Reggeli Sajtófigyelő, 2007. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-08-30
14 A vízum egyébként sem belépőjegy az országba, csupán előzetes beutazási engedély, ami még nem jogosítja fel automatikusan birtokosát a belépésre. A beutazás és a tartózkodás feltételeinek igazolását a határátkeléskor is kérhetik az utastól, és amennyiben ezt nem tudja teljesíteni, úgy akár a határról is visszafordíthatják. vissza KÜLKAPCSOLATI STRATÉGIA − Világba borul HVG 2007. augusztus 29. 00:00 | Az eddig preferált angolszász vonal helyett újabban mintha valamiféle né metorosz tengelyhez igazodna a rendszerváltás óta kissé cikcakkosan orientálódó magyar külpolitika. A rendszerváltás előtti magyar külpolitikai retorikára emlékeztető szófordulattal "az Egyesült Államok lakájának" titulálta a kubai külügyminisztérium a m agyar kormányt a múlt héten, miután az utóbbi politikai menedékjogot adott a guantánamói amerikai támaszponton őrzött 29 kubai menekültnek. Az emberi jogi szempontok megjelenése a hazai külpolitikában sokak szerint elsősorban Göncz Kinga tavalyi külügymini szteri kinevezésével hozható összefüggésbe, aki társadalmi érzékenységet és a nem kormányzati szervek iránti nyitottságot próbált injektálni az államközi diplomáciába belecsontosodott, a külkapcsolatokat a miniszterelnöki találkozók számával mérő hagyomány os magyar külügyi kultúrába. A fejlemény azért is figyelemre méltó, mert EUszerte megütközést váltott ki, amikor idén áprilisban Miguel Ángel Moratinos spanyol külügyminiszter - az európai kormányok tagjai közül elsőként azóta, hogy az EU 2003ban diplomá ciai szankciókat vezetett be a politikai ellenzékét üldöző latinamerikai diktatúrával szemben - hivatalos látogatásával tüntette ki a havannai rezsimet, látványosan kerülve a rendszer helyi ellenfeleit. Mindezt nem volt nehéz úgy értelmezni, hogy a Kubáho z fűződő tradicionális kapcsolatait féltő szocialista Zapaterokormány pőre gazdasági érdekeinek oltárán áldozza fel az uniós egységet. Sokaknak idehaza és külföldön az is szemet szúrt persze, hogy a magyar külpolitika emberi jogi kiállása is inkább csak a távoli Karibvilágban kerül előtérbe, míg keleti irányban a Zapateroeffektus érvényesül. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök például az elmúlt másfél évben négyszer is találkozott Vlagyimir Putyin orosz elnökkel - a HVG információi szerint egy újabb találko zó is küszöbön áll - anélkül, hogy bármilyen diplomatikus formában szóvá tette volna az orosz rendszer demokratikus hiányosságait. Az orosz fronton a külügyminiszter is hajlamos az óvatoskodásra: "Az emberi jogi és demokráciakérdéseket multilaterális keret ekben képviseljük" - fogalmazott egy lapinterjúban Göncz Kinga, jelezve, hogy a kormány a kényes kérdések feszegetését szívesen hagyja Brüsszelre, tehermentesítendő a gazdasági érdekérvényesítésre koncentráló kétoldalú kapcsolatot. Magyarország mozgástere kétségkívül szűkebb, mint másoké. A t allinni statisztikai hivatal minapi jelentése szerint például Észtország idei első negyedévi 9,8 százalékos növekedése a második negyedévben 7,3 százalékosra csökkent a Moszkvával az év elején kialakult politikai nézeteltérést követő gazdasági megtorlás mi att, míg idehaza ez idő alatt 2,7 százalékról esett 1,4 százalékra a növekedés - mindenféle orosz beavatkozás nélkül. Az érdekek és értékek konfliktusaiban a jövőben iránytűként szolgálhatna a készülő magyar külkapcsolati stratégia, de hogy alkalmas is le sz rá, az korántsem biztos. A NATO- és EUcsatlakozással paradox módon elhomályosult az egyértelmű külső igazodási pont. Többé "nem mondja meg" az EU, hogy mit kell csinálni, részben azért, mert már "mi vagyunk az EU", de azért sem, mert a gyorsuló globali záció közepette a többi tagállam is gyakran elbizonytalanodik. Az iraki háború megindításakor látványosan kiderült, hogy a magyar külpolitika elvi fogódzóit vesztve hányódik a világpolitika hullámain. 2003 januárjában a kormány - már az uniós tárgyalások befejeztét követően, de még a formális belépés előtt - az aktuális EUelnökséggel és a nagyobb tagállamokkal való konzultáció, tájékozódás nélkül ugrott be brit ösztökélésre a NATOt is megkerülő katonai fellépésbe, holott a közösségi egyeztetés szorgalmaz ása talán megváltoztathatta volna a történelem menetét. Bár a hivatalos retorika rendre Európa egysége mellett teszi le a voksot, a kormány könnyen kiesik abból a - például az északi országok által preferált - szerepből, amely a kis és közepes tagállamok s zámára távlatilag a legtöbbet hozhatja: invenciózus és kitartó kompromisszumgyártónak lenni, amikor a "nagyok" széthúznak. A valamely nagyhatalom mögé való sietős felsorakozás régi reflexeinek működése fölösleges konfliktusláncot gerjeszthet, miként a neve zetes Nabuccosztori kapcsán történt. A kormányfő - az álmok világába utalva a kétségkívül nehézkesen alakuló uniós energiapolitikát - elhamarkodottan kiállt az oroszok által építendő Kék Áramlat gázvezeték mellett az EU és Amerika által preferált projektt el szemben, majd a nemzetközi fölháborodás láttán megtagadta a szolidaritást az amerikai
