Reggeli Sajtófigyelő, 2007. szeptember - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-09-25
18 – A státusirodá k közszolgálatiságának erősítése érdekében újraalakulnak országos és megyeiterületi szinten egyaránt a politikum, az egyházak és a szervezett civil szféra három pillérére támaszkodó Felügyelő Testületek (FT). – Az FT politikai pillérét paritásos alapon az EMEF delegálja országos és megyei szinten egyaránt. – Az FT kidolgozza az irodák társadalomépítő feladatait tartalmazó cselekvési programot. – Az EMEF országos szinten ajánlást fogalmaz meg a magyar politikai szervezetek székházainak, illetve a magyar köz össégi központok közös használatáról, ennek részleteit igény és szükségletek szerint az EMEF megyei szerveződései dolgozzák ki. Ezeknek ismeretében talán érthetőnek tűnik, hogy az egyeztetett szándéknyilatkozatot és a cselekvési terv felvállalt pontjait T őkés László nem tartotta elégségesnek a politikai rendszer reformjának visszafordíthatatlansága szempontjából. Bár a tárgyalásokra a jelöltségét támogató szervezetek megegyezést elutasító állásfoglalásaival érkezett – ezen szervezeti álláspontok a konkrét garancialista teljes elutasításának tudatában születtek – , lett volna még halvány lehetőség az egyezség kialakítására, ha a cselekvési terv pontjairól érdemi vita alakul ki a találkozó során. Sajnálatos módon erre a felek már nem mutattak hajlandóságot, bár jelen sorok írója, mint a tárgyalások során a megegyezés egyik szorgalmazója, többször is kísérletet tett. Tőkés László azon javaslata körül, hogy az EPválasztásokon való közös indulásra vonatkozó megegyezés hiányában is szülessen megállapodás a már egyeztetett és közösen elfogadott kérdésekben, előre látható módon nem alakult ki konszenzus. Maradt tehát a „shake hands”, pozitív kicsengésű nyilatkozatok a negatív kampány elutasításáról, továbbá ígéret a tárgyalások folytatására, az EMEF létrehozásár a bizonytalan időpontban és bizonytalan tárgysorozattal. A többi pedig már kampánykommunikáció az elkerülhetetlen csata előtt. Epilógus A megegyezés elmaradásának legvalószínűbbnek látszó oka az, hogy a vezető politikai elit gondolkodásában még nem tuda tosult egy olyan mélységű és szélességű reform szükségszerűsége, amelynek felvázolására és gyakorlatba ültetésére a Tőkés László körüli agytröszt – a megegyezés kényszere tudatában – a tárgyalások során kísérletet tett. Vagy a tárgyalás és megegyezés kény szere – az Európai Parlamentből való kiesés valószínűségének mértéke – nem volt olyan erős, hogy elérje a döntések és forráselosztások monopóliumához hozzászokott, arról lemondani nem akaró politikai elit ingerküszöbét. Minden bizonnyal ez az állapot a no vemberi választások után fog bekövetkezni. Akkor kiderül, hogy a mostani tárgyalásokba fektetett szellemi energia hasznosíthatóe a tárgyalások újrakezdése során, vagy a belső polgárháborús viszonyok állandósulnak. vissza Tor ó T. Tibor A szerző parlamenti képviselő, az EMNT alelnöke
