Reggeli Sajtófigyelő, 2007. szeptember - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-09-25
37 Valószínűleg ezt a következtetést erősítették meg az RMDSZ csúcsvezetősége megrendelésére készült, először „nagyvárosi legendának” minősített, később elismert, de nyilvánosságot mind a mai napig nem látott közvéleménykutatás adatai is. Nem állunk tehát messze a valóságtól, ha azt állítjuk, hogy az RMDSZ és szerkezetében fragmentált, de Tőkés László jelöltségének támogatásában egységesült ellenzéke között megindult végre érdemine k látszó párbeszéd szándékaiban és körülményeiben leginkább az 1988 – 89es magyarországi rendszerváltó kerekasztaltárgyalásokkal rokonítható. A hasonlóságok és különbségek számbavétele megérne egy külön elemzést, de erre jelen szövegben nincs elegendő tér és idő, annyi viszont bizonyos: mint akkor, most is a tárgyalási készséget nem a megvilágosodás, hanem a kényszer szülte. Az egyik fél, a hatalom birtokosa a status quót védte, vagyis úgy szeretett volna a jelentésnek kommunikálható változtatásokat eszkö zölni, hogy közben pozíciója és befolyása minél kevésbé sérüljön. A másik fél, az ellenzék pedig nem akarhatott mást, mint a rendszer tényleges megváltoztatását: demokratikus versenyen alapuló, intézményesített, de az érdekképviselet erejét nem gyengítő, i nkább többszólamúságával erősítő pluralizmust, valamint világos, átlátható és ellenőrizhető játékszabályokat. Tárgyalások Ahogyan ez a Krónika által összeállított kronológiából is kiderül, az érdemi párbeszéd 2007 júliusának végén indult el, és szeptembe r elejéig tartott. Tőkés László és tárgyalócsapata Párbeszéd az erdélyi magyar képviselet megtisztulásáért és megújulásáért címmel a lehetséges célokat és cselekvési prioritásokat, továbbá a politikai képviselet és az azzal szorosan összefüggő támogatási r endszer teljes szerkezeti és tartalmi megújítását összegző dokumentumot, munkanevén a „rendszerváltozás csomagját” tette le a tárgyalóasztalra. Markó Béla és az RMDSZdelegáció az együttműködési területeket felvázoló Közös nemzeti célokért című dolgozattal érkezett, amely tulajdonképpen a párt eddigi vonalvezetésétől semmiben nem különböző célok és cselekvések vázlatos összefoglalása. Már az elején kiderültek a szemléletbeli különbségek a felek között. Az RMDSZ tárgyalóinak egyetlen jól meghatározott célja Tőkés László megnyerése az RMDSZjelöltlista számára, és ennek elérése érdekében hajlandók elismerni, hogy „van élet az RMDSZen kívül”, de ennek nem kívánnak a szerkezeti következményeivel számolni. Ezzel szemben Tőkés László tárgyalói az EPválasztásoko n való esetleges közös indulást a rendszerváltó csomag elfogadásától tették függővé, ezért ennek pontjaira fókuszálták a tárgyalásokat. A rendszerváltás jogosságát tagadva, de a szemléletváltás szükségességét elismerve, az RMDSZ tárgyalói elfogadták tárgy alási alapul az ellenzék dokumentumát, és a munkacsoportok közötti egyeztetések során pontról pontra haladva, az abban megfogalmazott rendszerkritika kiiktatásán vagy megszelídítésén, továbbá a konkrét vállalások általánosításán, vagy számonkérhetőségének elmázolásán fáradoztak maximális szakszerűséggel. Így lett: – a kisebbségek jogállásáról szóló törvénytervezet „módosítása” helyett annak „esetleges módosítása”, – a Székely Nemzeti Tanács által kezdeményezett belső népszavazás „teljes politikai és logiszt ikai támogatása” helyett csak egyszerű „támogatása”, – a Székelyföld sajátos jogállásáról szóló népszavazás kiírására való „felszólítás” helyett „ajánlás”, – a magyar egyetem ügyének „nyílt és cselekvő felvállalása” helyett „további felvállalása”, – a csán góügy „hangsúlyosabb és konkrétumokban megnyilvánuló képviselete” helyett „minél hangsúlyosabb képviselete”, – az egyházak és a politikum „partneri viszonyának helyreállítása” helyett „viszonyának erősítése”, – az egyházaknak nyújtandó támogatások „depolit izálása” helyett „az egyházi autonómia tiszteletben tartása”. Így kerültek ki továbbá az egyeztetett szövegből olyan megfogalmazások mint: – „az erdélyi magyar rendszerváltás az egypártrendszerről a demokráciára való átmenetet jelenti, olyan módon, hogy a közösség érdekérvényesítő képessége ne sérüljön, hanem erősödjön a belső sokszínűség és többszólamúság hasznosításával”, – „a közpénzek elosztásának és felhasználásának átvilágítása, depolitizálása, a politikai kliensrendszer felszámolása”,
