Reggeli Sajtófigyelő, 2007. szeptember - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-09-15
17 találkozóját követ ő sajtótájékoztató híreit, hogy a választás szabadsága helyett mégiscsak a közös képviselet esélyét ragadták meg az utolsó pillanatban. Ha úgy tetszik, valamelyest megle pett a kudarc. Persze, ha el ő re tudom, hogy Szász Jen ő is felbukkan a tárgyalóasztal környékén, eszemben sincs csodálkozni, hiszen a kompromisszum pillanatok alatt tette volna semmissé külön utas törekvéseit. Neki sem Bukarestb ő l, sem Budapestr ő l nem erre szólt a mandátuma. Jött, látott, s egy mozdulattal feldöntötte a megegyezés mármár teljesen kirakott dominósorát. Pedig ha összevetjük az MPSZelnök tekintélyét, népszer ű ségét, politikai súlyát a nagyváradi református püspökével, akár értetlenkedhetnénk i s, hogyan lehet el ő bbinek ekkora befolyása. Nyilván hosszasan elemezhetnénk még, mi vezetett a mostani helyzetig, ki hibázott, mit lehetett volna másképpen csinálni azóta, hogy a két fél tárgyalói még az augusztusi kánikulában el ő ször asztal mellé ültek. A bban az egyben biztos vagyok, hogy Markóék tettek annyi engedményt, elfogadtak anynyi feltételt, hogy a befutó hely elfogadása T ő kés László részér ő l sem presztízsveszteséggel nem járt volna, sem azzal, hogy hívei jelent ő s számban elfordultak volna az EMNT elnökét ő l. Ez a történet nem err ő l szólt. Hagyjuk hát az elárvult tárgyalóasztalt, s nézzünk el ő re. November 25én az egyéni mandátumszerzés majdhogynem lehetetlen (alighanem az országban bárkinek, nem csupán T ő késre érvényes e megállapítás, feltéve, hogy Gigi Becali esetleg nem indul szálegyedül egy brüsszeli helyért), ahogy az RMDSZ számára is története legnehezebb választási próbatétele következik. Mintha egy futóatléta ólomcip ő ben próbálkozna rekordot dönteni. Az egyetlen halvány esélyt az jelentheti, h a sikerül mozgósítani a két pólus küzdelmét ő l távol maradó, azt közömbösen figyel ő , igaz, választási részvételre is nehezebben fogható réteget. Ugyancsak mandátumérlel ő lehet, ha a magyar szavazók arányuknál nagyobb számban voksolnak, amire a bels ő vetélk edés figyelemfelkelt ő hatása ad is némi esélyt. Mindenképpen új színt kölcsönözhet a kampánynak magyar vonatkozásban, hogy az elkötelezett szimpatizánsokon kívüli csoportok megszólításának a kényszere új, az eddig mediatizált elemekt ő l eltér ő üzenetek megf ogalmazására készteti mindkét oldalt. Aztán november 26tól vissza lehet térni a régi történetekhez, új helyzetben, egy új megegyezés reményében, Brüsszel helyett Bukarest felé tekintve. vissza Gáspár Pál, az ICEG Európai K özpont igazgatója − Ne az uniós pénzektől várjuk a fellendülést Erdélyi Riport • 2007.09.13. Magyar témák mellett a román gazdaságpolitikáról is beszélt lapunknak Gáspár Pál, a Budapesten zajlott Dr. Reform: Egyesztend ő s reformok, évtizedes problémák címm el hatodik alkalommal megrendezett pénzügyi csúcstalálkozó házigazdája. A Nemzetközi Központ a Gazdasági Növekedésért Európai Központja (ICEG EC) kutatóintézet igazgatóját Domján Levente kérdezte. Mint szakért ő t kérdezem: mi a véleménye a konvergenciaprog ramról? Erre a programra régóta szükség volt, mivel Magyarország szisztematikusan nem teljesítette az államháztartási egyenlegre vonatkozó célkit ű zéseit. Most, hogy van egy viszonylag jól felépített konvergenciaprogram, ez ad egy keretet, amelyen belül a gazdaságpolitikának azokat a kiigazító lépéseket meg kell tennie, amelyek az egyensúly helyreállításához és az ismételt deficit kialakulásának megel ő zéséhez szükségesek. Más kérdés, hogy a tényleges kiigazítás konkrét elemei mennyiben bevételnövel ő , mennyi ben kiadáscsökkent ő , mennyiben intézményátalakító reformok eredményeként valósultak meg. Ez egy nagy vita tárgya. De önmagában az, hogy van egy ilyen program, az egy fontos keret, egy fontos feszít ő er ő és korlát a kormányzat szempontjából a következ ő évek költségvetési politikáját és költségvetését illet ő en. A szakmai viták alapján hogy látja, tarthatóke a programban megfogalmazott célok, ütemek, s mindez valóban az euróhoz vezete? 2007ben valószín ű leg teljesülnek az államháztartás és a költségvetési e gyensúly céljai, s ő t túlteljesülnek. Korábban is elhangzott, hogy a célok 2008ban is teljesíthet ő k lesznek, bár vannak problémás területek a költségvetési kiadások alakulását, a lassuló növekedést s ennek az államháztartási egyensúlyra gyakorolt hatását i llet ő en. Én már 2008 tekintetében látok veszélyeket – hiszen mindig a politikai ciklus második felében jönnek el ő a költekezési hajlandóságok és a problémák – arra nézve, hogy miként lehet tovább vinni 2009 – 2010ben azt a pályát, amelynek eredményeként 3 százalékra csökken a GDParányos államháztartási deficit. Abban konszenzus
