Reggeli Sajtófigyelő, 2008. március - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-03-01
34 a BBTE Erdély legnagyobb vállalata. Horváth Réka: – Mennyire befolyásolja a közgazdasági kart a piac? Juhász Jácint: – Befolyásol, mivel a profilja miatt a közgazdasági kar áll a legszorosabb kapcsolatban a piaccal. Magyari Tivadar: – A közgazdasági kar az ország legnagyobb kara, akár önálló egyetem is lehetne. Juhász Jácint: – Ez valóban így van. Általában külföldi v endégek látogatásakor, ha megmutogatjuk az izmainkat, meglepődnek. Tényleg óriási intézmény vagyunk, 15 ezer diák tanul csak nálunk – ez egy kisebb városlakosságnak is beillene. Már csak a méret miatt is, köztünk s a piac között továbbra is erősödik egy ka pcsolat. Szükségszerű, hogy a piacnak dolgozunk, illetve az is szükségszerű, hogy maga a közgazdasági képzés és piac között szoros kapcsolat alakuljon ki. Attól fogva, hogy a diák belép az egyetemre, mi végig a piacról beszélünk neki, illetve minden termék ünk elsősorban a versenyszférának, a piacnak szól. Innen származik a visszahatás: a képzésünknek alkalmazkodnia kell a piaci igényekhez, mivel nem tehetem meg, hogy közgazdászgondolkodókat képezzek 15 ezer emberből, miközben Romániának szüksége van e gy generáción belül húsz közgazdásztudósra. Emellett minden a versenyszférának szól: jönnek a bankok, s kérik az embert, jön a Nokia, s kéri az embert. Illetve léteznek visszajelzések, hogy itt egy kicsit gyenge, máshol meg túl erős a képzés. Jó példa err e a felnőttképzésünk. A polgármesteri hivatalban rettentő sok olyan ember van, akinek nincs meg az elvárt közgazdasági képzése, egyben pedig egy cetlije is erről. Ilyen esetben hozzánk fordulnak, kérnek egy felnőtteknek szóló továbbképzést. Ilyen szempontb ól a kolozsvári BBTE közgazdasági kara s a piac között szoros kapcsolat van – egyek vagyunk a piaccal. Ez így van rendjén, mert speciális jelleggel bírunk, de gondolom, a jogászokkal ugyanez a helyzet. Magyari Tivadar: – Érdekes lenne például a közgazdá sz diákokat összehasonlítani a szociológusokkal vagy antropológusokkal. Tonk Márton: – Meggyőződésem – , ahogyan azt korábban is elmondtam – , hogy minden egyetem a piac szereplője. A kérdés ott van, hogyan tudsz válaszolni a piac elvárásaira. Mint egyetem , milyen eszközeid, lehetőségeid vannak, itt az üzlet erősen összefügg az egyetemi autonómia némi vonatkozásaival, vagyis azzal, hogy hogyan tudsz reagálni a piac kihívásaira. Van azonban egy lényeges eltérés két olyan egyetemi modell között, mint a Babe şBolyai, amely közszolgálati feladatokat lát el állami intézményként és egy magánlogikával működő intézmény között. Ugyanis értelemszerű és jogos elvárás, hogy egy olyan egyetem, amelyet az állam pénzel, legyen tudományegyetem – , fedje le ezt a területet. Bár hallgató nincs nagyon rá, de nem lehet holnaptól elfelejteni sem a fizikát, sem a kémiát, sem pedig a filozófiát. Kétezer éve létrejött tudományágakat nem lehet felszámolni csak azért, mert nincs rá piaci igény. Az államilag fenntartott tudománye gyetemnek ennélfogva ennek a területnek a lefedése nehéz ügye. BabeşBolyain tanító oktatóként is többször érzékeltem, hogy az ember adott esetben nem tud elébe menni a piaci elvárásoknak. Tudja jól, hogy azt a két képzést kéne hagyni a fenébe, ott ahol va n. Tudja, hogy egy ilyen intézkedéssel sokkal jobban kijönnének számok, mutatók, egyszóval az egyetem jóval piacosabb lenne. De nem számolhatja fel ezeket a képzéseket, és joggal nem teheti meg. A Sapientián, ha egy szakon nincs tíztizenöt hallgatóm, ez t az ügyet jóval könnyebb megoldani. Ebben az esetben utánanézek, mivel lehetne a megszüntetett szakot felváltani.
