Reggeli Sajtófigyelő, 2007. szeptember - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-09-15
18 van a szakért ő k között, hogy id ő pontot nem szoktak mondani az eurócsatlakozás lehet ő ségére. Az biztos, hogy nem lesz könny ű feladat kéthárom éven belül az adott makrogazdasági pály a mellett a 3 százaléknál kisebb költségvetési hiányt elérni, az idénre várható 6,36,4 százalékos után. Ha nem nevezik meg az euróbevezetési céldátumot, nem szalasztanak el egy fontos „piaci horgonyt”? De igen, mert ez hitelességet sugározna, és így tov ább segítené a gazdaságpolitikát. Sajnos Magyarországnak rossz múltja van e tekintetben, túl sokszor mondott hiteltelen dátumot, és most is fennáll ennek a veszélye. Úgy gondolom, ezt sugallja Simor András jegybankelnök véleménye is, aki szerint még egyké t évet várni kell, és utána megvizsgálni, valóban éretteke a feltételek arra, hogy bevezessük az eurót. Ha úgy látjuk, hogy igen – tehát mind a szakmai, mind a politikai konszenzus adott – , akkor érdemes egy olyan dátumot megjelölni, ami már tényleg hitel es, tartható, valóban min ő síti a kiigazítási folyamatot. Az Ön által említett „hiteltelenség” a beruházók szempontjából is érezteti hatását? Teljes mértékben. Láthatjuk, hogy Magyarországon az elmúlt másfélkét évben a vállalati beruházási rátának mind a növekedési üteme, mind a szintje csökkent, s láthatjuk azt is, hogy a bruttó és a nettó m ű köd ő t ő kebeáramlás kedvez ő tlenül alakult. A külföldi befektet ő k szempontjából ez egyfajta kivárást jelent, mivel a korábbi kiszámíthatatlan gazdaságpolitika, a fella zult fiskális politika el ő revetítette a kiigazítások szükségességét. Ezért ez egyrészt visszafogta a befektet ő ket, másrészt észre kell venni azt is, hogy több, a beruházásokat befolyásoló tényez ő ben – a munkaer ő min ő sége, a kutatásfejlesztési kiadások szi ntje, az állami bürokrácia szintje, az eközigazgatás fejlettségi foka – Magyarország jelent ő sen lemaradt regionális versenytársaival szemben, beleértve Romániát és Bulgáriát is. Több elemzés is megjelent azzal kapcsolatban, hogy a konvergenciaprogram, il letve a reformintézkedések mennyire felel ő sek a páratlanul alacsony gazdasági növekedésért. Abban, hogy az idén ilyen kicsi a növekedés, csak a kormányzati intézkedések játszottak közre, vagy más tényez ő k is? A magyar gazdaság növekedésének a lassulása má r korábban elindult. Egyrészt nem tudtuk úgy kihasználni a gyorsuló európai konjunktúrát, mint más országok, másrészt már 2005 – 2006tól kezd ő d ő en a 4,2 után 3,9, idén pedig jó esetben 2,32,4 százalékos GDPnövekedés lesz, tehát ez egy hosszú távú erózió. Alapjában ezért – annak ellenére, hogy nagy pofon volt – csak részben felel ő s a kiigazítás, a többi lényeges elem a kínálati oldalon jelentkezik. A min ő ségi munkaer őkínálat terén szinte semmit nem javult a helyzet a humánt ő keellátottság, az oktatásképzé s színvonalában, de nem érzékelhet ő javulás a bürokráciában, az állami újraelosztásban sem. Ezek mind olyan dolgok, amelyek évek óta jelen vannak, lassítva a növekedést. A kiigazítási csomag erre látványosan tett rá még egy lapáttal, ami valóban lenyomta a növekedési ütemünket. Hogyan értékeli a többi közép- és keleteurópai országot, illetve az EUhoz frissen csatlakozott Romániát és Bulgáriát? Románia és Bulgária növekedési kilátásai rendkívül kedvez ő ek. Az elmúlt háromnégy évben mindkét ország gyors n övekedést ért el, másmás makrogazdasági pályán. Ám amíg Románia minél kés ő bb szeretne csatlakozni az euróövezethez, addig Bulgária a miel ő bbi csatlakozás híve. Makrogazdasági kockázatok inkább Bulgária esetében vannak, lásd infláció, bérkiáramlás, és eset leg id ő vel a költségvetési problémák is visszaüthetnek. Románia esetében az a megközelítés, hogy el ő bb teremtsük meg az eurócsatlakozás el ő feltételeit, kedvez ő makrogazdasági hátteret biztosít, amiben a 4 – 6 százalék közötti gazdasági növekedés az elkövetke z ő háromnégy évben is benne van. Romániában a költségvetési kiadások növelése nem olyan tényez ő , ami képes felborítani a makrogazdasági egyensúlyt? De igen, ez benne van. A gyors növekedés teremt adóbevételeket, de közben Romániának el kell kerülnie azt a pályát, amit Magyarország befutott, azaz a növekedés mellett fellazítani a kiadási oldalt, különben ennek szükségszer ű en negatív hatása lenne mind az inflációra, mind a költségvetési egyensúlyra, s ezen keresztül kés ő bb a növekedésre is.
