Reggeli Sajtófigyelő, 2007. december - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-12-15
36 Nem kis teljesítmény egy olyan helytől, amely hivatalosan nem is létezik: Tiraszpol a nemzetközileg el nem ismert Dnyeszter menti Moldáv Köztársaság (PMR) fővárosa, ahol az élet úgy pezseg, mint egy megszüntetett vasúti szárnyvonal végállomásának restijében. Egy helyben topogva A Dnyeszter bal partján fekvő PMR 1991ben, a Szovjetunió szétesése után szakadt ki a függetlenedő Moldovából. A tiraszpoliak vereségét akkor a Moldova területén állomásozó orosz 14. hadsereg beavatkozása akadályozta meg. A PMR azóta is Moszkva védelmét élvezi: a mintegy ezerhatszáz, békefenntartóvá átminősített orosz katona a határrá jegecesedő tűzszüneti vonal mentén állomásozik, és nagyjából húszezer tonna, a szovjet időből maradt hadianyag van a kezük ügyében. Szívesen elfogadnak apróbb ajándékokat, és fegyveresek kedves nógatására ritkán tudok nemet mondani. A területet a sokatmondó 001es rendszámú Lexus limuzinnal közlekedő Igor Szmirnov elnök irányítja azóta, hogy a PMR egyáltalán létrejött. Az orosz ajkúak dominanciáját féltve őrző, a szovjet nosztalgiát tudatosan ápoló Dnyeszter mentiek több alkalommal rendeztek népszavazást a függetlenségről, ám azok eredményeit a nemzetközi közösség nem ismerte el. A mintegy félmillió lakosú PMR az államiság minden attribútumával rendelkezik: saját állami intézményrendszere, zászlaja, pénze, fegyveres ereje, bélyege é s a tetemes költségvetési hiányt lefaragni hivatott megszorítócsomagja van. Ám a Szovjetunió széthullása után létrejött kvázi államokhoz – DélOszétiához vagy Abháziához – hasonlóan nem került közelebb a nemzetközi elismeréshez. A tiraszpoli politikusok ezért különös figyelmet fordítanak a Balkánra, és nem titkolják, hogy abban reménykednek: Koszovó függetlenné válása a PMR elismerését is megkönnyítheti. "Moszkva hagyományosan Szerbia pártfogója, ezért nem támogathatja Koszovó elszakadását" – mondja Vla gyimir Rilekov, Szmirnov pártja, a Respublika politikai bizottságának elnöke. – Ám ha az Egyesült Államok és mások mégis elismernék Koszovót, az új helyzetet teremtene. Moszkva mondhatja, hogy nem ő sértette meg először a nemzetközi jogot, és így szabad ke zet kap." Rilekov szerint a PMRt elismerő államok sorában Oroszországot Fehéroszország, majd Kazahsztán követhetné. Mások még Kubára és Venezuelára is számítanak. "Koszovó státusának rendezése felgyorsíthatja a PMR problémájának megoldását" – mondja Jevge nyij Sevcsuk, a tiraszpoli parlament elnöke. Ám szerinte figyelembe kell venni azt is, hogy most a nemzetközi közösség nagyobb része nem támogatja függetlenségüket. A prezidenciális berendezkedésű – és a többpártrendszerrel nem régóta kísérletező – PMRben ellenzékiként politizáló házelnök nem tartja kizártnak, hogy a PMR és Moldova valamilyen államközösséget alkothatna, amelynek sorsásáról népszavazáson mondanának véleményt a választók, az intézmények legitimitását pedig új választások biztosítanák. A rend ezésnek azonban Sevcsuk szerint egy feltétele van: "El kell ismerni a PMR létét." Hiszen időközben már fölnőtt egy nemzedék, amely a PMRt tekinti hazájának. Egy délutánt töltöttem a tiraszpoli egyetem politológiaszakos hallgatóival, nem tudtam meg ugyan tőlük a Dnyeszter melléki identitás mibenlétét, viszont szenvedélyesen győzködtek arról, hogy a politika úri huncutság, azt pedig különösen nehezen viselték, hogy érdekvezérelt cselekvés. Remélem, elhitték nekem, hogy nem késő pályát módosítani. Aljona, a szmirnovista diákmozgalom, a Prorüv aktivistája szenvedélyesen ecsetelte a "túlpart", a hivatalosan létező Moldova gaztetteit. A kissé merev mosolyú hölgy előszeretettel használta a "népirtás" kifejezést. A "Szmirnovjugend" irodájában akkor sem szakadt le a csillár, amikor Aljona kijelentette, hogy a románul beszélő többség a zsidók sorsát szánta az orosz ajkúaknak. A csábítás ereje A függetlenségpártiak Tiraszpolban néha szívesen megfeledkeznének arról, hogy államuk kizárólag azért létezhet, mert O roszország úgy akarta. Moszkvát pártfogónak és megmentőnek tekintik, bár az orosz támogatást nehéz lenne nagylelkűnek és önzetlennek nevezni. "Hova mehetnék? Mihez kezdenék? És miből?" – kérdez vissza a tiraszpoli helyzet reménytelenségére panaszkodó orosz hölgy, amikor azt tudakolom tőle, miért nem ment még el. A fiának megszerezte az orosz állampolgárságot, és ő Oroszországban tanul, így most a kisebbik gyerek miatt van gondban. "A fiam orosz útleveléért ezerötszáz dollárt fizettem, és nem tudom, hogyan f izetem ki a kisebbik
