Reggeli Sajtófigyelő, 2007. szeptember - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-09-28
22 – A két politikai oldal értékrendje, világ- és jövőképe, sőt nyelvh asználata is oly távol van ma egymástól, hogy nehezen képzelhető el érdemi párbeszéd, pláne megállapodás. – Ezért van szükség olyan közös nemzetstratégiára, amely 2025ig magyar jövőképet rajzol fel, erre épülő nemzeti célokat tűz ki, és programokat ad a m egvalósításhoz. A magyar politikai és szellemi elit máig adós a hosszú távú nemzetstratégia és jövőkép megalkotásával. 1990ben az Antallkormány öt pillérre építette a magyar nemzetstratégiát: atlanti szolidaritás, európai integráció, a magyarság határon átívelő újraegyesítése, demokratikus átmenet és szociális piacgazdaság. Ez már akkor sem volt elég, hiszen nem épült társadalmi konszenzust élvező nemzeti jövőképre, nem tűzött ki népesedési és egészségügyi fordulatot, a gazdasági felzárkózás és a középosz tályosodás programja csak halványan jelent meg benne, és nem számolt az idővel: nem rendelt határidőket a nemzeti célokhoz. Ennek ellenére a későbbi kormányok folytatták az antalli pillérek megépítését. Tagjai lettünk a NATOnak és az EUnak, a magyarság ú jraegyesítése azonban a 2004. december 5i népszavazással súlyos sebet kapott. A demokratikus átmenet félúton megállt, fontos nemzeti intézmények nem jöttek létre, a meglévők működése időnként meginog, mert nem megfelelők a rendszerbe épített fékek és elle nsúlyok. A szociális piacgazdaság programja pedig egyáltalán nem valósult meg, sőt antiszociális piacgazdaság jött létre Magyarországon. – A Fidesz szociális válságról beszél, és minden felmérés szerint a társadalom 1990 óta soha nem volt annyira elégedet len a kormány gazdasági és szociális teljesítményével, mint az utóbbi egy évben. – Ez a legpontosabb jele annak, hogy Magyarországon a piacgazdaság nem szolgálja a társadalom alapvető érdekeit, ezért antiszociális. Az Európai Unió 27 tagállama közül nálunk a legnagyobb – rövidesen már hatszoros – a jövedelemkülönbség a legjobban és legrosszabbul kereső tized között, itt tűnt el a leggyorsabban a nemzeti vagyon, és most torpant meg a középosztályosodás. Magyarországon a piac és a pénz logikája mindig és mind enhol legyőzi a nemzeti érdek és a közösségi szolidaritás értékeit. Ez ellentétes a szociális piacgazdaság európai eszméjével és gyakorlatával. – Tavaly nyár óta szép csöndben végzi országgyűlési képviselői és intézetvezetőigazdaságkutatói munkáját. Fela dta a nemzeti megállapodásokra vonatkozó ideáját? – Nem szoktam feladni eszméimet és terveimet. Eddig vártam, figyeltem és készültem. Most új helyzet van. A Fidesz elnöke tizenhat új politikai munkacsoportot állított fel az országgyűlési frakción belül, és felkért a nemzetstratégiai műhely megszervezésére. Eljött az idő, hogy felvázoljunk egy 2025ig kitekintő magyar jövőképet és nemzetstratégiát. Válaszra várnak a döntő nemzetstratégiai kérdések: mikor és miképpen lesz erkölcsi és lelki megújulás, népesedé si fordulat, egészségügyi fordulat, gazdasági felzárkózás, erős középosztály, hogyan fordíthatjuk vissza az antiszociális piacgazdaságot szociális piacgazdasággá, hogyan lehetünk a globalizáció veszteseiből annak nyertesei, hogyan tudjuk összeegyeztetni a versenyt és a szolidaritást, a szabadságot és a felelősséget, az egyén és a közösség érdekét, mi az állam új szerepe és így tovább. Mindehhez hogyan tudjuk megvalósítani a magyar politika, gazdaság és társadalom alapvető intézményeinek mélyreható átalakítá sát, tehát reformját, társadalmi konszenzussal. – Kivel képzelik el a közös gondolkodást és jövőtervezést? – A következő hetekben és hónapokban megkeressük a gazdasági és szellemi, kulturális élet mérvadó képviselőit, a tudomány és az oktatás kiemelkedő a lakjait, a civilszervezetek, szakmai érdekképviseletek meghatározó képviselőit, hogy vegyenek részt ebben a munkában. – Csak ellenzéki vagy a kormánypártokhoz közelebb álló szakemberek, értelmiségiek is kapnak meghívót? Hiszen a két nagy politikai erő – l egalábbis a felső szinten – szóba sem áll egymással. – Magyarországon ma a két szembenálló oldal között mély politikai és érzelmi szakadék húzódik, ez példátlan az Európai Unióban, sőt az egész fejlett világban. A teljes politikai elitet érinti a bizalomve sztés, mert kiderült, hogy az egyik oldal nem tud a közjó érdekében kormányozni, de képes választást nyerni, és nem számít, milyen módon
