Reggeli Sajtófigyelő, 2008. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-02-27
13 környező hegyekről lőttek. Természetes volt a srebrenicai áldozatokhoz fűzni rokonszenvet, és nem Ratko Mladicshoz. De most nem ilyen egyszerű a dolog. - Miért ? - Van egy 1999es határozata a Biztonsági Tanácsnak, amely a NATOintervenció után rendezést körvonalazott, és ebben egyértelműen az áll, hogy Koszovó integráns része Szerbia és Montenegrónak. Ha akkor, 1999ben, a koszovói konfliktus után Milosevicstő l veszik el Koszovót, sokkal tisztább lett volna a helyzet. Akkor most nem a Milosevicset megdöntő szerb politikai erőknek kellene szembenézniük azzal a lehetetlen elvárással: maguk egyezzenek bele, hogy az ország egy része elszakadjon. De 1999ben nem úgy döntött a BT, hogy Koszovó független lesz. Csak nemzetközi jelenlétről határozott. Erre támaszkodva minősít Szerbia jogszerűtlennek és ellenségesnek minden elismerést. Az érv, hogy Szerbia és Montenegró területi integritásáról és Koszovó autonómiájáról sz óló mondatok a preambulumban vannak, igen gyenge. Szóval az ügy nem kíván sietést és lelkesedést. - Akkor hát mi a teendő Magyarország részéről? - Lehet, sőt valószínű, hogy a történelem szekere Koszovó függetlensége felé halad. Nem hiszem, hogy ezt M agyarország akadályozni tudná, de azt sem gondolom, hogy ezt a szekeret előre taszítania kellene. Azt sem értem, hogy mi magyarok miért álljunk a lelkes korai tapsolók közé, amikor valójában egy Trianonképletről van szó. Másodszor - és tulajdonképpen ez f ontosabb - meggyőződésem szerint nincsen még egy ország, amelynek annyi oka lenne a kivárásra, mint éppen Magyarországnak. A gyors elismerés ellen szegülő román vagy szlovák és más érdekek sokkal kisebb intenzitásúak, mert nem valós veszedelemmel helyezked nek szembe. Ellenben magyar szempontból valós veszedelmet hoz egy elsietett elismerés. Most már talán nem kell bizonyítani, hogy Koszovó elismerése dührohamot váltott ki Szerbiában, amely célpontot keres. Miért állítsunk 300 ezer magyart a célkeresztbe? Az ért, hogy Magyarország kapjon még egy ígéretet az amerikai vízummentességre? - Mitől tarthatnak leginkább a vajdasági magyarok? - A szerb elkeseredésben sok az irracionalitás. Ezt Szerbiában is sokan látják. De ebből nem következik, hogy az elkeseredés nem valós. Nemcsak kilengésektől, esetleges magyarverésektől félek. Attól is félek, hogyan viszonyulnak majd szerb tisztségviselők a magyar kisebbség jogos követeléseihez, ha Magyarország az "ellenség" szerepét választja. - Akkor álljunk a függetlenség ellenzői oldalára? - Nem azt mondom, hogy Magyarországnak akadályoznia kellene Koszovó függetlenségét. A függetlenség kérdése valószínűleg belátható időn belül az ENSZ elé kerül, mert Koszovó felvételt fog kérni. Ezt az amerikai diplomácia a napokban má r jelezte is. Ha az ENSZ felveszi új tagként Koszovót, a helyzet gyökeresen megváltozik. Megváltozik a hangulatkörnyezet is. Ezután már nem lehet azt mondani, hogy egy ország ellenséges gesztust tesz az elismeréssel, hiszen maga az ENSZ is elismerte, és ek kor egy elismerés már nem helyzetteremtő gesztus. - Ebben a helyzetben mi a racionális magyar politika Belgrád irányában? - Magyarország és Szerbia szomszédok. Az utóbbi évtizedek történelmi eseményei úgy hozták, hogy nemcsak Magyarország van abban a helyzetben, hogy nemzetpolitikájában és valóságlátásában fontos tényezőt jelentenek a határon túli nemzettársak. Szerbia is ebben a helyzetben van - és nemcsak Koszovó kapcsán. Erre a tényre kölcsönös megértést és jó szomszédságot kellene építeni. Danil o Türk: A Balkán fáradt egy újabb háborúhoz Népszabadság • Féderer Ágnes • 2008. február 27.