Reggeli Sajtófigyelő, 2007. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-11-02
5 már prágai bölcsésztanulmányai során összemelegedett későbbi főnökével és mentorával, Tomas Garrigue Masaryk filozófiaprofesszorral. Az 1900as évek derekán a párizsi Sorbonneon elbliccelt szemesztereit - tudható Ádám Magda történész egy 1996os tanulmányából - ellenállhatatlan érveléstechnikával ismertette el a Károly Egyetemen, majd 1907ben, 23 évesen Az osztrák probléma és a cseh kérdés című dolgozatának megvédésével Dijonban szerzett jo gi doktorátust. A külpolitikai pályájára tudatosan készülő Benes az első világháború idején lépett a tettek mezejére, 1915 szeptemberétől - felmelegítve korábbi kapcsolatait - Párizsban hintette a független Csehszlovákia igéit a Sorbonne szlavisztikatanszé kén és irdatlan mennyiségű cikkében. A "csak" a birodalom föderalizálásáért küzdő OsztrákMagyar Monarchia nemzetiségi elitjével ellentétben Benes feltűnően hamar ráérzett az első világháború nyújtotta történelmi lehetőségre, és 1916ban megjelent Pusztít sátok el AusztriaMagyarországot című, franciául és angolul is kiadott pamfletjében már a csehszlovák nemzetállam megalakításáért kardoskodott. Területi elképzelései - leszámítva egy Csehszlovákiát Jugoszláviával összekötő korridort - gyakorlatilag maradék talanul megvalósultak, és a 34 éves diplomata 1918ban az újdonsült csehszlovák kormány külügyminisztere lett. Ekkor nyílt Benesnek először alkalma arra, hogy megmutassa (kül)politikai oroszlánkörmeit. "Nem igazságokra törekszem, én politikát csinálok - i smerte el utóbb a kor diplomáciai Machiavellijének tartott politikus. - S ezért olykor tudatosan követek el jogtalanságokat, az állam érdekében és személyes érdekemben." Márpedig az új csehszlovák állam érdekében szükség is volt erre. 1919. február 5én a békekonferencián a nagyhatalmakat győzködve letagadta például a csehországi németek felét, és azt sulykolta, ha a Csallóköz Csehszlovákiához kerül, akkor ugyanannyi szlovák él majd az újraszabott Magyarországon, mint ahány magyar Csehszlovákiában lesz - ho lott így nagyjából hétszer annyi magyar került a határon túlra. De az az érve is sokat nyomott a latban, hogy az ekkor valójában 98 százalékban magyarok lakta Csallóköz nélkül nem jutna elég termőföld új államának, illetve megszakadna a közlekedés egyes sz lovák területek között. Egy 1920. februári beszédében pedig azzal igyekezett szétzúzni a Nyugat akkor (még) viszonylag pozitív képét a magyarokról, hogy kijelentette: az egész világ elborzadt "a tatár politikai állapotoktól, és megértette, hogy a háborút n em kizárólag a régi OsztrákMagyar Monarchia végzetes politikája provokálta ki, hanem hogy ezt sokkal inkább Budapesten készítették elő, mintsem Bécsben". A hihetetlen munkabírású, napi 1618 órát Ferenc Józsefi fegyelmezettséggel dolgozni képes Benes eg yszerre volt rideg tárgyalópartner és egyegy elejtett szavával országok sorsát befolyásolni képes simulékony diplomata. A korabeli bonmot szerint, amit gróf Apponyi Albert 1920. január 16ai másfél órás, megható, Magyarország területi integritását védelme ző beszédében felépített, azt Benes a kávészünetben öt perc alatt képes volt lerombolni. A sikeres "államalapító" húzásával még közeli munkatársait is meglepő Benes másfél évtizedre bebetonozta magát a külügyminiszteri székbe. Jóllehet sokáig örök másodhe gedűsként könyvelték el Masaryk köztársasági elnök mellett, ma már azt is tudni, hogy sok esetben főnökétől függetlenül, annak tudta nélkül, mi több, néha akarata ellenére döntött fontos diplomáciai kérdésekben. Erre hoz példát Ormos Mária történész Magyar ország a két világháború korában című 1998as könyvében. E szerint 1925ben a kisantant elszigeteltségéből kitörni vágyó magyar kormánynak Masaryk többször is engedményes egyezkedési javaslatokat tett, ám azokat később, a részletek kidolgozásának idején Be nes külügyminiszter rendszeresen tévedésnek és félreértésnek minősítette. A Bethlenkormány végül arra a következtetésre jutott, hogy a két cseh politikus szándékosan folytat megtévesztő játékot. Levéltári dokumentumokból azóta kiderült, Masaryk akkoriban francia és angol politikusoknak is felvetette a magyarcsehszlovák kiegyezés lehetőségét, ám önjáróvá lett "másodhegedűse" a háta mögött elszabotálta főnöke tervét. A Masaryk 1935ös lemondása után jóformán automatikusan köztársasági elnökké előlépő Benes ről aztán hamar kiderült, szűkebb hazájában nem igazán képes kamatoztatni diplomáciai képességeit. Az új államfő képtelennek bizonyult a nemzetiségi kérdés hatékony és minden fél számára kielégítő kezelésére - még a szlovákokkal sem tudott zöld ágra vergőd ni. Többször hangoztatta például, hogy "szlovák nemzet nem létezik", majd hozzátette: "ez az én tudományos álláspontom, amelyen nem tudok változtatni". Kompromisszumképtelen nemzetiségi politikája végül annyira leszűkítette a játékterét, hogy 1938. október 5én önként lemondott, és átadta az elnökséget Emil Háchának, néhány hét múlva pedig Londonba repült. Csehszlovákia 1939. márciusi felbomlásáról már Chicagóban értesült, ám akkor újra felvette a kesztyűt, s emigráns cseh elnökként kezdett ténykedni. Bár a legitimációja így meglehetősen kérdéses volt, tény, hogy nem a Milan Hodza vezette párizsi, és nem is a Klement Gottwald vezette
