Reggeli Sajtófigyelő, 2007. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-08-30
15 vízumkötelezettség ellen tiltakozó többi új tagállamtól, csak hogy helyrebillentse a megborult transzatlanti egyensúlyt. Hogy a miniszterelnök nem érzéketlen a lényeg i dilemmára, jelzi Gyurcsány Ferenc megállapítása a július végi budapesti nagyköveti konferencián. "Nehéz eltalálni azt a pontot - fejtegette a kormányfő , hogy meddig tart a partneri és szövetségi hűség, és melyik az a pont, ahol az önálló nemzeti érdeké rvényesítés már a közös politikának a rovására megy." A cikcakkpolitika hiábavalóságára mindenesetre illusztráció Putyin elnök legújabb sajátos húzása: a múlt héten egy cseh exminiszterelnökbankárt javasolt a Nemzetközi Valutaalap új vezetőjéül az unió ál tal preferált francia jelölttel szemben, holott - ha már az EU megosztására játszott - akadt volna alkalmas magyar szakember is a fontos nemzetközi posztra. Az egymással szembefeszülő magyar politikai elitnek kellene most kiizzadnia magából, hogy a szabad , de mérsékelt anyagi lehetőségű köztársaság az integrációs szervezetek egyenrangú tagjaként miként él látszólag szűkebb, valójában kibővült új szuverenitásával, miként igyekszik befolyásolni az egyre fontosabb globális intézmények működését, és mit tesz o tt, ahol e közösségek hatásköre megszűnik. Egyelőre azonban nehezen körvonalazódik, hogy a másfél évtizedig érvényben volt - igaz, tételesen csak egy 1998. decemberi országgyűlési határozatban rögzített - úgynevezett Antalldoktrína (az integráció, a jószo mszédi politika és a kisebbségvédelem "triádja") helyébe tude lépni hasonlóan karakteres, széles körű egyetértésre lelő új prioritásrendszer. Gyarmati István, a Demokratikus Átalakulásért Intézet igazgatója például - aki a volt EUbiztos Balázs Péterrel e gyütt kezdte el sürgetni a tavalyi választások idején az új külpolitikai stratégia megszületését - úgy véli, a "biztonság, gazdaság, demokrácia" három pillére köré kellene felépíteni az új külpolitikai stratégiát. Egyelőre azonban - jóllehet a Külügyminisz térium (KÜM) jóvoltából ő lett a dokumentum kidolgozásának egyik vezéregyénisége - a tárcánál nem vállalkoznak a stratégia kulcspontjainak ilyen markáns meghatározására, és valószínűleg nem is fognak. Holott az ügy "társadalmiasítása" jegyében tavaly a KÜ M rendelt mintegy 45 millió forintos kiadással közel félszáz, a külpolitika biztonsági, gazdasági, kisebbségi, kulturális és más aspektusait körüljáró elemzést tudományos kutatóktól, s nevezett ki a munka összefogására Gyarmati, Balázs és más, köztük az el lenzékhez közel álló szaktekintélyekből hattagú, úgynevezett konzultatív tanácsot. Soha ennyi állami pénzt nem költöttek Magyarországon külpolitikai kutatásokra! - örvendeztek a szakértők, és nyilatkozott elismerően Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bi zottságának fideszes elnöke is. Az alulról felfelé építkező technológia mégis kicsorbulni látszik már a kutatói véleménykülönbségeken is, ráadásul a bel- és külföldi "prezentálhatóság" érdekében működtetett kormányzati prés alatt ellaposodnak az elemzők je llegzetesebb ajánlásai. Az atlantista szakértők, mint például Gyarmati, aki az amerikai típusú "demokráciaexportot" sem veti el, és a "kontinentálisabb" stratégák - mint például a KÜM háttérintézményét, a Külügyi Intézetet vezető s a dokumentum végső form ájára nagyobb befolyással bíró Dunay Pál - között nem titkolt a véleménykülönbség abban, hogy korlátozott eszközeivel Magyarországnak mennyire kell a jövőben kivennie a részét a nemzetközi "biztonságtermelésből". Ezzel rokon vitakérdés, hogy szerény segély ezési forrásaival a magyar kormány Ázsia vagy Afrika szegény országaiban szerezzene "jó pontokat", vagy inkább a Balkánra koncentrálja ezeket, közvetve az ott terjeszkedő magyar vállalkozásoknak juttatva az adományokat. Noha a KÜM elvileg szabad szárnyalá st engedett a kutatói elméknek, a HVG információi szerint menet közben mégis kaptak a stratégiagyártók sugallatokat a tekintetben, miszerint a miniszterelnök az eddig preferált angolszász vonal helyett, afféle antiKaczinskyként, a jelenlegi jobboldali len gyel kormányzat ellenpontjaként valamiféle - inkább képzelt, mint valóságos - németorosz tengelyhez kívánná kötni a magyar külpolitika utánfutóját, félretolva azokat a kutatói figyelmeztetéseket, amelyek óvnak a diverzifikálatlan gazdaságú, nyersanyagexpo rtból élő Oroszország külkapcsolati túlértékelésétől. Nem véletlen, hogy a kormány egyelőre "lebegteti" a tárca honlapján rövidesen társadalmi és pártközi vitára bocsátandó dokumentumnak szánt jogi formát is. A stratégia 1015 éves előretekintéséhez illő megoldás nyilván nem egy tiszavirágéletű kormányhatározat, hanem nagy többséggel megszavazott országgyűlési határozat lenne. Ez viszont a szövegre is nyilván rányomná a bélyegét - elsősorban kisebbségügyben. A konzervatív ellenzék aligha fogadná el, hogy a stratégia, újszerű megközelítéssel, az EU regionális politikája nyújtotta gazdasági együttműködést állítsa az előtérbe az anyaország és a határon túliak kapcsolatában - mint például Kiss J. László, a Külügyi Intézet igazgatóhelyettese javasolja szomszéds ágpolitikai tanulmányában, kisebb súlyt adva a jövőben a tradicionális autonómiaköveteléseknek.
