Reggeli Sajtófigyelő, 2008. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-02-18
37 Koszovó immár büszke és szabad Magyar Hírlap, 2008.02.18. Közfelkiáltással fogad ták el a függetlenségi nyilatkozatot, a szerb képviselők nélkül Kikiáltotta Koszovó függetlenségét a pristinai parlament tegnap délután háromnegyed négy előtt néhány perccel. Délután ötre már a koszovói zászlóról is döntöttek: kék alapra az új állam kö rvonalait nyomtatták, csillagokkal egyetemben. A világ százkilencvenharmadik államának születésnapján hatalmas tömeg verődött össze az eddig ENSZigazgatás alatt álló tartomány székhelyének sétálóutcáján. A szervezők csupán ingyenes italról és ételről g ondoskodtak, rendezőt, rendfenntartót nem lehetett látni. A szavazás utáni pillanatokban Pristina utcáin hatalmas ünneplés kezdődött, az albánok tánccal, dobszóval, koccintással, ölelkezéssel, dudaszóval és petárdákkal köszöntötték a függetlenséget. A le gnagyobb ünnepet a zászlóárusok csinálhatták: az albánok által lakott városokban minden autót, házat, kirakatot, kávézót, középületet – és nem kevés gyalogost is – az albán nemzeti lobogó díszített. Kelendő volt az amerikai zászló is. Időnként úgy tűnt, h ogy a Szerbiától való elszakadás hivatalos bejelentése után Koszovó azonnal az Egyesült Államokkal való egyesülését is megünnepli. Hashim Thaci koszovói kormányfő délelőtt felkereste a parlament épületét, és a törvényhozás elnökségénél kezdeményezte a re ndkívüli ülés összehívását. A lépésre azután került sor, hogy a koszovói albánok és Szerbia kormánya eredménytelen tárgyalássorozatot folytatott a terület leendő státusáról. Miután az Egyesült Államok és uniós szövetségesei úgy ítélték meg, hogy a szerb – al bán megegyezésre nincs esély, és arra sem lehet számítani, hogy az ENSZ BTben új határozat születhet Koszovó jogállásáról, megkezdődött az elszakadás egyoldalú kikiáltásának előkészítése. A folyamatot elsősorban Washington és London irányította és koordin álta. A pristinai társasági élet egyik hagyományos központja a sétálóutca végén álló Grand Szálloda. A tömött földszinti szállodából az emeleten berendezett sajtóközpontba is felszivárogtak az euforikus állapotban lévő vendégek, és igyekeztek minél több újságírónak nyilatkozni. Igen gyakran kéretlenül. Még a 2007es prizreni Miss Kosova nyertese is megszólította a Magyar Hírlap tudósítóját, akivel ilyesmi emberemlékezet óta nem történt. Ha röviden így lehetne összefoglalni a gyorsinterjúk tartalmát: minde nki boldog, és arra számít, hogy mostantól minden jó lesz. Fatmir Seidiu, Koszovó elnöke beszédében szerb nyelven is megszólította a szerb közösséget, azt üzenve, hogy a független államban szavatolják majd jogaikat. A függetlenség kikiáltásának közeled tével a NATO Koszovóban állomásozó békefenntartóinak, a KFOR alakulatainak fokozottabb mozgása volt érzékelhető. Az elszigetelt szerb települések, az úgynevezett enklávék védelmét fokozták, északon pedig, ahol a szerbek egy tömbben élnek – különösen a de f acto két részre szakadt Mitrovicán – a francia, belga, olasz és görög katonák jelenléte a korábbinál sokkal erőteljesebb. Szerbia nem fogadja el Koszovó elszakadását. A szerb alkotmány szerint Koszovó Szerbia elidegeníthetetlen részét képezi, az albánok függetlenségi nyilatkozatát pedig eleve semmisnek nyilvánította a belgrádi kormány és parlament. Vasárnap a szerbiai kormány több minisztere is Koszovóban tartózkodott. Egyesek a terület déli részén lévő enklávékat keresték fel, míg mások Mitrovica észak i részére utaztak. Slobodan Samardzic, a belgrádi kormány Koszovóügyi minisztere kijelentette, hogy Szerbia – a korábbi spekulációkkal ellentétben – nem zárja le a határt, mert avval a koszovói szerbeknek is ártana. A szerb nemzetiségű rendőrök nem hagyjá k el a koszovói rendőrség sorait. Szerbia változatlanul az ENSZ BT 1244es határozatát tartja irányadónak, amely szerint Koszovó Szerbia része, és ideiglenesen az ENSZ adminisztráció, az UNMIK igazgatása alatt áll. A belgrádi kormány nem ismeri el az EU koszovói missziójának létjogosultságát. Egyelőre nem tudni, miként reagál erre a pristinai kormány és a nemzetközi közösség, és sikerüle a szerbeknek Koszovó egy részét ellenőrzésük alatt tartani.
