Reggeli Sajtófigyelő, 2008. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-01-04
10 Németh szerint Moszkva megosztó taktikájának egyik "legeklatánsabb" példája Koszovó ügye. Aligha állítható azonban az, hogy Koszovó már rég független lenne, ha Moszkva igent mondott volna erre a BTben. Sajnos a Nyugat sem egységes ebben a kérdésben. Annak az EUnak például, amelynek át kellene vennie a független Koszovó egy újabb átmeneti időszakra szóló - mondjuk így - felügyeletét, legalább öt tagja (Ciprus, Spanyolország, Románia, Szlovákia, Görögország) egészen a legutóbbi hetekig élesen ellenezte a tartomán y függetlenné válását. Oroszország egyébként Jugoszlávia ügyeiben nem először tanúsít ilyen magatartást. Már Jelcin is tiltakozott 1995ben a boszniai háborúba való fegyveres NATObeavatkozás ellen (szerencsére volt egy két évvel korábbi BThatározat, amel yre a szövetség hivatkozhatott). Tiltakozott Moszkva az ellen is, hogy a NATO 1999ben Koszovó miatt légitámadásokat indítson Jugoszlávia ellen, és nem szavazta meg az erről hozandó BThatározatot. A NATO a küszöbönálló humanitárius katasztrófa elhárítása érdekében ekkor - szerintem helyesen - egyoldalúan döntött, és fegyverrel próbálta jobb belátásra kényszeríteni Milosevicset. Most, ezúttal fegyverek nélkül, hasonlóan kellene cselekednie. Ami a közös uniós energiapolitikát illeti, jellemző, hogy az EU t agállamai közül nemrég Franciaország, Németország, Olaszország, Ausztria, Dánia, Csehország, Bulgária és Románia hosszú távú, 2025 évre szóló kétoldalú gázszállítási egyezményeket kötött a Gazprommal, míg Magyarországnak még nincs ilyen megállapodása. Az uniós projektként ismert Nabuccónak egyelőre a nyomvonalát sem ismerjük, s azt sem tudjuk, mely országokból származna az a gázmennyiség, amelyet Európába szállítana. Németh Zsolt elítélően ír a Viktor Zubkov orosz miniszterelnök budapesti tárgyalásain szób a került Déli Áramlatról, amely orosz területekről szállítaná a gázt Európába, és amely az ígéretek szerint Magyarországra is leágazna. Nos, ennek a vezetéknek a megépítéséről történetesen az olasz ENI állapodott meg a Gazprommal. A fideszes politikus az t írja, hogy a kormány "különutas, elvtelen" Oroszországpolitikát folytat, de indoklásként nem tényeket és valós összefüggéseket említ. Nem szól például arról, hogy az Oroszországba irányuló magyar export az utóbbi négy esztendőben közel a négyszeresére n övekedett, hanem leszögezi: a gyurcsányi politikának egyetlen következménye volt csupán, nevezetesen az, hogy az OMV fel akarja vásárolni a Molt. "Ismerve az orosz tőke és az orosz titkosszolgálatok befolyását az osztrák vállalatokra - írja , ne zárjuk ki annak lehetőségét, hogy emögött [is] a Gazprom húzódik meg." Németh érvelése nehezen követhető. Ezek szerint a Gyurcsánykormány lenne a felelős azért, hogy az OMV szemet vetett a Molra? A szerző valóban csak "az orosz befolyásról" tud, de arról nem, hogy az OMV részvényeinek 31 százaléka az osztrák állam kezében van? Vagy Németh szerint immár az osztrák kormány is a Gazprom zsebében lenne? Cikkének elején Németh Zsolt megállapítja, hogy a magyar külpolitika sok tekintetben a kormány és az ellenzék közöt ti konszenzuson alapul, és erre több konkrét példát is említ. A magyar érdekek érvényesítése céljából magam is nagyon fontosnak tartom, hogy a külpolitikában a kormány és ellenzéke minél több kérdésben képviseljen azonos álláspontot. Ez azonban nem elegend ő. A legnagyobb ellenzéki párttól az is elvárható lenne, hogy a kormánykoalícióval szemben itthon folytatott állóháborúját ne terjessze ki az egész unióra, sőt Amerikára is. A nemzeti érdekek ugyanis természetük szerint tartósak, és választási ciklusokként sem változnak számottevően. A mai Magyarországnak okozott külpolitikai károk jelentős része két, hat vagy tíz év múlva sem lesz reparálható. vissza Romsics Ignác: Magyarország az utolsó száz évben fokozatosan lemaradt a világ fejlett országaitól − A potenciális diktátorok közöttünk élnek Népszava 2008.01.04. Nem tulajdonít Romsics Ignác túl nagy jelentőséget a mai szélsőséges megnyilvánulásoknak. A történész inkább abban az antagonizált politikai környezetben lát veszé lyt, amely ezeket a megnyilvánulásokat eltűri, sőt hatalmi játszmáiban eszközként használja őket. Romsics Ignáccal a Rubiconház kiadásában most megjelent óriáskönyve, a 20. századról írott képes magyar- és világtörténet kapcsán beszélgettünk. Nem vagyun k képesek túllátni a pillanatnyi hatalmi érdekekenFotó: Kertész Gábor – Fotókkal, életrajzokkal, idézetekkel, táblázatokkal dúsított, lenyűgözően gazdag történeti összefoglalót hoztak létre az elmúlt száz évről. Nem tart attól, hogy az információtengerben f uldokolva, az érdeklődő valójában nem tudhatja meg, hogy mi is volt a 20. századi történelem lényege?
