 1995ben – tehát még azelőtt, hogy az államosított tulajdonokat a nómenklatúrának bagóért eladták volna – , hogy a szóban forgó ingatlanoknak a jelentős részét jogcím nélkül
