Reggeli Sajtófigyelő, 2008. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-02-13
19 százalékára, míg a sor végén kullogó Észak keletRomániában 24 százalékra rúgott az egy lakosra jutó GDP nagysága. A tizenöt legszegényebb térség listáján mindkét esztendőben kizárólag bolgár, lengyel és román nevekkel találkozunk. vissza Takács Gábo r Köpök a sírom ra A Hét 2008. 02. 13. 04:52 Parászka Boróka Kelemen Attilának, mondhatni hogy szeretettel ( http://kelemen.transindex.ro/?cikk=399 ) Az elmúlt egy évben módszeresen kitervelt, előre megf ontolt és sikeres öngyilkosságot hajtottam végre, mint erdélyi magyar újságíró. Szolíd úrinő módjára jártam el, közvetlen környezetem sem érzékelte drámaként az egyébként véres és drasztikus műveletet. Egy természetes folyamat természetes céljaként és vég eként érzékelték, az erdélyi magyar élet fiziológiai velejárójaként. Lassan egy éve már, hogy gyakorlatilag nem jelent meg a hazai sajtóban sem publicisztikám, sem interjúm, hogy messzire kerülöm a sajtótájékoztatókat, sajtós beszélgetéseket, nemlétező d olgozószobám nemlétező ajtajára kifüggesztettem a táblát: „Nekem aztán többet ne trombitáljanak". Most azonban úgy döntöttem, hogy visszaszólok a sírból, nemlétező dolgozószobám nemlétező ajtaján ugyanis olyan hangosan nem dörömbölt Kelemen Attila, hogy attól kell tartanom, ő az egyike azoknak, aki nem érti: nincs rendes feltámadás. Kelemen Attila (már megint) taktikus szöveget írt (már megint) az erdélyi értelmiségről, amely nem érti a helyétidejét, passzív és érdektelen. Taktikus szöveget írt (már me gint) az erdélyi sajtóról, amely nem érti a helyétidejét, és így tovább és így tovább... Nem ez az első szövege, sőt nem is ő az egyetlen aki ilyen típusú egyre hosszabb és egyre vontatottabb önpozicionáló programbeszédet ír (talán egy féléve találkoztam Soós Róbert hasonló Maszolos filippikájával - bocs de pontos hivatkozásom nincs, ezeket a szövegeket nem archiválom.). Nem gentlemanlike az ilyen szövegekre tételesen válaszolni, mert fel kéne vállalni egy nem létező műfajt, bele kéne menni egy nagyon í zléstelen csapdába. Nagyon nem úrinős tömörséggel: vissza kéne dobni a szart a kerítésen, viszontválaszban kéne elemezni az elemzőt, a mögötte (alatta, mellette) álló sajtót, teljesítményt. Elkezdődhetne egy licit arról, hogy milyen a tartalomszolgáltatás a Transindexen, az ErdélyFMen, a Maszolon, a Krónikában, az erdély.man stb. Az ilyen elemzésekhez azonban egyikőnk sem elég kívülálló, egyikőnk sem elég érdekmentes, egyikünk sem halt meg eléggé, úgyhogy bocs fiúk, de piszkálja kiki a maga körmét. Ese tleg úgy tehetnék, mintha komolyan venném azt a modernizációs rizsát, vagy az értelmiség felelősségéről folytatott elmélkedést, mintha nem tudnám, hogy mindkettő pusztán ürügy. A modernizációs propaganda formailag és tartalmilag is ürügy. Formailag azért , mert minden négy évben, ahogy lejárnak az éppen aktuális mandátumok, kinevezések hirtelen felélénkül a modernizációsvita. MODERNIZÁCIÓ, van ez a szó olyannyira hangzatos és könnyen megjegyezhető, mint az AUTONÓMIA, akinek ez utóbbi má r végkép nem jut (mert későn futott és balfék volt), az mindig előveheti a modernizációt, lehet rá érthető, szimpatikus választási beszédet írni, az ember keltheti azt az illúziót, hogy olyan igazság van a tarsolyában, amelyet ugyan mindenki ért, de még ig azán, rajta kívül senki sem ismert fel. (Csutak István is, Bukarestből útban hazafelé, írt egy ilyen kedves bumburnyák szöveget, be is szopta rendesen a reformra oly éhes ifjú nemzedék, dacára annak, hogy a szerző köszönő viszonyban sem volt azzal, amiről írt. Jólmeg modernizálta esment a Székelyföldet, a szövegben volt jövőkép, szimbólumkritika, elitelszámoltatás. Copyrightot fizethetett volna Kolumbán Gábortól errefelé néhány tucat székelyföldstratégának. E fiúból pap lesz, vagy polgármester - akárki m eglátja.)
