Reggeli Sajtófigyelő, 2007. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-10-06
49 nevelődtek, bizonyára egyszerűbb metaforával is tudnák illetni Csáky Pál t vagy elvbarátait, de – szerencsénkre – nem mindegyikükből válhat csúcspolitikus. Különben Ján Slotával kapcsolatosan az ilyesfajta kilengésekhez már hozzászokhattunk. Sokan bizonyára még jól emlékeznek arra, hogy milyen útszéli és parlagi stílusban besz élt arról a kedves és szimpatikus hölgyről, aki most újból csábosan mosolyog az oldalán. De a kamerák és a mikrofonok előtt elkövetett egyéb túlkapásairól is legendákat lehetne terjeszteni. Nem beszélve azokról az élettörténetekről, melyek egyenesen a kame rák kereszttüzében peregtek le. Ezek viszont már tényleg csak a legedzettebbeknek valók. De – valljuk be őszintén – sokakat közülünk, szlovákok közül megszólítanak Slota ilyen férfias megnyilvánulásai, úgyhogy a kemény fickó Ján Slota oda csöppent, ahol m ost is van – egyenesen a miniszterelnök úr mellé, hogy az ő vezetésével a szellemi és a gazdasági jólét ormai felé vezesse országunkat, és minél távolabb a különböző hányadékoktól és kiszáradt trágyarakásoktól. Sőt, egyenesen úgy tűnik, hogy minél több ily en csemegét dobnak oda politikusok a szlovák választópolgárnak, annál magasabb pártpreferenciákra számíthatnak az elkövetkező választások során. Viszont, hogy objektívek legyünk, a nemzetiek sorait nemcsak a fékezhetetlen és szókimondó elnök úr gazdagítja , hanem van köztük sima modorú tanult ember, professzor és művelt intellekt üel , aki szinte valamennyi ismert európai egyetemen előadott. Az igaz, hogy a professzori címmel valahogy saját magát tüntette ki, és doktori titulusának eredete is valamiképp a hom ályba vész, sőt a legtöbb egyetem elutasítja azt, hogy valaha is náluk járt volna a tiszteletreméltó honatya, nemhogy előadást tartott volna. Mivel pedig a képviselő úrnak papírja van arról, hogy paranoid skizofréniában szenved, semmit sem lehet neki felró ni. Könnyen előfordulhat ugyanis, hogy elhiszi mindazokat a ködképeket, a különlegességét és a tudományos munkásságát illető víziókat és elképzeléseket, melyeket magáról állít. És az is lehetséges, hogy a könyvtárakból betegsége miatt lopott értékes köny veket, vagy volt feleségének megfojtását és gyermekei vonat alá lökését szintén abból kifolyólag tervezte el, mert egyszerűen lelki beteg. Mindamellett, köszönhetően ennek a betegségnek, Svájcból – ahová egykor emigrált – rendszeres rokkantsági nyugdíjat kap. Szerencsére parlamenti képviselőként nagyszerűen bevált, megbízható tagja a Szlovák Nemzeti Párt képviselői klubjának és felelősségteljes koalíciós k épviselő – nincs példa ugyanis arra, hogy akár csak egyszer is másképpen szavazott volna, mint ahogyan kellett. Úgyhogy igazán nincs neki mit felróni. Talán csak azt, hogy saját intézményét – mely a professzori fokozatot adományozta neki – egy svájci fickóról, állítólag egy szlovakistáról nevezte el. A valóságban ez a szlovakista arról is elhíresült, hogy a múlt század harmincas éveiben egy abban a korban meglehetősen furcsa dolgot szervezett – homoszexuális kongresszust, mégpedig országunk szívében, Turócszentmártonban. Ján Slota eme kisebbséghez fűződő viszonyának tükrében ez méginkább pikáns dolog, mint az összes hamis titulus és a képviselő úr törvénnyel való összeütközése együttvéve. A szlovák választópolgár túlságosan is toleráns – nem zavarja őt még az sem, hogy valaki futóbolondot csinált belőle, amikor olyan nemzetvédőre szavazott, aki hamis titul usokkal aggatja fel magát. Sőt, az emberek többségének még az sem számít, hogy jövőjükről és gyermekeik jövőjéről egy lelki beteg ember dönt, aki minden bizonnyal már régen a hűvösön csücsülne bűntettei miatt. Slota úr azonban nem szenved lelki betegségb en, úgyhogy tetteiért vagy pontosabban, kijelentéseiért, teljes felelősség terheli. Ha Csáky Pált disznónak nevezi, szíve joga. Legföljebb azon lehetne gondolkodni, hogy ez a kifejezés vajon nem túlságosan expresszíve. És, mondjuk meg őszintén, vis s zaemlé kezve az MKPelnök némely kijelentésére, nem is lehet túlságosan csodálkozni a kissé keményebb szóhasználaton. Viszont ha a kormánypárt vezetője használ olyan szavakat a politikai riválisára, mint amilyeneket a legutóbb, akkor számolnia kell egy nem minden napos tiltakozóhullámmal. És nem is igazán itthon, ahol párttársai közül sokan talán sokkal vulgárisabbak, csak félnek nyilvánosan megnyilvánulni, így inkább örömmel megveregetik a vállát. Viszont úgy tűnik, hogy nem mindenki hajlandó az ilyesféle szóhasz nálatot tolerálni. Például az európai szocialistáknak ez egyáltalán nem mindegy, és válaszukra nem is kellett sokat várni – a Smer nagy valószínűséggel újból nem kapja meg a lehetőséget, hogy visszatérjen a berkeikbe. Az esély arra, hogy az Európai Szocial isták
