Reggeli Sajtófigyelő, 2008. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-01-23
44 A cégbejegyzési idő mintegy 45 nap, s hét napot vesz igénye az adószám beszerzése Kedvezmények Forrás: VGgyűjtés Pénzügyi támogatások Gyártás: 2000 – 5000 euró között új munkahely teremtése esetén Szolgáltatás: 2000 – 10 000 euró köz ött új munkahely teremtése esetén K+f: 5000 – 10 000 euró között új munkahely teremtése esetén Adókedvezmények A vállalati nyereségadóra vonatkozó 10 éves adómentesség Vállalati nyereségadójóváírás maximum a befektetett tőke 80 százalékáig Átvihető vesztes ég maximum 10 éven keresztül Az állóeszközök gyorsított amortizációja Ötéves vállalati nyereségadókedvezmény koncessziók esetén 30 év életkor alatti és 45 év életkor feletti alkalmazottak jövedelemadókedvezménye 30 év életkor alatti és 45 év életkor fele tti alkalmazottak társadalombiztosítási járulékának mentesítése Éves jövedelemadó csökkentése maximum az adóköteles jövedelem 50 százalékig Más támogatási formák A külföldi beruházáshoz szükséges termelési eszközök vámmentes importja vissza Ki hol söpörjön? Világgazdaság 20080123 Szerző: Hegedűs Miklós Csak rövid híradások jelentek meg arról az uniós tanulmányról, amely a tagországokban érvényesített költségvetési támogatások GDPhez viszonyított mértékéről és a támogat ási politika szerkezetéről ad áttekintést. Az érdemi visszhang hiánya nem meglepő. A leginkább érintett üzleti szféra és érdekképviseleteinek mély hallgatása érthető, hiszen a közreadott számok alapján az derül ki, hogy a gyakran tapasztalt sírás ellenére a magyar állam az adófizetők pénzéből meglehetősen gálánsan osztogat. A hazai költségvetésből kifizetett támogatások ugyanis a GDP 1,57 százalékát teszik ki, az EU25 átlagának mintegy háromszorosát, de az EU10 átlagánál is 60 százalékkal nagyobbat. Ismerv e az ilyen jellegű nemzetközi összehasonlítások számtalan bizonytalanságát, nehezen vitatható, hogy a magyar támogatottsági szint a közvetlen versenytársakéhoz képest kiugróan magas. Ami ennél is fontosabb: az üzleti szférát érintő támogatások nem igazán é rződnek a növekedési potenciál emelkedésében és az annyira áhított versenyképesség javulásában. Nehezen cáfolható gyanú, hogy a hazai támogatások jelentős része „kidobott pénz”, és a legjobb szándékok ellenére sem szolgálja az alapvető gazdaságpolitikai cé lokat, például a növekedést, a térségfejlesztést, a szakképzést stb., csupán az életképtelen vállalkozások agóniáját hosszabbítja meg. Támogatási politikánk újragondolása azért is időszerű, mert napjainkban látott napvilágot a Versenyképességi Tanács álta l javasolt intézkedéscsomag. Ennek lényege, hogy miután a hazai vállalkozások adóterhei magasak, így legalább 810 százalékponttal kellene csökkenteni a mostani elvonásokat és ellentételként 23 százalékponttal növelni az áfakulcsot. Ez az elgondolás a köl tségvetés számára nem hozna érdemi módosulást, csupán a végső fogyasztók, döntően a lakosság terheit növelné meg, a vállalati szféra pedig mintegy 250 milliárd forintra tehető többletjövedelemhez jutna. Azon túl, hogy kétségesnek és erősen vitathatónak érz em az ilyen típusú teherátrendeződés pozitív hatását a növekedésre, a versenyképességre, megítélésem szerint a magyar vállalkozások tényleges terheit az adóelvonások és a támogatások különbözeteként lenne reális megítélni. Ebben az értelmezésben az EUátla got 1 százalékponttal meghaladó hazai támogatásoknak az unió átlagára történő mérséklése becslésem szerint mintegy 250 milliárd megtakarítást hozhatna. Ez az összeg kísértetiesen hasonlít a Versenyképességi Tanács által becsült, szükségesnek és kívánatosna k minősített tehercsökkentéshez. Mindezekből számomra az a következtetés adódik, hogy a hazai vállalkozások adóterheinek a nemzetközi átlagnál magasabb volta részben az EU átlagánál ugyancsak jóval magasabb állami támogatással is összefüggésbe hozható. A támogatásokról közreadott uniós tanulmány és a Versenyképességi Tanács elemzései alapján az
