Reggeli Sajtófigyelő, 2007. december - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-12-15
10 jogosítványát, a szerb közösségnek a Be lgrád és Pristina általi kettős finanszírozását, továbbá Szerbia mint anyaország Ausztriánál is erősebb védhatalmi státuszát, a szerbkoszovói kettős állampolgárságot (ha a koszovói szerbek az utóbbira egyáltalán igényt tartanak?!), ÉszakKoszovó széles kö rű, sehol nem látott területi autonómiát kapna saját szerb rendőrséggel, amelyet egyébként még a tiroli területi autonómia sem szavatol. Így tehát ÉszakKoszovó egyfajta "állam" marad az újdonsült koszovói államban, a fent említett területi autonómiával fe lruházva. Ha ugyan Koszovó függetlenségének kikiáltása után nem jelenti ki (a maga nemzeti önrendelkezésére hivatkozva), hogy e térség bizony továbbra is Szerbiához kíván tartozni. Nem elemeztük Koszovó erősen kétséges gazdasági életképességét, egy esetl eges szerbiai energia, vízellátási és árublokád paralizáló hatásait. Nem említettük az albán törekvések potenciális veszélyeit. Megelégedneke majd az albánok Koszovó függetlenségével? Nem erjesztie, nem bomlasztjae szét az albán nacionalizmus, a macedó niai, a montenegrói albán kisebbség a nagy albán egyesülési álom, a Magna Albania létrehozásának igényével 1015 év alatt ezeket a most alakult államokat, megelőzve az uniós integrációt? Ade egyáltalán az uniós csatlakozás elég stabil perspektívát ahhoz, hogy ezek a szétfeszítő, fragmentáló nemzeti és kisebbségi törekvések ne destabilizálhassák Európa legtörékenyebb térségét? Külön elemzést igényel a létrejövő Koszovó és az eddig "anyaállamként" működő Albánia új államközi kapcsolatainak alakulása, egy sor igen összetett érdekütközés gyors felmerülése. Sajnos a nemzetközi közösség számos rossz döntés következtében olyan helyzetbe manőverezte magát Koszovó kapcsán, ahol a mozgástér jelentősen leszűkült. Mindazon várható veszélyek ellenére, amelyeket a fent iekben vázoltam, Koszovó függetlenségének mára nincs reális alternatívája (nagy kérdés, hogy ha a szerbek hamarabb hozakodnak elő a hongkongi egy országkét rendszeren, vagy a keletnémet példán alapuló modellel, kvázi függetlenséget biztosító autonómiát aj ánlva a koszovói albánoknak, mi lett volna a nemzetközi közösség hozzáállása). Mit tehet az EU, benne Magyarország ebben a helyzetben? A cél, hogy a legkevésbé rossz megoldást válasszuk, illetve próbáljuk meg minimalizálni a rendezés okozta károkat Szerbiá ban, a régióban, illetve világszerte. A magyar külpolitikának elsődleges érdeke, hogy az EU egységesen lépjen fel az elismerés ügyében. Ragaszkodjunk az Ahtisaaritervben foglalt garanciákhoz. Pozitív, hogy az elkészült koszovói alkotmánytervezet maradéktalanul átveszi az Ahtisaarirendelkezés eket, de azok megvalósítását folyamatosan kísérjék figyelemmel az EUintézmények, a bécsi Alapjogi Ügynökség, az Európa Tanács és az EBESZ bevonásával. Az EU és a NATO nemzetközi garanciákkal erősítse meg a térség összes államának területi integritását, kü lönösen Macedónia és BoszniaHercegovina esetében, újra szögezze le Koszovó és Albánia egyesülésének határozott tilalmát. Célszerű lenne Koszovót demilitarizált állammá tenni. Stabilizáló hatással járna az is, ha Macedóniát és Albániát 2008ban már felvenn ék a NATOba. Az EU monitoringozza folyamatosan a macedóniai, montenegrói, boszniahercegovinai fejleményeket, átfogó programokkal segítve a különböző etnikumok együttélését, különös tekintettel a boszniahercegovinai megoldatlan államszerkezeti problémákr a. Koszovóban az EU nem követheti el újra a boszniahercegovinai hibát, hogy a nemzetközi közösség túlhatalma következtében a helyi politikai erők kibújhassanak a döntések felelőssége alól. Az EUnak mindenekelőtt támogató és felügyelő, nem pedig irányító szerepet kell ellátnia, a korrekciós hatalmat csak a legszükségesebb esetekben szabad gyakorolni. Az EU és különösen a térség EUtagállamai aktívan segítsék mind Szerbia, mind Koszovó, mint a többi nyugatbalkáni állam integrációs felkészülését. Az új tagá llamok szakembereinek bevonásával segítsék elő, hogy a középeurópai demokratikus és piacgazdasági átalakulás pozitív és negatív tapasztalatait hasznosíthassák Szerbiában és Koszovóban (többek között a már beindult regionális partnerség és a szegedi folyam at keretében). Az integrációs folyamatban lemaradt Szerbia és BoszniaHercegovina EUhoz való közelítését fel kellene gyorsítani. A stabilizációs és társulási megállapodás mihamarabb lépjen életbe Szerbiával, illetve mihamarabb írják alá BoszniaHercegovin ával. Szerbia számára 2008 során meg kellene adni a tagjelöl ti státuszt, illetve a teljes vízummentességet. Az EU kezdeményezően segítse, támogassa a külföldi működő tőke bevonását Szerbiában és Koszovóban a megfelelő befektetési környezet megteremtésével és a befektetések szervezésével, ösztönzésével, koordinálásá val az uniós tagállamokban. Amennyiben ezt Szerbia hozzáállása lehetővé teszi, Magyarországnak érdemes magyarszerbkoszovói közös projektekben is gondolkodnia a kis- és középvállalkozások bevonásával. Az EU ösztönözze az intraregionális együttműködést, a gazdaságikereskedelmi kapcsolatok fejlesztését, az infrastruktúrafejlesztést, külön figyelmet fordítva a Szerbiát és Koszovót összekötő vasúti és út, energia- és vízellátási hálózat, valamint a gazdasági kapcsolatok fejlesztésére. Az USA és az EU közöse n mérlegelje Szerbia nemzetközi adósságállományának részleges vagy teljes elengedését, illetve átvállalását.
