Reggeli Sajtófigyelő, 2007. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-10-05
24 ► Európa „ideges” Az ukrán – orosz föl dgázvitát aggodalommal követi az Európai Unió, amelynek tagországai szükségletük negyedét az Ukrajnát átszelő vezetékek révén biztosítják. Az „idegességet” fokozza, hogy tavaly januárban ötödével csökkent az orosz export, miután Moszkva elzárta a csapokat a Kijevvel folytatott, heteken át rendezetlen árvita miatt. A következő napokban összeülnek a 27 tagország energiaszakértői, s a találkozóra meghívták a vitában érdekelt feleket is. Az Európai Bizottság képviselői is aggodalmuknak adtak hangot az újabb ko nfliktus miatt, ugyanakkor bíztatónak nevezték, hogy ezúttal a Gazprom a vita kirobbanása előtt értesítette az EUt. vissza Talpon Új Magyar Szó 2007. október 5. Szerző: Szőcs Levente Traian Băsescu pályája főpolgármesterk ént azután kezdett meredeken felfelé ívelni, hogy az akkori hatalom összes – politikai és jogi – ágyúját ellen fordította. Basescu kitartott és nyert. Most Tăriceanuval történik ugyanez: minden irányból támadják, ráadásul olyan erők, amelyek mellett pártja és kormánya eltörpül, mégsem hajlandó bedobni a törülközőt. Az elemzők többsége szerint a Nemzeti Liberális Párt kilátástalan helyzetbe került. Az indoklás paradox: mert a kormány – amelynek vezetője a párt elnöke – a helyén maradt a szociáldemokraták bi zalmatlansági indítványának bukása nyomán. Valójában a liberálisok ennél jobb helyzetben csak akkor lennének, ha a kabinet megbukik. A magyarázat abban a kétségbeesett igyekezetben rejlik, amellyel a demokraták és személyesen az államfő megpróbálja kihúzni a szőnyeget az engedetlen Călin PopescuTăriceanu lába alól. Hogy most a szociáldemokraták is csatlakoztak a „cotrocenii táborhoz”, csak fokozhatja a liberálisok komfortérzetét. Ez ugyanis a szerdán leszavazott bizalmatlansági indítvány egyik hozadéka: a táborok átrendeződése. Körülbelül 2005 nyara óta a román politikumot két csoportba lehetett sorolni: a Basescupártiakéra, illetve az államfőt ellenzőkére. A táborok megmaradtak, de a határvonalak elköltöztek. Az egyik oldalon most Tăriceanunak és kormán yának pártolói, a másikon az ellenzői állnak. Egyvalami nem változott az arcokat nézegetve: az érzelmek intenzitása. A liberális elnök, aki korábban meglehetősen szürke, jellegtelen szerepet játszott, most teljesen új helyzetbe került: ő váltja ki az érzel meket. S ha visszaemlékezünk, Băsescu pályája főpolgármesterként azután kezdett meredeken felfelé ívelni, hogy az akkori hatalom összes – politikai és jogi – ágyúját ellene fordította. Băsescu kitartott és nyert. Most Tăriceanuval történik ugyanez: minden irányból támadják, ráadásul olyan erők, amelyek mellett pártja és kormánya eltörpül, mégsem hajlandó bedobni a törülközőt. Sőt azt a látszatot kelti, hogy miközben ellenfelei meddő politikai játszmákra fecsérelik az övéhez képest megsemmisítő erejüket, ő az egyetlen, aki - ultrakisebbségi kormányával - az ország ügyeivel foglalkozik, miközben nem ragaszkodik a hatalomhoz, hiszen kész lemondani, ha a törvényhozáson nem megy át a költségvetés tervezete, vagyis a kormány képtelen lesz teljesíteni programját. A demokraták és a szociáldemokraták minderre csak ráerősítenek, amikor kijelentik, hogy hallani sem akarnak a jövő évi költségvetésről, nemhogy a megszavazásáról. Holott az idei büdzsé érvényességének kiterjesztése – új törvény hiányában – meghiúsíthatja a nyugdíjak emelését, így csak jól mutathat, ha a miniszterelnök ilyen körülmények között adja vissza mandátumát. Másfelől ez az indítvány jó lecke volt azoknak, akiket magával sodort az elmúlt két és fél évben fokozatosan felerősödött radikalizmus annyi ra, hogy már nem képesek érzékelni az árnyalatokat. Egy kormány ugyanis – bárhol a világon – nem azért marad talpon, mert sokan állnak mellette, hanem mert nem akarják elegen a bukását. Ahogy mellesleg Băsescu esetében, a referendumon történt. vissza
