Reggeli Sajtófigyelő, 2007. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-11-02
16 Pierluigi Battista, az Il Corriere della Sera főszerkesztőhelyettesének elkeseredett hangú írását olvasom éppen – aki megbotránkozott azon, hogy olasz írók, színészek, festők ott tolonganak a pártszékházak ajtajánál, s még arra is hajlandóak, hogy alkalomadtán elzengjenek egyegy dicshimnuszt a vezérről – , amikor megszólal a telefonom. Felháborodott hangú olvasó – hangjára, nevére emlékszem: dicsé rt, amikor Gyurcsány Ferenc határon túli magyar politikáját utasítottam el – üvölt, hogy ki hatalmazott fel arra, hogy bíráljam Orbán Viktort, aki az erdélyiek számára szent. Lekommunistázott, lebolsevikozott, kijelentette, hogy választásokat – sőt, népsz avazást – kellene kiírni az erdélyi magyar lapok főszerkesztői állásának betöltésére, és az olyanokat, akik kétségbe merik vonni a baráti politikusok cselekedeteinek helyességét el kell távolítani a közéletből. Bekövetkezett vagy lassan beteljesedik az, a mit az olvasó az inkriminált írásomban kifogásolt: az európai parlamenti választások kampányában végérvényesen sikerül a magyar kórságot, a széthúzás vírusát az anyaországból abba az utolsó határon túli magyar régióba, Erdélybe is behurcolni, amely még imm unis volt a gyűlöletre. A lassú vírus politikai vakságot okoz, egyre kevesebb gondolkodó értelmiségi, ergo: egyre kevesebb gondolkodó tagja lesz az erdélyi magyar társadalomnak. Egyre többen vonulnak be a szekértáborok mögé, válnak bal- és jobboldali fund amentalistákká, legitimálják majd a szélsőbal és szélsőjobb akcióit. Mint Magyarországon. Ezeknek a táboroknak nem politikai vezetőkre, stratégákra van szükségük, hanem szentekre. Nem munkára késztethető, felelősségre vonható képviselőkre, hanem imádott fé listenekre. Ezt a megosztott és megosztó társadalmat építik lassan azok az értelmiségiek, akik olasz és román kollégáikhoz hasonlóan a hazai és a magyarországi pártszékházak ajtajánál tolonganak, és még arra is hajlandóak, hogy alkalomadtán elzengjenek eg yegy dicshimnuszt a vezérről. Meg lehete állítani az erdélyi magyar társadalmat szegregáló falak épülését? Még meg lehet! Ha az erdélyi magyar szellemi elit komolyan veszi az irodalmi Nobeldíj két legutóbbi kitüntetettjének Orhan Pamuknak és Doris Less ingnek a tanácsát: Az értelmiség ne kiáltványokban, ne politikai ügyek szolgálatában keresse az önmegvalósítást. Doris Lessing az értelmiségi aláírásgyűjtésekről mondott lesújtó véleményt: „A kiáltványok megölik a gondolkodót.” Az értelmiségnek természete sen nem kell kivonulnia a politikából. Mérlegelnie kell és véleményt kell mondania a tapasztalható jelenségekről, folyamatokról, trendekről. Elemeznie kell a politikusok kijelentéseit és elsősorban az azokban rejlő ellentmondásokra kell figyelmeztetnie a t ársadalom szervezésében részt vállalókat. Az értelmiség szolgálata a bírálat és nem a dicsőítés. Rossz ómen, hogy Magyarországon és újabban Erdélyben is az értelmiségiek segítenek a politikusoknak és a magukat politikusoknak képzelőknek lejáratni az ellen felet, és igyekeznek ideológiai legitimizációt nyújtani azok baklövéseinek, akiknek az oldalára álltak. A megosztottság és a politikai fundamentalizmus zsákutcájának elkerülése csak akkor lehetséges ha az erdélyi magyar értelmiségiek több józanságot, nagy obb távolságtartást tanúsítanak, és végképp lemondanak arról a huszadik századi szerepfelfogásról, amely szerint a szellemi alkotó „az emberiség ügyének felkent képviselőnek”, a politikusnak a fegyverhordozója. Olvasom tovább Pierluigi Battista Il Corrier e della Serában írt cikkét, amelyben azt kéri, hogy a szellem és a művészet emberei ne kerüljenek szolgai viszonyba a politikával, mert ez rájuk, értelmiségiekre, a politikusokra és az egész társadalomra nézve egyaránt veszélyes. A legnagyobb veszélyre, az erdélyi magyar társadalom meghasonulására való tekintettel érdemes megfontolnia minden magyar entelektüellnek Pamuk és Lessing ajánlatát! Nem lehet más dolgunk, mint visszaszorítani a politikai fundamentalizmust és üzenni a társadalom tagjainak: fő, hog y gondolkozzanak! vissza
