Reggeli Sajtófigyelő, 2008. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-06-10
18 Egyértelmű a jelentéstevők álláspontja a korábbi auditálás óta eltelt időszak megvalósításai tekintetében is: „A Dr. Antal Kft. tanulmányában szereplő megjegyzések nyomán 2004. 06. 29én a Szenátus Chartamódosító bizottságot nevezett ki, melynek a Charta aktualizálása, tökéletesítése, a valósághoz való idomítása lett volna a feladata. Sajnos a bizottság munkája – amennyiben volt ilyen – nem konkretizálódott semmilyen módosítási javaslatban. Éppen ezért a fent jelzett problémák mind a mai napig léteznek.” (15. old.) A jelentés egyértelműen megállapította, hogy – bár az erre kitűzött egyéves határidő 2005. július 29én lejárt – a Sapientia Alapítvány kurátorainak összeférhetetlenségi érintettségeit nem oldották meg, ám ezt rajtuk senki nem kérte számon. Hogyan is kérte volna, ha a kuratórium elnökével az élen (aki hét funkciót halmoz), az összeférhetetlenség egész sor kuratóriu mi tagra érvényes. (16 – 17. old.) A kuratórium elfogadta ugyan 2006 júliusában a Stratégiai Koncepciónak nevezett dokumentumot, de az auditorok 2007ben arról panaszkodtak, hogy azt a kitűzött határidőre sem az EMTE, sem a PKE szenátusa nem fogadta el. A j elentés így folytatja: „Fontosnak tartjuk megemlíteni, hogy a lábjegyzetben mellékelt Stratégiai Koncepció Helyzetelemzés fejezete, Külső környezet alfejezetében megállapítják, hogy a Sapientia stratégiai gondolkodása és tervezése elsősorban a magyar állam i költségvetési támogatás premisszájára épül, mely hiányában összedől az egész koncepció.” (18. old.). Az ingatlanfejlesztésekkel kapcsolatban a jelentés szintén egész sor kuszaságot és ésszerűtlenséget állapított meg (21 – 24. old.), a költségvetéstervezé ssel kapcsolatban pedig már az első bekezdésben leszögezte, hogy „gyökeres szemléletváltásra van szükség, úgy a költségek racionalizálása, mint a bevételek növelése irányában”. A költekezés igen nagyvonalú, a külföldi kiszállások elszámolását beleértve, d erült ki a jelentésből (25. old.), akárcsak az alkalmazottak bérezése. Ez utóbbiról a dokumentum megállapítja: „Az EMTE és a PKE főállású oktatóinak bérét az állami egyetemeken 2006. márciusában érvényes átlagbér 1,26tal történő megszorzásával számolják k i. Egy egyetemi tanár 4400 – 5400 RON bruttó fizetést kaphat, docensek esetén a bruttó fizetés 2250 – 3600 RON között van, adjunktusok esetén ez az intervallum 1500 – 2700 RON. Egy tanársegéd 1200 – 1900 RON bruttó fizetéssel rendelkezhet, míg egy gyakornok 1180 – 1 320 RON között kereshet. A fenti bruttó juttatásokhoz adódnak hozzá a vezetői pótlékok 220 – 1820 RON bruttó értékben.” (26. old.; RON=új román lej) Mivel azonban az állami egyetemeken 2006 szeptemberében 5 – 8 százalékos differenciált bérfejlesztést alkalmaz tak, 2007. januárjától további 5 százalékost, áprilisától pedig újabb 2 százalékos emelést hajtottak végre, a Sapientiarendszer már akkor jelzi a finanszírozónak, hogy „az elkövetkező periódusban a rendszer béremelést kíván majd bevezetni”. Az átvilágítók szerint ez „mindenképpen problémát fog jelenteni, hiszen a jelenlegi szinten is a havi bérköltség közel 100 millió HUFot jelent”. (26. old.; HUF=magyar forint) További megállapítások: „túlméretezett az adminisztrációs munkatársak létszáma”, „a KPI Tudom ányos Tanácsának félévi bére például 3,6 millió HUF, ami igen magasnak mondható, figyelembe véve, hogy tagjai csak 2 – 3 havonta üléseznek”, a dologi költségek „alapos átgondolásra” szorulnak (26. old; KPI=Kutatási Programok Intézete). Nem gondos a gazda A jelentés hangsúlyozza, hogy „továbbra is megmaradt a rendszer alapvető hiányossága: a gondos gazda szemlélet hiánya”. Majd hozzáteszi: „Sok esetben a döntések meghozatalánál fontosabbak egyéb szempontok, saját helyszíni vagy akár személyes érdekek, mint a rendszer előremozdítása. (...) Az EMTE három helyszínének teljes körű autonómiája van, ami nem baj, viszont a stratégiai kérdések meghozatalában elengedhetetlen lenne az együttgondolkodás. Sajnos ez nem igazán mutatható ki. A helyszín gazdasági életének i ndependens volta különösképpen igaz a PKEre. Az EMTE, bár az Integrációs szerződés alapján a rendszer részének tekinti, nem igényli és talán nem is lenne elérhető számára a PKE életére való rálátás. Ez a szemlélet köszön vissza a költségvetés tervezésénél is, amikor a PKE nem 100%ban veszi át az EMTEn alkalmazott bérrendszert (valamivel kisebb fizetéseket biztosít), a diákok esetében csak részben fedezi az államvizsga költségét, vagy a Kuratórium döntése nélkül vásárol telket, visszaigényelt áfa összegek ből.” (28. old.)
