Reggeli Sajtófigyelő, 2007. december - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-12-15
9 A szerb miniszterelnök Budapesten tett novemberi l átogatása alatt világossá vált, hogy a magyar diplomácia konszolidált viszonyra, érdemi magyarszerb párbeszédre törekszik. Igyekszik ezáltal is megfelelő eszközöket teremteni a kétoldalú viszony és a vajdasági magyarság helyzetének kezelése számára. Kérdé ses azonban, hogy a jugoszláv időkből örökölt nemzeti méret önérzékelési és külpolitikai túldimenzionálódás alapján a szerb politika mennyire lesz képes bemérni saját valóságos nemzetközi mozgásterét, geostratégiai nagyságrendjét? Több jel is arra utal, ho gy a szerb politika a mai magyarszerb relációt még mindig a régi jugoszlávmagyar dimenzióban látja, alábecsülve az EU- és NATOtag Magyarország lehetőségeit. Mintha Belgrád nem érzékelné eléggé Budapestre utaltságát nemzetközi emancipálódásában, a Szerbi áról kialakult negatív kép, sőt előítéletek oszlatásában, uniós integrációjának előmozdításában. Az Európai Unió tanácsában a 27 uniós tagállam döntő többsége - talán Ciprus kivételével - várhatóan megszavazza Koszovó függetlenségének elismerését, bár ma még Szlovákia, Románia, Görögország és Spanyolország is fenntartásait hangoztatja. Magyarország feltételezhetően megszavazza a közös uniós döntést, de azt követően csak igen megfontolt lépéseket szabad tennie. Nyilvánvaló, hogy számunkra a viszonylag legk isebb törést jelentő időpont, a minél későbbi elismerés az elfogadható. Amerikai, uniós és NATOpartnereinknek pontosan kell érteniük, hogy nemzeti érdekeink nagyfokú óvatosságot és előrelátást követelnek meg részünkről. Meg kell értetnünk: a vajdasági mag yar közösséget semmilyen szervezet - sem az EU, sem a NATO, sem az USA - nem fogja tudni közvetlenül érdemben megvédeni az esetleges helyi retorzióktól. Ezt csak a törésmentes, jó szerbmagyar államközi viszony, egy demokratikus, kisebbségbarát szerbiai po litika tudja alapvetően garantálni. A koszovói szerbek migrációja, esetleges menekülése és az eddigi szerb letelepítési gyakorlat várható folytatása nyomán kialakulhat ugyanis eközben egy másik csapdahelyzet is: a Vajdaság etnikai összetételének esetlege s további módosulása, "romlása". Jelenleg a koszovói függetlenség körül bábáskodó nagyhatalmak, valamint az UNMIK, a KFOR, a koszovói EUs struktúrák képviselői közül senki nem tud megnyugtató vagy akár csak hozzávetőleges választ is adni arra a kérdésre, hogy miként reagál majd a koszovói szerb közösség Koszovó függetlenségének kikiáltására. Döntő Belgrád magatartása lesz ebben a kérdésben. A vegyesen lakott területek szerb lakossága nagy bizonyossággal elmenekül, hiszen semmilyen KFOR- vagy nemzetközi ren dőri védelem nem képes szavatolni testi épségét. Bonyolultabb prognosztizálni a nemzetközi erők által jól őrzött szerb enklávék lakosságának reakcióját. Az ÉszakKoszovóban kompaktan élő szerbek pedig szinte biztosan maradnak. Ha lesznek is menekültek, a K oszovóban maradt közel 100 ezer szerb nagy valószínűséggel nem egy látványos menekültáradattal hagyja el a tartományt. A korábbi tapasztalatok szerint a nemzetközi szervezetek - EU, ENSZ, NATO, EBESZ, ET és a hírcsatornákat néző nemzetközi közvélemény - in gerküszöbét csak a látványos menekültáradatok, etnikai tisztogatások szokták - megkésve - elérni; ha el is érik egyáltalán (l. Ruanda, Darfur), az etnikai arányok lassú megváltozása nagyrészt hidegen hagyja őket. Sajnos erősen korlátozott volt az a nemzetk özi válasz is, amely a Vajdaságban lezajlott erőszakos interetnikai cselekmények során mutatkozott meg: két európai parlamenti határozatot fogadtunk el erről, de az Európai Tanács és bizottság, a NATO és az EBESZ mélyen hallgatott. A jövő mutatja meg azt is, hogy az Ahtisaaritervben megfogalmazott, Európában páratlanul bőkezű, szintén egyedinek tekintett kisebbségvédelmi rendszer, a legszélesebb körű autonómia mennyire állítható meg Koszovó határánál. Ha ehhez a példa nélkülien nagyvonalú kisebbségi re zsimhez lesz, marad majd egyáltalán szerb nemzeti közösség, amely élhet is vele, akkor ez mindenképpen hivatkozási alap, precedens lesz az európai kisebbségvédelem, s különösen a balkáni, a középeurópai őshonos nemzeti kisebbségek számára. Hiába erősítget ik a "rendezők", hogy ez nem lehet precedens. Nincsen rá magyarázat, hogy ha ez jár a szerbiai kisebbségi közösségnek, akkor miért nem illet meg más nemzeti kisebbségeket, közösségeket. Ha Koszovó függetlenségének megadásakor az albánok ellen elkövetett mi losevicsi etnikai tisztogatás, vagyis kvázi büntetés az érv, akkor ez valamiféle kompenzáció, "jutalom" a koszovói szerb közösség részére?! Nincs erre érdemi, hivatalos magyarázat sem Ahtisaari tervében, sem a "rendezők" részéről. A szellem így is, úgy is kiszabadul a palackból. Magyar és középeurópai szempontból is rendkívüli jelentőségű az Ahtisaariterv. Az autonómia nem kezelhető többé radikális kisebbségi követelésként. Nemzetközi támogatást és legitimitást nyer, mint a kisebbségi rendezés stabil és tartós kerete. Az Ahtisaariterv expressis verbis kimondja a szerb közösséget ("communityt", és nem kisebbséget!) illető kollektív jogokat, a kisebbségi területek önkormányzatainak széles, "mini területi" autonómiás