Reggeli Sajtófigyelő, 2008. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-02-19
10 nem is foglalkoztak azzal a gondolattal, hogy népüknek miből lehet, miből kell talpon maradnia. Emlékeztet: jelenleg Koszovó kontinensünk egyik legelmaradottabb vidéke. A Sepsiszentgyörgyön szerkesztett Háromszék oldalain Sylvester Lajos úgy vélekedik: a Balkánon végleg összeomlott a trianoni kártyavár. Szerinte a kisebbségben élő mag yarok számára igen tanulságos az albán példa. vissza Hogy miért? Csak! ÚMSZ 20080218 00:28:54 Bíró Béla Koszovó kikiáltotta függetlenségét. Merthogy demokratikus körülmények közt megfellebbezhetetlen joga van ahhoz, ho gy maga döntse el: a terület, amelyen él, milyen politikai közösséghez akar tartozni. Ezt a jogot csak az adott területen élő egyéb közösségek hasonló joga írhatná fölül. Kérdés azonban, hogy milyen alapon jelölhetőek ki a „terület” határai. Mert ha Erdél ynek demokratikus joga volt kiszakadni a magyar királyságból, s az államon belüli többségnek ezt nem volt joga szavazataival megakadályozni, akkor a Székelyföldnek vagy Kalotaszegnek is joga lehetne kiszakadni Erdélyből, sőt az ily módon függetlenedett Szé kelyföld December 1. utca 10ben lakó román családjának is joga volna kertes házával kiszakadni a Székelyföldből, de maga a család is aláaknázhatná a házastársi ágy középvonalát, lévén az asszony magyar, a férfi meg román. Ez lenne a „következetesen végigv itt” demokrácia. Az ugyanis – ha kizárólag többségi – korántsem zárja ki, hogy a többség a kisebbségeket semmibe vegye. Nem csoda tehát, hogy a kisebbségek a maguk részéről olyan „területen” szeretnének élni, amelyeken ők vannak abszolút többségben, ez p edig csak a feldarabolás fentebb vázolt „elvével” volna elérhető. Ennek elismerése azonban az államok végét is jelentené. A nemzetközi közösség kénytelen tehát határt szabni a darabolásnak. Koszovónak joga van a kiváláshoz, Kurdisztánnak vagy Baszkföldne k azonban nincs. Hogy miért? Csak. Illetve ha a kérdés nem hivatalos, azért mert az egyik függetlenségét a világrendszer domináns államai, az Amerikai Egyesült Államok és NyugatEurópa támogatja, a másikét meg nem. Ilyen egyszerű. Persze ennél is egyszerű bb lenne feltenni a kérdést, miért akar kiválni Koszovó Szerbiából, a „kurdföldek” Törökországból, Iránból, Oroszországból a „baszkföldek” Spanyolországból, illetve Franciaországból? És miért nem akar Québec Kanadából? Ezt a kérdést, különös módon, senki ( még az orosz NATOnagykövet) sem feszegeti. Talán azért, mert a válasz „evidens”. Az albánok csak Albániában, a kurdok egy független Kurdisztában, a baszkok a független Baszkföldön érezhetnék albánoknak, kurdoknak, baszkoknak magukat – mindenütt másutt m ásodrendű állampolgárokként kezelik őket. Független államaikban viszont ugyanúgy semmibe vehetnék a velük együtt élő szerbeket, macedónokat, montenegróiakat, spanyolokat vagy franciákat, mint ahogyan jelenleg az utóbbiak veszik semmibe őket. A québeci fr anciákat ezzel szemben senki nem veszi semmibe. A tényleges nyelvikulturális egyenjogúság, a kölcsönös két vagy többnyelvűség, a mindenki számára kifizetődő együttműködés, végső soron a két nyelven nyikorgó családi ágy alternatívája tehát (ha Svájcot nem számítjuk is) legalább egy esetben bizonyosan működőképes. Véletlen lenne, hogy egyben az a legdemokratikusabb is? Egy efféle megoldást azonban még Magyarország sem támogatna. Ő ugyanis Viktorostól és Ferencestől az elszakadás híve. „Dögöljön meg a szoms zéd kecskéje is”, nyilván. Pedig – amint azt Antal Árpád háromszéki RMDSZképviselő javasolja – mi, magyarok most valóban megragadhatnók az alkalmat arra, hogy félreérthetetlenné tegyük: nem az államok – mindig erőszakos akciók nyomán „lehetővé váló” – fel darabolásában, hanem a békés, demokratikus eszközökkel kivívott nemzeti egyenjogúságban vagyunk érdekeltek. Koszovó „példája” sajnos azt tanúsítja, hogy az önrendelkezés továbbra is kizárólag erőszakkal érhető el. Ez a felismerés e pillanatban veszélytel en, de ha a nemzetközi erőviszonyok úgy alakulnak, a megoldatlan kisebbségi kérdések elkerülhetetlenül a nemzetközi konfliktusok melegágyaivá válnak majd, hiszen a fennálló helyzet megváltoztatásában érdekelt újabb nagyhatalmak a helyzetükkel elégedetlen k isebbségeket mindig könnyűszerrel
