Reggeli Sajtófigyelő, 2008. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-01-04
20 A csehszlovákiai ismeretterjesztő társulat előadói számára ugyancsak az évforduló alkalmából készített segédanyagban* Kučera DélMorvaország és a Nyitravidék központ i szerepét a csehországi szlávok – ismeretlen okok miatt bekövetkezett – lemaradásával magyarázza. Mindazonáltal Nagymorávia törzsterületének térképén – a dunántúli és a DunaTisza közti területek kivételével – feltűnően ragaszkodik a mai csehországi és sz lovákiai államhatárokhoz. Nem kevésbé érdekes, hogy a nyugati szláv törzsek Kučera által gyors üteműnek mondott gazdaságitársadalmi átalakulása ellenére a nagymorva állam társadalmát mint nem teljesen kiépült feudális struktúrát jellemzi. Ami viszont Na gymorávia szuverenitását illeti, Kučera túllép a korábbi felfogáson. VIII. János pápa 880 júniusában kiadott bulláját – amelynek első fejezetében a pápa Szvatoplukot és birodalmát védelmébe fogadja – Kučera mint a nagymorva állam politikai fennhatóságának és függetlenségének elismerését, illetve „Szvatopluk német agresszióval szemben folytatott politikájának” nagy sikerét értékeli. „A Nagymorva Birodalom – írja – a frank birodalom oldalára állt mint egyenlő az egyenlővel, és olyan helyzetre tett szert, amel yet a magyar és lengyel állam csak száz évvel később, a cseh állam pedig csak a 14. században ért el. A morva fejedelmek ily módon a többi európai uralkodóval egyenrangúvá váltak. (Vel'ká Morava, Bratislava, 1985. 14. 1.) Meg kell jegyeznünk: a 880. évi pá pai bullával foglalkozó többi szlovák szerző ennél jóval mértéktartóbban értékeli a privilégium jelentőségét. A szláv liturgiai nyelv elismerésén kívül Marsina például úgy látja, hogy miután Nagymorávia a Szentszék érdekszférájába került, a frank birodalom többé nem bánhatott vele önkénye szerint, hiszen immár a pápai érdekeket is mérlegelni kellett. A Chropovský – Ruttkay régészpáros, első sorban a korábban kevésbé vizsgált észak, illetve keletszlovákiai ásatások nagymorva vonatkozású leletegyüttesei ala pján bizonyítottnak véli, hogy a nagymorva állam keleti határai messze túlterjedtek a Garam folyón, hogy legfontosabb központjai a középkori magyar állam központjaiként tovább éltek, valamint hogy a Nagymoráviakorabeli szláv népesség és az északmagyarors zági szláv népesség (melyre a 10. századtól kezdődően tartják jogosultnak a szlovák megjelölést) kontinuitása kétségtelen tény. Nem véletlen tehát, hogy M. Kučera Nagymorávia és nemzeti történelmünk kezdetei című tanulmányát immár annak megállapításával zárja, hogy a Samoféle birodalomtól Nagymorávia felbomlásáig tartó periódus a szlovák nemzet fejlődésében milyen fontos fejlődési szakaszt jelentett: „Éppen ez a kor volt az, amely a szlovákok nemzeti történeti fejlődésének olyan szilárd alapjait rakta le , hogy hosszú, csaknem ezer évig tartó jog nélküli helyzetük a soknemzetiségű magyar állam keretei közt sem tudta ezeket az alapokat kikezdeni, hiszen ezekre építkezve alakult ki a feudális, majd pedig az újkori polgári szlovák nemzet is.” (HČ, 196. 1.) Ko ncepcióját Kučera a történettudomány jelenlegi ismeretszintje mellett az egyetlen megalapozott tudományos magyarázatnak tartja abban a kérdésben, hogy a szlovákok Nagymorávia bukása után minden kedvezőtlen körülmény ellenére is modern nemzetté tudtak válni . ************************************************************ V A L Ó S Á G PÜSPÖKI NAGY PÉTER: A TÉNYEK EREJÉVEL Válasz Dr. Peter Ratkos, Dr.Sc. vitairatára a germánok, szlávok, avarok és nagymorvák Csehszlovákia területét érintő több fontos kérdése ügyében. (Kihagyva. Az indoklást lásd a bevezetést követő áttekintésben.) VII. AZ ŐSI NYITRA KAPCSÁN Egy ideig fontolgattam, hogy szükségese megjegyzéseket fűznöm „Az ősi Nyitra...” c. tanulmányom III. részéhez kapcsolt Ratkosféle kifogásokhoz. E zek zöme vagy olyasmit kér számon tőlem, ami nem tartozik Nyitra a város szűken értett történetéhez (a terjedelem másra nem is adott módot), vagy olyasmit bírál, amit sehol sem állítottam. Néhány kifogását mégis érdemes megvilágítani. I. Mi nem tartozik a város szűken vett történetéhez Véleményem szerint a következő dolgok ismertetései, melyeket vitapartnerem hiányol: a garamszentbenedeki apátság alapításának története, az Árpád hercegek birtokainak – a dukátusnak – ügyei, a várispánság országos szerepe . Ezek előadására különkülön legalább egy olyan tanulmányra lett volna szükség mint “Az ősi Nyitra…” három fejezete együttesen. Hasonló okok miatt nem foglalkozhattam a város területén működő közintézmények – a Zobor hegyi apátság és a Szent Emerám prépos tság – történetével sem. Mivel foglalkoztam hát? Csak a várossal, amely az ispáni székhelytől fokozatosan elkülönülve polgári önkormányzattal bíró közösséggé vált.
