Reggeli Sajtófigyelő, 2008. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-07-05
19 Hogy is kezdhetnénk egy születésnapi beszélgetést Bugár Bélával, mint hogy megkérdezzem, képviselő úr, hogy va n? Örömteli napok következnek? Megértem az ötvenest egészségesen, soha rosszabbul ne legyek. Mi ketten 10 évvel ezelőtt ugyanebben az időben ugyanerről a témáról beszélgettünk. Akkor vidáman, felhőtlen jókedvvel nyilatkozott a 40esről. A hely szelleme k ötelezett akkor is. A vidámság mögött vibrált valami, bizonyára a kötelességtudat. Most mit kellene látni, meséljen… Az biztos, hogy most igazán megélhetem és átérezhetem: mi az szabadnak lenni. Pártelnöknek lenni - és az mindegy, hogy kormánypartnerként, vagy ellenzékiként - nagy felelősség. A pártelnöknek mindenre felelni kell, mindig azonnal közbe kell lépnie, intézkednie kell és ő az, aki mindenkor megjeleníti a pártot. Most mondhatnám, hála istennek ilyen felelősségem nincs, ugyanakkor, ha ezt mondom, eszembe jut, hogy végül is a magam módján én is hozzájárultam ahhoz, hogy az MKP már tíz éve megállja a helyét. Mögöttem 18 év politika van, és még most is van a vállamon jókora felelősség. Nem mindegy, hogy egy adott helyzetben mikor, mit lépek. Az öre gedés ellen van talán valamilyen titkos szere, de ez csak kívülről hat, a legmélyebben meghúzódó benső ezzel nem fiatalítható. Most már egyre gyakrabban kérdezgetik, hogy ötven felé milyen vagy? Nem érzem magam annyinak. Ugyanaz a vásott kölyök vagyok, ak i, ha lehet, az első adódó huncutságot elköveti. Sokkal könnyebb a mindennapok próbáját kiállni, ha elviccelem olykor a problémákat. Persze, hogy nyomot hagy az ember lelkén, ugyanúgy, ahogy az egy évvel ezelőtti történéseknek azért ott vannak a nyomai, de annyit idéztem már, hogy szállóigévé válik: az az igazán boldog ember, aki a rosszban is képes meglátni a jót. Csupán egy példát engedjenek meg: 2006ban a választási kampány idején, siettem hazafelé, Zólyom után a Turbo Diesel autóban elromlott valami, t ehát lassabban ment, zabált, bűzlött, következésképpen nem lehetett gyorsítani. Ha a megengedett sebességgel haladtam volna, akkor most azzal a tudattal kellene élnem, hogy megöltem egy embert, aki ittasan sétált az út közepén, pufajkában... Gondoljuk vég ig: 88ban 30 éves, 98ban 40, 2008ban 50 éves. Milyeneknek látja ezeket a Bugár Bélákat? Hát…harminc évesen egy teljesen más időszak volt. Lázadó voltam, odavágni mindenkinek. Ilyennek ismertek a Nehézgépipari Művekben is, ahol ha ki kellett valamit har colni, mindenki rám mutogatott. Akkor is elég nagyszájú voltam. A rendszerváltás idején, 40 évesen már ott volt az óriási felelősség, nem kevés tapasztalat, megéltük a mečiari időszakot, egyiket, másikat, tüntettünk, az ember jobban érezte bőrén a kisebbsé gi lét apró problémáit, amelyeket sokszor csak a politikusok vesznek észre. Annál nagyobb a felelősségük, hogy még a bajok bekövetkezte előtt orvosolják. Következett a kormánykoalíció, júliusi vagyok, szeptemberben léptünk a koalícióba. Akkor 40 éves volta m, 10 év politika volt mögöttem, annak ellenére még mindig edződnünk kellett. Repültem én úgy az USAba, hogy csak németül tudtam, azok meg egy kukkot sem, s mégis tárgyaltunk, meg kellett magam értetnem, meredek dolgok voltak ezek. Kormánykoalícióba kerül ni, s egy olyan ország sorsa egy részét magára vállalnia az embernek, amely magyarellenes volt, amelyik csak ellenségnek tekintett minket, el nem felejtem, amíg élek. Most 50 évesen ellenzékben vagyunk, sok minden hasonlít a mečiari kormányhoz, de azért be nt vagyunk az Európai Unióban, bent vagyunk a NATOban, tehát vannak olyan elemei az országnak, amit nem lehet csak egyszerűen leépíteni. Hozzá kell tennem, hogy már nem vagyok pártelnök, tehát a felelősségem is jóval kevesebb. Végülis Ön határozta meg, hogy politikailag nyugdíjba megy. Nincs ez hamar egy kicsit? Szerintem nincs. Én ugyanis a pártelnöki szerepet is még négy évre terveztem vállalni. Azon igyekeztem, hogy találjunk fiatalokat, akik nemcsak az elnökségében viszik tovább a pártot. Két év múl va elmondhatom, hogy húsz évet voltam a politikában, ez alatt az idő alatt berögződnek az emberbe azok a reakciók, amelyek miatt ha éjjel felrázzák, akkor is pontosan tudja, mit csinálna. Csak nem biztos, hogy azok a reakciók húsz év távlatából is helyesek . A mai fiatalok a "business" világát ismerik jobban, és lehet, hogy határozottabban, hatékonyabban tudnák érvényesíteni az elképzeléseiket. Úgy látom jónak, hogy tudni kell elmenni. Nem lesz könnyű. Biztosan egyetért velem, hogy kaotikus év áll Ön mögöt t. Mit csinálna másként? Biztos, hogy jó döntéseket hozott? Aki dolgozik, az hibázik is. Volt néhány hiba az elmúlt egy évben. Az életben jó tulajdonság, a politikában nem: ha valami kiderül, én nem szoktam tagadni. Igaz: sok dolgot nem hoztunk nyilvános ságra, de az újságírók jóvoltából fény derült rájuk. A hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát, s a politikában ez nagyon
