Reggeli Sajtófigyelő, 2007. szeptember - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-09-25
40 Ezeknek ismeretében talán érthetőnek tűnik, hogy az egyeztetett szándéknyilatkozatot és a csele kvési terv felvállalt pontjait Tőkés László nem tartotta elégségesnek a politikai rendszer reformjának visszafordíthatatlansága szempontjából. Bár a tárgyalásokra a jelöltségét támogató szervezetek megegyezést elutasító állásfoglalásaival érkezett – ezen szervezeti álláspontok a konkrét garancialista teljes elutasításának tudatában születtek – , lett volna még halvány lehetőség az egyezség kialakítására, ha a cselekvési terv pontjairól érdemi vita alakul ki a találkozó során. Sajnálatos módon erre a felek már nem mutattak hajlandóságot, bár jelen sorok írója, mint a tárgyalások során a megegyezés egyik szorgalmazója, többször is kísérletet tett. Tőkés László azon javaslata körül, hogy az EPválasztásokon való közös indulásra vonatkozó megegyezés hiányában i s szülessen megállapodás a már egyeztetett és közösen elfogadott kérdésekben, előre látható módon nem alakult ki konszenzus. Maradt tehát a „shake hands”, pozitív kicsengésű nyilatkozatok a negatív kampány elutasításáról, továbbá ígéret a tárgyalások foly tatására, az EMEF létrehozására bizonytalan időpontban és bizonytalan tárgysorozattal. A többi pedig már kampánykommunikáció az elkerülhetetlen csata előtt. Epilógus A megegyezés elmaradásának legvalószínűbbnek látszó oka az, hogy a vezető politikai elit gondolkodásában még nem tudatosult egy olyan mélységű és szélességű reform szükségszerűsége, amelynek felvázolására és gyakorlatba ültetésére a Tőkés László körüli agytröszt – a megegyezés kényszere tudatában – a tárgyalások során kísérletet tett. Vagy a tárgyalás és megegyezés kényszere – az Európai Parlamentből való kiesés valószínűségének mértéke – nem volt olyan erős, hogy elérje a döntések és forráselosztások monopóliumához hozzászokott, arról lemondani nem akaró politikai elit ingerküszöbét. Minden bizonnyal ez az állapot a novemberi választások után fog bekövetkezni. Akkor kiderül, hogy a mostani tárgyalásokba fektetett szellemi energia hasznosíthatóe a tárgyalások újrakezdése során, vagy a belső polgárháborús viszonyok állandósulnak. vissza Benyújtották az indítványt Új Magyar Szó 2007. szeptember 25. Szerző: Simon Judit Benyújtotta a PSD a második Tăriceanukormány elleni bizalmatlansági indítványt. Az Ezer nap káosz a kormányzásban – a jobboldali kormányzás vége elnevezésű dokumentumot 139 törvényhozó támogatta aláírásával. A megszavazásához 232 voks szükséges. Letette tegnap délután a Titus Corlăţean, Cristian Diaconescu şi Dan Mircea Popescu alkotta küldöttség a szenátus és a képviselőház elnöknek asztalára a S zociáldemokrata Párt (PSD) bizalmatlansági indítványát. Az Ezer nap káosz a kormányzásban - a jobboldali kormányzás vége címet viselő dokumentumot szeptember 10re ígérte Mircea Geoana pártelnök, de csak mostanra készült el. A PSD szerint a jelenlegi korm ány nem képviseli az állampolgárok érdekeit. Bírálja azt is, ahogy a Tăriceanukabinet a nyugdíjemelések kérését kezelte. Emellett sötét képet fest a mezőgazdaság, az oktatás és az egészségügy állapotáról, támadást intéz a kormánynak a Románia európai unió s csatlakozása után követett stratégiája ellen. Tegnap kora délután még nem volt biztos, hogy összejön a szükséges 116 támogató aláírás, de a Corlăţean szerint végül 139 honatya látta el kézjegyével az indítványhoz csatolt ívet. Közöttük van Ion Iliescu á llamfő, a PSD tiszteletbeli elnöke és Adrian Năstase volt miniszterelnök aláírása is. A két házelnök lapzárta után tanácskozott a két ház állandó bizottságával a bizalmatlansági indítvány megvitatásának menetrendjéről. A PSD azt javasolta, hogy csütörtökö n, szeptember 27én ismertessék a plénummal a dokumentumot, és október 3án következzen a megvitatása a két ház együttes ülésén. Bogdan Olteanu nyilatkozata szerint ezt a menetrendet javasolja a két házelnök az állandó bizottságoknak. Az Alkotmány 113. ci kkelye szerint a szenátus és a képviselőház együttes ülésén megvonhatja a bizalmat a kormánytól. Ehhez a szenátorok és képviselők többségének szavazata szükséges. A két ház szabályzatának 78.
