Reggeli Sajtófigyelő, 2008. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-07-05
20 veszélyes. Lehet, hogy sok mindent másképp csinálnék, de egyet nem: a nevemet, a becsületemet, ha kell bármi áron védeni f ogom. Két hete volt az MKP megalakulása 10. évfordulójának az ünnepsége. Bugár Béla nélkül. Olyan ember, aki a sok gyötrődés no meg siker után hátat fordít? Nem fordítottam hátat, s talán életemben ez volt a második legnehezebb döntés, amit meg kellett hoznom. Még 24 órával előtte sem voltam biztos benne, hogy mit fogok csinálni. Két dolog járt az eszemben, az egyik, hogy ott lesz sok ember, akikkel, ha nem 18, de legalább10 évet együtt dolgoztam, és ezek az emberek bizonyára megkérdik majd, hogy mi egy s másról a véleményem, hol történt hiba, mit kellett volna lépni. Nem tudok köntörfalazni, nekik sem hazudtam volna. Kialakult volna egy vita, ami megkeseríthette volna a jókedvet. A másik dolog, hogy többszáz ember tudatosan nem volt jelen, akik esetleg a z hihették volna, hogy elárultam őket. Ez a két érv volt a legsúlyosabb, ami miatt aztán úgy döntöttem, hogy távol maradok. Egy ilyen pálya, mint az Öné sok szakdolgozat, értekezés témája lehetne. Mit olvasna ezekből szívesen? Hát persze, mindenki azt s zeretné olvasni, hogy ez az ember nem hibázott. Nekem az is elég lenne, ha úgy gondolnák, olyan ember vagyok, ha nem is tett meg mindent, de legalább igyekezett megpróbálni. Ma is azt mondom, hogy 2001ben ki kellett volna lépni a kormányból. A kerületi fe losztást illetően, két vagy három szavazattal átment volna ez a javaslat. Mikor láttam, hogyan oszlik meg az MKP, mikor láttam, hogy milyen erővonalak kezdenek kialakulni, akkor azt mondtam, ez nem ér meg annyit, hogy szakadjon a párt. Most, hogy mondja: szabad ember, nemcsak a nagypolitika szürőjén keresztül nézi az életet, milyennek látja? Mivel telnek napjai? Ön keveset beszél róla, más forrásból tudom, hogy az idős emberekről való gondoskodás iskolapéldáját mutatja. Hallhatnánk többet arról a nyugdíja sotthonról, mely Nagyszarván készül, mely méltó körülményeket biztosít számukra életük alkonyán? Nem hiszek a véletlenekben. Hiszem, hogy nem véletlenül vagyunk a Földön, ráadásul hívő ember vagyok, azt is tudom, hogy mi, miért történhet. Március végén, m ikor úgy döntöttem, hogy elmegyek a nagypolitikából, tudtam, láttam, hogy nagyon sok olyan idős ember van, akiknek nagy része egészségügyi szolgáltatásra szorul, de ami a legfontosabb, meleg emberi szóra, törődésre vágyik. Egy szlovák vállalkozó jelentkeze tt, aki Nagyszarván megvette a Pongráczkastélyt, és amikor megkeresett, szívesen lettem partnere. Tavaly decemberben írtuk alá a szerződést, most októberben nyitunk. Milyen lesz? Jelenleg két lábon álló rendszerről beszélünk. Az egyik az egészségügyi s zolgáltatást nyújtó rendszer, a másik pedig az elfekvő, azok számára, akik súlyos betegségük miatt kapnak ott helyet, hogy életük utolsó éveit méltó körülmények között élhessék le. A rehabilitációs részlegen pedig bármilyen orvosi beavatkozás után lévő bet egek kapnak helyet, gyógytornát, bármit, amire szükségük van. Az egészségügyi biztosító lehetővé teszi, hogy magánszemélyek nyújtsanak ilyen ellátást, tehát ez az a két, illetve három dolog jöhet számításba. Ezen szorgoskodunk partneremmel. Hogyha nem a parlamentben ül és nem a nyugdíjasotthon körüli teendőit végzi, mivel szereti eltölteni a napot? Meglepne, ha kertészkedne. Meglepem. A kertben nagyon sokat dolgozom. Kevés helyen látni az elvégzett munka oly gyors eredményét, mint egy kertben. Nincs szeb b dolog annál, amikor elültetése után néhány nap múlva előbukkan egy zsenge növény. Ez a csoda. Megnyugtatóbb, mint bármi más. A kert azt pótolja nekem, amit a politika nem tudott nyújtani. Átíródott az értékrendje netán? Másképp nézek a világra. Sokan kérdik mit kívánnék magamnak. A válaszom az, ha az embernek van egy kis bevétele, tehát van valamilyen állása, úgy - ahogy egészséges, van családja, akkor mi a manóra van még szüksége 50 évesen? Nem akarok repülőgépet, jachtot, szeretném, ha az egészségem továbbra is szolgálna, szeretném látni, hogy a lányom egyszer férjhez megy és magajándékoz néhány unokával. Őket szeretném élvezni, ha megélem. Tíz év múlva milyennek szeretné, hogy lássuk? (Kacagás) Ha azt mondanák, hogy sármos úr, működtet egy olyan n yugdíjas- és szociális otthont, amely nem kopasztja meg az embereket, tisztességes szolgáltatást nyújt, és oda érdemes menni, mert ott jó sorsom lesz. Lehet, hogy 10 év múlva egy boldog emberrel találkoznak azok, akik ismernek.
