Reggeli Sajtófigyelő, 2008. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-01-02
14 külügyminiszterek végeznek vagy végezni tartoznának. Ebben az összefüggésben nem vagyok meggyőződve ar ról, hogy Göncz Kinga rendelkezike olyan személyes kapcsolatokkal, presztízzsel, amivel miniszteriális kollégáit a "szakviták" Magyarország számára előnyös megoldása felé tudná taszigálni. Az ilyesmi azért nem közömbös, mert - mint a tárgy egy kiváló isme rője mondta nekem - a döntés végső soron a kormányfők kezében van, és ha mondjuk vita támad Magyarország és Ausztria között, akkor az osztrák kancellár "jobban hisz a saját külügyminiszterének, mint a magyar kormányfőnek". Akárhogyan van is, a magyar kül politika alakításában Gyurcsány Ferenc miniszterelnök kétségen felül magához ragadta az irányítást. 2oo7ben az általa kedvelt és megszokott irányokban - ez elsősorban Németországra és NagyBritanniára vonatkozik - tovább javította vagy erősítette az ottan i kormányfőkkel már meglévő személyes jó viszonyát; kapott egy hatalmas elismerést Sarkozy francia elnöktől, no meg az EU központi bankjának elnökétől a reformjaihoz, egyszóval elég sok gyógyírt raktak rá ahhoz, hogy itthoni gondjait feledje, avagy a róla kialakult képet "helyesbítse". Más vonalon - ami részemről elismerés kíván lenni - folytatta Medgyessy Péter és az akkor még külügyminiszterként is jelentős nemzetközi kapcsolatállománnyal rendelkező Kovács László által kijelölt (unión kívüli) kitörési pontok aládúcolását Oroszország, Kína és más, feltörekvő hatalmak irányában. Igaz ugyanakkor, hogy - ami az oroszokat illeti - vihart is kavart saját szövetségesi köreiben, amennyiben az USA és az EU által is pártfogolt Nabucco gázvezetékkel szemben eleint e (de csak eleinte) Putyin kedvenc projektje, a Kék Áramlat mellett állt ki. Ehhez - lévén az energiaellátás biztonsága ma az EU kiemelt témája - annyit szükséges megjegyezni, hogy az az átmeneti bizonytalanság, amit a miniszterelnök Magyarország szándékai ra nézve keltett, nem használt nekünk. Arról aztán nem is beszélve, hogy neki mennyire nem, mert körülbelül ez a vitatott állásfoglalás volt az a pont, ahol a Gyurcsány ellenében "külpolitizáló", a kormány presztízsét válogatott és válogatás nélküli eszköz ökkel rombolni akaró Fidesz szelet kapott a vitorlájába, és egészen az "orosz világot" akaró miniszterelnök rémképéig fejleszthette a maga retorikáját. Ugyanakkor - megint egy más, de számunkra húsba vágóan fontos - irányban a magyar külpolitika passzív és visszahúzódó. Legalábbis ez a kép alakult ki róla. Itt elsősorban a szomszédsági viszonyokról van szó, különösen Szlovákiáról és Szerbiáról. De Romániáról, Ukrajnáról is. Bennem például az a benyomás alakult ki, hogy hagyta a szlovákmagyar viszonyt egy felől Malina Hedvig, másfelől a Magyar Gárda túszává degradálódni. Holott ezeknek az obskúrus ügyeknek, a kétoldali infrastruktúraépítés, a regionális együttműködés felől nézve még csak epizódjelentőségük sincsen. Mégis a részben felfújt ügyek uralták és uralják el a diplomáciai érintkezést, olykor a sértődéses párbeszédhiány határáig. Ami pedig Szerbiát illeti, nincs az EUban egyetlen ország se, amelyiket Koszovó jövője oly közvetlenül érintene, mint Magyarországot. Ehhez képest nincs tudomásom róla, hog y a magyar külpolitikának akár valamiféle saját koncepciója is volna ebben a kérdésben; olykor megszólal egy magányos hang az EU parlamentjéből, hogy talán nem kéne csak az albánokat jutalmazni a szerbeket meg büntetni - és ennyi. Ukrajnával kapcsolatban ugyancsak teljes passzivitást érzékelek. Holott ennek a hatalmas országnak mi vagyunk a második, ha nem az első "kapuja" az EU felé. A bölcsesség számlájára is írandó, hogy a néha követhetetlen ukrajnai belvillongásoktól (Lengyelországgal ellentétben) a m agyar politika távol tartotta magát, de azon túl, hogy a schengeni övezettel kapcsolatos korlátozó intézkedéseket hatékonyan léptetjük életbe északkeleti határainkon, nincs magyar kezdeményezés. Jó, nem akarjuk betuszkolni az ukránokat az EUba, mint a len gyelek, de akkor mit akarunk? Semmit? Kis ország, kis súly? Végül Románia. Ennek az országnak pillanatnyilag olyan államfője van, aki bármilyen magyar - határon belüli és túli - erőt hajlandó felkarolni, hogy a magyar nemzeti közösséget megossza, s ezen a módon (ma még létező egységpártját) a parlamentből kitessékelje. Az RMDSZ melletti kiállás tehát primátust kéne hogy élvezzen a magyar külpolitikában és diplomáciában; ezt sem érzékelem olyan erővel, ahogyan szükségét látnám. 2oo7 képe ellentmondásos: so k tekintetben sikereket jelez, sok tekintetben kudarcokat jövendöl. vissza
