Reggeli Sajtófigyelő, 2008. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-02-13
20 Tartalmilag azért nagyon veszélyes ez a modernizációs vita, mert kikezdhetetlenné teszi a premisszáinkat."Jól vagyunk, azok vagyunk, akiknek hinni akarjuk magunkat, akiknek mondjuk magunkat, csak egy kicsit el vagyunnk késve, el vagyunk tévedve , le vagyunk maradva." Ahelyett, hogy végre radikálisan átértékelődne, kicserélődne az egész erdélyi magyar közösségkép, sőt: úgy általában a magyar nemzetkép, a modernizációs vita konzerválja és legitimálja az eddigi torzulásokat. A még oly 2.0s (lásd K .A említett cikkét), sőt: n.0s modernizációs stratégiák is egyetlen dallamra járnak: „Édes Erdély itt vagyunk", és ez a dallam sajnos, bármennyire is trendire hangoljuk 1940 óta semmit sem változott. Amíg a kis erdélyi magyar világok lehető legjobbikát ak arjuk kíépíteni, amíg az egyetlen, megkérdőjelezhetetlen kiindulópontunk, érdekközösségünk az etnosz, addig nincs elmozdulás. Nem elég az anyaország gyilkosság, a fiúországot is ki kellene nyírni. Hiába csinálunk kis erdélyi magyar sajtót, kis erdélyi mag yar rádiót, kis erdélyi magyar televíziót. Tudjuk, kellene még két kis ló, kis nő, kis eke. kis ház, kis kutya, kis csikó, kis kasza, ... Látszólagosan szabad ötleteink életképtelenek, és ránk zárják az ajtót. A teljes magyar sajtó válságban van, nem csa k az erdélyi magyar. A magyar tartalomgyártáshoz hiányzik a tartalom és a gyártó, mert a nyilvános tér túl kicsi. Tovább szűkíteni ezt lehet (Édes Erdély itt vagyunk), de minek? Azt játszani, hogy az erdélyi magyar közösség el tud tartani (elsősorban sz ellemileg, és nem anyagilag) egy hetilapot, több havilapot, hogy lehet minőségi napilapot csinálni: önáltatás. Ugyanilyen önáltatás az erdélyi magyar televízió és rádió. Néhány kedves és jóindulatú fiatal (vagy nem annyira fiatal) játszhat sajtót, nyilváno sságot, de ettől ez még nem lesz az. Hibáztathatjuk a politikusokat, akik rátelepedtek a nyilvánosságra, de minek? Épp annyira telepedtek rá, amennyire ez egzisztenciális érdekük, ha kicsivel nagyobb lenne a nyilvános terünk, nyilván lenne „független" mé diánk is, no de nekünk csak ekkora maradt, hát ez van. Ennek a pragmatizmusán nyilván Kelemen Attila érti és műveli igazán. Respect. Van markóista lapunk és rádijónk, van tőkésista weblapunk és hetilapunk, hát nem kiegyensúlyozott ez a kis magyar erdélyi médiavilág? Hurrá! Hibáztathatjuk „az értelmiséget" - mondom ez is egy jó ürügy. Egy sáros értelmiség mellett a politikai elit már nem is annyira undorító. Ez a garbósfüstös értelmiségi kritika ugyan avitt, de még mindig használható. Csakhogy az érte lmiség passzivitásáról keltett mítosz hamis. Nincs olyan erdélyi magyar publicista, aki olyan élesen és pontosan tudna fogalmazni közéleti ügyekről, mint ahogyan azt KAF teszi a verseiben. És valószínűleg a Korunk vagy A Hét teljes évfolyama sem elég ahhoz , hogy annyit mondjon el a közelmúltunkról, mint Selyem Zsuzsa regénye. És ugyanígy: halkan , de megkerülhetetlenül jelen van Szilágyi Júlia, Gyimesi Éva. Némaságuk is beszédes. A Transindex és a Maszol teljes vizualitása vizet sem hord ahhoz, amit az Ar tEast alapítvány egyetlen kiállításán láttatni enged. Nem „az" értelmiség" került messze a közélettől, hanem a sajtó (a politika) vált butává, műveletlenné, ézéketlenné, tájékozatlanná. Ez utóbbi nem éri be „az értelmiséget", ez utóbbinak nincs halvány mi niszteri segédfogalma sem arról, merre haladnak a kulturális folyamatok. Kényelmetlen bevallani, hogy az értelmiség messze máshol van, és jól el van. Nincs arra kényszerítve, hogy „modernizácis stratégiák" címén előszobázzon, kompromisszumokat kössön, kisz olgáltassa magát. Az értelmiség köszöni szépen, jól van, alkot, működik, és elmondhatja magáról azt, amit a sajtó nem: tényleg azt mondd és gondol amit akar. Nincs apokalipszis, nincs modernizációs kényszer, nincsenek árulók és nincsenek felszabadítók . Egyetlen feladat van: ki kell halni a saját magunk ácsolta ketrecekből. Kint egészen tágas ez a (erdélyi magyar) kulturális tér. vissza Előválasztási dilemmák Erdély.ma [ 2008. február 13., 08:29 ] Kicsit tudatha sadásos helyzetbe került a romániai magyar társadalom: minden jel arra mutat, magyar — magyar verseny lesz az önkormányzati választásokon. Az előválasztásoknak jól átgondolt szerepük volt addig, amíg egyetlen szervezet képviselte az erdélyi magyarságot. Előz etes versenyt jelentettek azokért a helyekért, amelyek a
