Reggeli Sajtófigyelő, 2008. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-01-26
9 Kisebbségi létben - Kárpátalján KárpátInfo • 20080127 00:00:00 Kárpátalja a honfoglalástól a trianoni diktátumig Magyarország szerves részét képezte. A vidéket az Ausztriával kötött saintgermaini béke juttatja Csehszlovákiához 1919. szeptember 10én. A mintegy 185 ezer fős magyar közösség a népesség 30 százalékát tette ki. A ruszinság aránya 56 százalék, a németeké pedig 10 százalék volt. A magyar lakoss ág száma a békekötés után nagymértékben csökkent. 1938. november 2án született meg az első bécsi döntés, melynek értelmében Kárpátalja déli, magyarlakta sávja (Ungvárral és Munkáccsal) visszakerült M agyarországhoz. A magyar kormány a bécsi döntés után d iplomáciai akciókat indított Kárpátalja egészének megszerzésére. 1939. március 14én a Volosinkormány proklamálta Kárpátalja önállóságát, de Karpatszka Ukrajina csak néhány óráig létezett. A magyar királyi honvédség március 15én megkezdte birtokbavételét . 1945. június 29én hosszas tárgy alás után Moszkvában a Szovjetunió és Csehszlovákia kormánya megkötötte azt a szerződést, amely rögzítette Ká rpátalja kiválását a csehszlovák államból. 1946. január 22én az SZSZKSZ Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége re ndeletben szabályozta Kárpátontúli Ukrajn a közigazgatását, amely szerint az átmenetet képező "miniállamot" az Ukrán SZSZK Kárpátontúli területévé szervezték át. Az 1991. december 1jén megtartott referendum eredménye alapján Ukrajna kikiáltotta függetlenségét, miáltal Kárpátalja a független ukrán állam közigazgatási egységévé vált. Jogainkról, magunkról - A nemzeti kisebbségeket olyan embercsoportoknak tekintjük, melyek a többségtől való különbözőségük folytán, egyenlőtlen, számukra hátrányos, sok tekintetben korlátozott lehetőségekkel jelleme zhető helyzetet foglalnak el országuk (vagy egy adott régió) társadalmában - mondja dr. Tóth Mihály, a jogtudományok kandidátusa. - E hátr á- nyos helyzetük kisebbségi létük természetéből fakad, és létezik akkor is, ha a többségi társadalom (állam, illetve he lyi hatalom) nem alkalmaz velük szemben direkt diszkriminatív intézkedéseket. Ebből következik, hogy a k isebbségek tényleges (valós) egyenjogúsága (esélyegyenlősége) megteremtéséhez nem elégséges a diszkrimináció (hátrányos megkülönböztetés) tilalma. Szüks ég van olyan speciális intézkedésekre is, melyek az objektíve létező hátrányos helyzetet hivatottak kompenzálni (kiegyenlíteni). E speciális intézkedéseket nevezi a vonatkozó irod alom többletjogoknak vagy pozitív diszkriminációnak. - Ukrajnában mennyire fogadják el a nemzetközi normákat? - A nemzetközi jogi normák javarészt beépültek Ukrajna jogrendjébe. Az országban a kisebbségi jogok érvényes í- tése tekintetében a magyar kisebbség listavezetőnek tekinthető. Bár úgy vélem, e megállapítás helytálló, jogér v é- nyesítésünk mai helyzetét és e tevékenységünk sikeres jövőjét illetően optimizmusom jelentősen alábbhagyott. - Miért? - Mert megfigyeléseim szerint az utóbbi évek során országunkban e jogterületen fokozatos visszafejlődésnek (h anyatló átalakulásnak), és ezzel együtt (de nem kizárólag ez okból) közösségünk jogérvényesítő képessége csökk enésének lehetünk tanúi. Néhány példa első állításom alátámasztására. A kisebbségi jogalkotási folyamat elakadt. Nem jutott még a plenáris megvitatás szintjére sem az utóbbi évtized folyamán az ukrán törvényhozásban egyetlen vonatkozó dokumentum tervezete (Nemzetiségi politikai alapelvek, Nemzetiségi törvény, Nyelvtörvény, Kisebbségek kulturális autonómi á- járól szóló törvény, A nemzetiségi hovatartozás miatt meghurcoltak rehabilitálásáról) sem. Ugyanakkor a jogé rtelmezés és a jogalkalmazás szintjein egyremásra születnek a kisebbségek szempontjából hátrányos dokument umok. E dokumentumok között említendő az Alkotmánybíróság 1999. évi döntése az Alkotmány 10. cikkelye é rtelmezésével kapcsolatosan, melyben az oktatásnevelés nyelveként az államnyelv kizárólagosságát állapítja meg,
