Reggeli Sajtófigyelő, 2008. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-01-09
25 elismert központi politikai autoritás a témában. Ahogy Csutak is mondja, van egy árkosi európai központ vagy egy Hargita megyei fejlesztési ügynökség, és a kettő nem dolg ozik együtt. Ki tudja mi van Maros megyében, egyáltalán bármenyire is „székely” orientációjúe az ami ott van? Aztán, még ott vannak a különböző civil szervezetek, a régiófejlesztésben érdekelt pályázatíró cégek. Nem lehet kihagyni az RMDSZ székelyföldi ön kormányzatok egyesületének tervét, és a gyergyói SZNT nagy székely megyés sajtónyilatkozatát. Ott van a Csapóféle kétszer megbukott területi autonómia törvénytervezete és ott van az RMDSZ fejlesztési régió terve. Azt hiszem nehéz lenne még egy közös mini mumot is összegyűjteni ezekből a nézőpontokból, nemhogy egy koherens, egységes tervet amivel el lehetne bárhová is indulni. A székelyföldi politikai értelmiség súlyos megosztottsága meghiúsít minden reményt egy közös terv kidolgozásáról. Egyelőre 4. Szék elyföld csak szimbólumokban, publicisztikában és a fejekben létezik. Tegyük fel a nagy kérdést: mi is az, hogy Székelyföld, hol is létezik? Ha nagyon materialista választ akarunk adni, akkor Székelyföld nem más mint: egy pár térkép a történelemkönyvekben, egy pár térkép a Google keresőjében, szavak publicisztikákban, politikai diskurzusokban, egy kampánymatrica, egy polólenyomat, egy folyóirat, egy könyvcím, egy néprajzi terület, egy eltávolított giccses tábla, egy örökség és nem utolsó sorban egy fejekben létező eszme. De adminisztratív entitás? Közigazgatási egység? Megye? Régió? Egyformán gondolkodó emberek közössége? Nééép? Hol? Székelyföld sem de facto, sem de iure nem létezik. Székelyföld egy párhuzamos magyar virtuális valóság, ami egyelőre sajnos e léggé messze áll a realitásban való visszahozatalától. Elsősorban azért, mert az sem tiszta, hogy hogyan kell kinézzen az a remélt valóság. Másodsorban azért, mert nincs arról sem egység, hogy kinek kellene visszahozni és hogyan. Harmadsorban meg azért, me rt a román állam nélkül ez ma teljesen lehetetlen, hisz 5. Székelyföld területi integritását csak a román parlament adhatja vissza. Tetszik, nem tetszik, sem Brüsszel, sem Budapest, sem Washington, sem az ENSZ, sem az Úristen nem adhatja vissza Székelyföl d jogi és adminisztratív egységét. Ezt - a román Alkotmány szerint - csakis a román parlament adhatja meg. Ezt a cikkelyt, és az azt kifejtő törvényt tudomásom szerint semmiféle nemzetközi egyezmény nem írja felül. Egyetlen nemzetközi szervezetnek sem érde ke belenyúlni egy etnikai darázsfészekbe. Mert az azért evidens, hogy Székelyföld egysége etnikai színezet nélkül elképzelhetetlen. Az EUnak is csend kell, nyugalom. Van elég baja a Balkánon, a Kaukázusban vagy Afrikában. Tehát tetszik vagy sem Bukarestte l kell tárgyalnunk erről. Ezzel azonban három baj van: Ki tárgyal? Pontosan miről tárgyal? Nem utolsó sorban tisztán kell látni, hogy ez Bukarestet nem érdekli, bárki is lenne kormányon. Sőt nemcsak, hogy nem érdekli de egyenesen ellenséges iránta. Aki abb an a hiú ábrándban él, hogy majd nyugati nyomásra meglágyulnak a román politikai vezetők, az nagyot téved. A nyugat kisebbségi jogokért gyakorolhat maximum nyomást. Ennél tovább nem megy. Etnikai autonómiáért, vagy területi berendezkedés megváltoztatásért nem szólal fel, mert az nem az ő dolga. Azt a nemzetközi jog is belügynek tekinti. És ezt a szuveranitást nem fogják az államok feladni, talán soha. Persze a nyugati tematizálás, mediatizálás segíti az ügyet, serkenti a vitákat, de a film itt meg is áll. U gyanakkor látni kell, hogy 6. máig nem tiszta, melyek Székelyföld földrajzi határai. Pontosan honnan is kezdődik és hol ér véget Székelyföld? A történelmi határok alapján megyünk, vagy az etnikai alapján? Mert a kettő sok helyen nem fedi egymást. Például történelmileg Székelyföldhöz tartoznak olyan régóta román többségű területek is mint Hídvég és környéke, Bodzaforduló és környéke, Gyergyótölgyes és vidéke, vagy 23 Marosvásárhely környéki mezőségi falu. Ha kimondottan az etnikai határ alapján megyünk, akkor ki kell hagyni ezeket a vidékeket, de be kell venni olyan területeket amelyek, bár történelmileg nem tartóztak Székelyföldhöz, de mivel az etnikai határon vannak, kihagyhatatlanok: Gyimesbükk, Apáca, Ürmös, Alsórákos, Olthévíz, Székelyzsombor. A még nagyobb probléma Maros megyében van, ahol a történelmi Marosszék határán kívül (de annak mentén) sok magyar többségű falut találunk mind Szászrégen, mind Dicsőszentmárton irányába. Sőt, talán kár lenne kihagyni a Dicsőszentmárton környéki magyar „minitöm böt” is, amely egy pár kilométeres korridorral Székelyföldhöz lenne köthető. Ajánlom minden olvasónak nézze meg a vidék etnikai térképét a 2002es népszámlálás szerint. A határok eléggé bonyolultak. Ha az 1968as megyerendszert vesszük alapul, akkor ugyan csak nem tiszta a kép. Az első kérdés az, hogy csak Hargita és Kovászna megye a Székelyföld vagy Maros megye is? Ha Maros megye is, akkor az teljesen vagy csak részben? Ha teljesen, akkor a szász örökségű, ma román többségű Segesvár is Székelyföldnek számí t? Ez egy nehéz dió lenne. Ha csak részben akkor pontosan mekkora részben (emlékezzünk: történelmi vagy etnikai vonal)?
