Reggeli Sajtófigyelő, 2008. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-07-04
18 szembeni konfliktusok kerülésére kényszerülő kis országokban hosszabb távon nem járható út. A nemzetközi összefonódások elmélyülése, a versenyképesség felértékelődése nyomán az aktív jellegű k ülpolitika kis országok esetében megkerülhetetlen felemelkedési, pozíciójavítási sikerfeltétel lett. Az európai integrációs folyamat a hagyományos diplomácia több sávját tehermentesíti, illetőleg alakítja át a védelmi, tárgyalási, képviseleti és informáci ószerzési funkciók ellátásában. Megnövekedett súlyt kapnak viszont az országkép alakításával, a partneri vonzerő növelésével, a külső erőtér és érdekviszonyok, valamint a kapcsolattartási színterek változásaival összefüggő, nagyfokú felismerőkészséget és k reativitást igénylő különféle feladatok. Nemzetközi kapcsolatokat alakító külpolitikát, feladatvállalást a kiterjedt erőforrásokkal, érdekérvényesítési potenciállal, információszerzési lehetőséggel rendelkező nagyhatalmak folytathatnak. A nagyhatalmi szer epfelfogás, külpolitikai gyakorlat másolása kis országok számára nehezen követhető, sőt káros. Számukra az ésszerű magatartás az általuk nem változtatható nemzetközi folyamatokhoz kifelé alkalmazkodó, befelé viszont a külső feltételeket tudatosító, érvénye sítő tevékenység. Nagyhatalmak gyakorta jelenítenek meg belpolitikai érdekeket külpolitikai magatartásukban. Kis országok külpolitikájában belpolitikai szempontok érvényesítése többnyire bumeránghatású. Egy kis ország felléphet ugyan "erkölcsi nagyhatalomk ént", az eltávolodás a reálpolitikai érdekektől viszont rendszerint szűkíti a mozgásteret. Nemzetközi realitásokból adódóan gyakorta nincs lehetőség értékvezérelt külpolitikára. Magyarország geostratégiai helyzete, fejlődéstörténeti sajátosságai, potenciá lja következtében a külpolitika mindig is különlegesen nehéz kihívások előtt állt. Időszakonként kiemelkedő külpolitikai teljesítmények mellett történelmi tévútjaink gyakorta gyökereztek a nemzetközi folyamatok, erőviszonyok félreismerésében, a cselekvési lehetőségek korlátainak figyelmen kívül hagyásában. A mai magyar "politikai osztály" és a magyar társadalom sajnálatos módon több szomszédos országnál jóval kevésbé érzékeli a külkapcsolatok jelentőségét. A rendszerváltoztatással kialakított antalli külpo litikai doktrína - visszatérés az euroatlanti közösségbe, megfelelő viszony a szomszédos országokkal és az összmagyarság érdekeinek képviselete - középtávú időszakban széles körű egyetértésen, támogatottságon alapult. Az elmúlt évtizedben sajnálatos módon elszaporodtak a kis országok racionális külpolitikai magatartásától s az antalli külpolitika hármas egységétől eltávolodó gyakorlat jelei. Pártok és kormányok egyre nagyobb mértékben igyekeztek a külpolitikát belpolitikai célok, aktuálpolitikai törekvések szolgálatába állítani, belpolitikai pozícióik erősítésére felhasználni. Az euroatlanti integrálódásban elért sikerek mellett a korábbi konszenzuson nyugvó antalli külpolitikai célegységen súlyos csorbát ejtett a 2004 decemberi népszavazás is. Ennek közvete tt következménye a "jószomszédi viszony" alakulásában is tükröződött. A konszenzus- és koncepciódeficit magyar mértéke kirívó a középeurópai térségben. A nemzetközi gazdaságipolitikai fejlődésnek és erőtérnek az elmúlt másfél évtizedben érzékelhető vált ozásaira a magyar külpolitika nem dolgozott ki stratégiai válaszokat. Elmaradt Magyarország nemzetközi és európai helyének kijelölése, a nemzeti érdek tisztázása és érvényesítése mind az euroatlanti közösségen belüli, mind a közösségen kívüli partnerország okkal szemben. A nemzetközi diplomáciai eseménynaptár követése és a rutin jellegű feladatok ellátása nem elégséges a magyar külpolitika "sodródó" jellegére utaló bírálatok cáfolatára. Az ország nemzetközi hitelességének, gazdasági teljesítményeinek, region ális pozícióinak az utóbbi években bekövetkezett nagymértékű gyengülése, illetve a nemzetközi környezet változásainak felgyorsulása megkerülhetetlen és sürgető feladattá teszi a magyar külpolitika stratégiai célrendszerének, eszköztárának, végrehajtási mec hanizmusainak újrafogalmazását. Az elmúlt évszázadból gazdagon örökölt csatlósmentalitást feledő, kreatív, jövőorientált magyar külpolitika a partneri súlypontok kialakításakor kiinduló pontnak tekinti az uniós tagságból fakadó illetékességi meghatározott ságokat. Az aktivizálódás a döntési folyamatokban, álláspontok kialakításában, eseti koalíciók kötése, persze, magyar érdekeket is érvényesíthet. Történelmigeostratégiai és gazdasági érdekek alapján Magyarország stratégiai partneri viszonyt Németországgal , Olaszországgal és Ausztriával alakíthat ki. A távolabbi nyugateurópai országok számára Magyarország partneri értéke korlátozott, a közös uniós tagság viszont átlagon felüli ütemű bővítést ígér a gazdasági együttműködésben. A még meglevő gazdasági versen yelőnyök, regionális stabilitási követelmények és nemzetpolitikai érdekek a középeurópai térség külpolitikai súlypontozását ajánlják.
