Reggeli Sajtófigyelő, 2008. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-01-04
9 A kormánypárti Szlovák Nemzeti Párt külön nyilatkozatot adott ki, amelyben hangsúlyozzák: el kell érni, hogy a szlovákok hazájuk minden talpalat nyi földjén otthon érezzék magukat, ne éljenek elnyomott kisebbségként, mint jelenleg DélSzlovákiában. Megismételték azt az igényüket is, hogy a szlovák államiságot törvénnyel védjék. vissza Elvtelene Oroszországpoliti kánk? Népszabadság • Valki László • 2008. január 4. Németh Zsolt szerint (A Gyurcsánykormány Oroszországpolitikája, 2007. december 22.) a magyar kormány - nem véve tudomást az orosz belpolitika alakulásáról és a Kreml gazdaságipolitikai terjeszkedés éről - már nem józan, pragmatikus, hanem elvtelen, opportunista irányvonalat követ, és ezzel veszélyezteti a "közös európai fellépést" is. A szerző nemzetközi jogász Az állítás bizonyítékaként csak azt említi, hogy néhány héttel ezelőtt a magyarorosz miniszterelnöki találkozón Gyurcsány Ferenc nem emelte fel a szavát a decemberi oroszországi parlamenti választásokon tapasztalt "antidemokratikus tendenciák" ellen. Ez az állítás azonban nem felel meg a tényeknek. A megbeszélések után tartott sajtótájékoz tatón a magyar kormányfő egy kérdésre válaszolva kijelentette, hogy "Magyarország osztja az EU és az EBESZ orosz választásokkal kapcsolatos aggodalmait". Aki ismeri a diplomácia nyelvezetét, jól tudja, hogy a miniszterelnök egyértelműen fejezte ki magát. Mindazonáltal megválaszolandó kérdés, hogy miként reagáljunk, ha egy velünk szoros gazdasági kapcsolatban álló államban a mienkétől eltérő értékek mentén alakulnak a belpolitikai folyamatok. Erre a problémára a diplomáciában nincs általánosan követhető, i gazán jó megoldás. Németh Zsolt azt állítja, hogy a magyar kormány szembemegy az "Európai Unió és a NATO tagállamainak többsége" által folytatott politikával. Ez az állítás sem felel meg a valóságnak. E két szervezetben tudtommal nem alkotnak többséget a zok az államok, amelyek nyilvános fórumon önállóan - tehát nem az unió keretében - nálunk markánsabban nyilvánítanak véleményt az Oroszországban lejátszódó belpolitikai folyamatokról. Angela Merkel például valóban keményen fogalmazott 2007 májusában, amiko r a moszkvai hatóságok visszatartották a szamarai EUorosz csúcson tüntetni készülő Kaszparovot és társait, de más nyugati politikusok vagy tartózkodtak a kritikától, vagy arra az álláspontra helyezkedtek, mint Nicolas Sarkozy, aki 2007 októberében Moszkvá ban kijelentette, hogy Franciaország emberi jogi ügyekben "nem kívánja kioktatni" az oroszokat. Nyilvánvalóan a német kancellár és a francia elnök is pozitív befolyást akart gyakorolni az orosz belpolitikára, de eltérő taktikával. Ma még nem tudható, melyi k vezet inkább eredményre. A megfigyelőkben egyelőre az a benyomás erősödött, hogy az orosz belpolitikai konfliktusok kimenetelét a hagyományos diplomácia deklaratív eszközeivel nem lehet befolyásolni. Bármilyen megoldást választanak is Európa vezető polit ikusai, nekünk tisztában kell lennünk nagyságrendünkkel. Aránytévesztés lenne, ha a magyar kormány azt a taktikát választaná, amelyet némely nálunk jóval nagyobb befolyással rendelkező szövetségesünk sem tart célravezetőnek. Ellenkező esetben ugyanis csak addig lehetne eljutni, ameddig a Németh által követendő példaként említett budapesti főpolgármester jutott, aki szentpétervári kolléganőjével, Valentyina Matvijenkóval folytatott decemberi megbeszélésein a brezsnyevi idők gyakorlatához hasonlította az oros z ellenzékiek elleni eljárást. Az MTI szerint Matvijenko ekkor - egy másik rendezvényre hivatkozva - félbeszakította Demszkyt, és távozott a városházáról. A fideszes politikus elismeréssel szól szabad demokrata társának határozott fellépéséről, de nyilván ő sem tartaná szerencsésnek, ha a magyar kormány tagjai is hasonló helyzetbe kerülnének. Németh Zsolt egyébként azt a benyomást kelti írásában, mintha a NATOban és az unióban amúgy a legtöbb kérdésben teljes összhang uralkodna. Ez sajnos nincs így, éspe dig nemcsak az oroszországi fejlemények megítélésének ügyében, hanem Koszovó függetlenségének elismerésében vagy a közös energiapolitika kialakításában sem. Ezt az összhangot nem csak Moszkva veszélyezteti, amely - mint Németh írja - "szemérmetlenül próbál ja megosztani a Nyugatot". Nem Moszkván múlott ugyanis, hogy az Európai Unió a mai napig nem volt képes tető alá hozni saját önálló energia(kül)politikáját. Mindenkit óvnék attól, hogy saját gyengeségeinkért, tétovaságainkért másokat hibáztasson.
