Reggeli Sajtófigyelő, 2007. szeptember - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-09-01
23 barátságosabban viselkedtek a magyar ügyfelekkel, most ez a megértés megszűnőben van. Az új kormány kitakarította a köz hivatalokból a magyar alkalmazottakat, ugyanazok az idők jöttek vissza, mint 1998 előtt: az emberek nem mernek magyarul beszélni. – Miért, mert esetleg megvernék őket is, mint Malina Hedviget? – Nem egészen, mert lehet, hogy abban az esetben más okokat is lehetne találni, de ennek taglalásába most ne menjünk bele. Persze azt mindenképpen le kell szögezni, hogy Hedvig áldozat, de hogy kinek az áldozata, azt nem tudjuk. Visszatérve az eredeti témához: ma már nem érződik a nyílt, utcai magyarellenesség, ami h irtelen fellángolt az új kormány beiktatása idején, és éppen Malina Hedvig esete után szinte varázsütésre lecsendesült. Ebből azonban arra lehet következtetni, hogy akik a magyarellenességet szítják Szlovákiában, azokat irányítják valahonnan. – Mondhatjuk , hogy lappangóvá szelídült a magyarellenesség? – Ez jó kifejezés, a nyíltság, az agresszivitás, amely a kormányalakítás néhány hetét jellemezte, mára tovatűnt. A közhangulatban és a közbeszédben is, de leginkább a társadalmi kedélyállapotban viszont érződ ik, szinte sugárzik, hogy tanácsos visszahúzódni, nehogy valami baj történjen a magyar szó miatt. Pillanatnyilag nincs nagyobb veszély, de nem tudni, ez a helyzet meddig tart. – Képese kellő védelmet nyújtani Budapest a szlovákiai magyarságnak? – A minis zterelnöknek és a külügyminiszternek az atrocitásokkal kapcsolatos megnyilvánulásai nem bírálhatók. Kérdés, hogy ezek mennyire voltak megfelelők az adott helyzetben. Szerintem azért maradtak abba múlt év augusztusában a közvetlen magyarellenes támadások, m ert fennállt a szlovák kormány teljes nemzetközi elszigeteltségének a veszélye, s ez a veszély nem szűnt meg, a nemzetközi kapuk ma is zárva vannak a szlovákiai kormány előtt. – A magyarok jelentenék a kapukulcsot? – A szlovákok ezt mondják, szerintem azo nban saját kezükben van a kulcs. – Hogyan fogadta Kóka János és Gyurcsány Ferenc azon véleményét, hogy már nem tartják szükségesnek a határon túl élő magyarok kollektív autonómiáját? – Nagyon szerencsétlennek tartom mindkét megnyilvánulást. Az elmúlt háro m évben három olyan hivatalos magyar nyilatkozat látott napvilágot, amely kizárólag negatívan minősíthető. Az egyik a kettős állampolgárságról szóló népszavazási kampány volt 2004ben, a másik a Máért becsődöltetése, a harmadik pedig a most említett nyilat kozat. A népszavazási kampány zengzetes magyarellenes kormánykampány volt, és nem az a következménye, hogy sikertelen lett a népszavazás, hanem hogy ezer és ezer tüske maradt az emberek lelkében, amely azóta is ott gennyedzik. A mostani Kóka – Gyurcsánynyil atkozat viszont nem egyszerűen stratégiai hiba, hanem nagyon káros a Magyarországtól elszakított magyarság identitásának megőrzése, illetve kollektív jogvédelme szempontjából. – Változott a biztonságérzetük a nyilatkozatok után? – Eddig is kiszolgáltatott nak éreztük magunkat, de ezzel az elhatárolódással újabb szöget vertek a határon túli magyarok koporsójába. Nem csupán arról van szó, hogy két budapesti kormánytényező nem tartja időszerűnek az autonómiát, az igazán veszélyes mondat a miniszterelnök száját hagyta el. Szerinte azért nem időszerű a kollektív autonómia, mert elszakadási kísérletként értelmeznék. Aki erre a félelemre igyekszik rájátszani, az azokat erősíti, azokat gerjeszti magyarellenességre, akik egy kanál vízben megfojtanának bennünket. Gyur csány Ferenc nyilatkozata tehát nem egyéb, mint életveszélyes magyarellenes kijelentés. – Egy európai uniós tagállamban, egy valódi demokráciában az autonómia kérdése nem lehet probléma. – Az uniós tagállamiság és a működőképes demokrácia sajnos nem egy é s ugyanaz. Viszont nem csupán demokrácia kérdése a közgondolkodás, hogy miként viselik el az emberek a másik kultúrát maguk mellett, és hogyan viszonyulnak hozzá. Az szocializációs folyamat eredménye és a gazdasági helyzettől sem független. Igaz, hogy kile ncszázalékos a nemzeti össztermék, a GDP növekedése Szlovákiában, azonban ha megnézzük az ország gazdasági térképét, mindjárt árnyaltabb a kép. Ha ezt a térképet összehasonlítanánk mondjuk az 1910essel, akkor az volna a legszembetűnőbb: a korabeli Magyaro rszág északnyugati területe, vagyis Árva megye a századelőn a
