Reggeli Sajtófigyelő, 2007. december - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-12-15
19 szeretnének saját házuk táján "birtokon belül maradni". Hogy miként fog bánni Koszovó az ott kisebbségben élő szerbekkel, az azon is múlik, hogy miként történik az a bi zonyos "státusrendezés". A nemzetközi közösség felelősséget vállalt magára, amikor bevonult Koszovóba. E felelősségét nem hagyhatja hátra "utánunk a vízözön" jeligével. Csakhogy a nemzetközi közösség ellenérdekelt hatalmakat is jelent. Miután pedig az a so kat hivatkozott nemzetközi jog vétójogot biztosít Oroszországnak az ENSZ Biztonsági Tanácsában a "nemzetközi békét és biztonságot" fenyegető veszélyek elleni intézkedések megtételekor, az ENSZ csak akkor lenne képes biztosítani a NyugatBalkán békéjét és b iztonságát, ha a szerbek pártfogójaként fellépő Moszkva is úgy akarná. Európa számára Koszovó nem egy távoli tartomány, nem valamilyen ürügy világhatalmi izmok egymás ellen feszítéséhez. A NyugatBalkán ma még kívül esik ugyan az unió határain, de Brüsszel természetes törekvése, hogy a térség jövőjét Európában lássa. A kontinens integrációs szervezete úgymond saját bőrén tapasztalná meg, ha a NyugatBalkánon nem csillapodna, hanem felerősödne az etnikai gyűlölet és az erőszak. Koszovóban a rendet katonai vo natkozásban az úgynevezett KFOR nemzetközi erők biztosítják. A rend azonban több, mint fegyveres szabadcsapatok elrettentése véres akcióktól. Az uniós országok kormányait képviselő Európai Tanács - hangzott el a pénteki EUcsúcs végén - kész vezető szerep et játszani a regionális stabilitás megerősítésében és Koszovó jogállásának rendezésében. Az EU az európai biztonsági és védelmi politika (ESDP) keretében kész mielőbb missziót küldeni a koszovói nemzetközi civil jelenlét megerősítésére. Az egyesek által " jogállamiságmissziónak" is nevezett küldetés részleteit, pontos feltételeit és körülményeit a külügyminiszterek tanácsa keretében határozzák majd meg. Lényegében rendőrök, vámosok, bírák, ügyészek Koszovóba küldéséről lenne szó. A döntés heteken belül vár ható, a misszió egyelőre - az elképzelések szerint az első három hónapban - mintegy négyszáz fős lenne, később azonban akár 1800 főre is felfejleszthetik. Jogállamiságot exportálni egy tartományba, ahol korábban a jogtiprás dominált, a békét és jogszerűség et erővel kikényszeríteni ott, ahol korábban erőszak dúlt - ezt vállalta magára a nemzetközi közösség, amikor évekkel ezelőtt beavatkozott Koszovóban. A vállalás lényegét most kell teljesíteni. Azokból a szerbekből, akik a nemzetközi jog alaptételei közül egyedül az államok területi épségének az elvét emelik ki, ma még a "nem, nem soha" fakad fel Koszovó elvesztése miatt. HansGert Pöttering, az Európai Parlament elnöke úgy vélekedett, egyszer majd az unióban "újra egymásra talál" Szerbia és Koszovó. Nem ki s részben a "jogállamiságexportőrökön" múlik majd, hogy ne kelljen várniuk hosszú évtizedeket. Az unió azt is hangsúlyozza, hogy a koszovói státusrendezés nem lehet precedensértékű. Ez részben azoknak a tagországoknak a megnyugtatására szolgál, amelyek kü lönösen érzékenyen reagálnak bármire, ami összefüggésbe hozható a szeparatizmussal. A nemzetközi jogban azonban nem attól lesz valami precedensértékű vagy nem precedensértékű, hogy mi a megvalósítók szándéka, hanem attól, hogy az eseménysor ténylegesen kiv álte majd hasonló eseménysorokat. Minden az eseménysor lefolyásának mikéntjén múlik. Az unió éppen azért kívánja "menedzselni" és lehetőség szerint jogszerű mederben tartani Koszovó önállósodását, hogy a dolgok lefolyása végül ne csábítson senki mást felf ordulás szítására. vissza Magyar Koalíció: háromfrontos küzdelem Vajdaságma.info 2007. december 14. [16:24] Forrás: VMDP Hírlevél, Ágoston András Jószerével még el sem indult a Magyar Koalíció köztársasági elnökválasztási k ampánya, máris látszik: háromfrontos küzdelmet kell folytatnia a vajdasági magyar pártokból álló tömörülésnek. A Magyar Koalíció köztársasági elnökválasztási kampánya körül megjel enik a Kárpát medencében élő magyar közösségek viszonyában, de a Magyarország és a kisantant államok közötti eddig érvényes kapcsolati rendszerben is zajló, s immár jól érzékelhető korszakváltás minden jellemzője. Esetünkben szerb részről megjelenik a VMSZ esetleges kormányzati felelősségvállalásának visszautasítása, a magyar pártok összefogása miatti dühös elégedetlenség, de a budapesti politikai elit némileg tartózkodó értetlensége is. S ami talán a legveszélyesebb és egyben legszomorúbb, a vajdasági magy aroknak a lesújtó szociális helyzetéből adódó nagyfokú érdektelensége.
