Reggeli Sajtófigyelő, 2007. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-08-21
32 Elhangzott, hogy az évtizedekig egymástól elválasztott rokonok, barátok ezentúl ismét akadálymentesen tarthatják a kapcs olatot: a személyi igazolvány felmutatásával átjuthatnak azon a határszakaszon, ahol a kommunista rendszer alatt csak az elszánt kivándorlók próbáltak meg átszökni a jobb élet reményében. Apáti György csengeri polgármester kifejtette, szeretnék újraindít ani a hajdani magyar királyi körvasutat, amely a Csenger – Mátészalka – Nyíregyháza – Szatmárnémeti vonalon közlekedett. Hozzátette, ezáltal Szatmárnémeti sokat visszanyerhetne a a térségben korábban betöltött gazdasági szerepéből. A töltésen tartott határnyitó ünnepség után a vendégek ellátogattak Csengerbe, ahol éppen a hagyományos Zsigmondi Vásár zajlott. A közeljövőben az átkelő csak közösségi ünnepekkor működik majd: például ma is nyitva áll, hogy Óvári lakói ellátogathassanak az új testvértelepülésen szer vezett augusztus 20i rendezvényekre. Az elöljárók a határátkelő állandó működtetését tervezik, erre azonban valószínűleg csupán 2010ben nyílik esély. Akkorra tervezik ugyanis a Vásárosnaménytól Szatmárnémetiig a Szamos töltésén épülő kerékpárút befejezés ét. vissza Megtartották a Regáti Magyarok Szórványtalálkozóját Erdély.ma [ 2007. augusztus 20., 06:41 ] Forrás: Szucher Ervin , Krónika Bármilyen tágas a Ramnicu Valceai baptista templom előtti lépcsőzetes tér, szombato n délután szűknek bizonyult, amikor Csorbai Lóránd református lelkész arra kérte a Regáti Magyarok Szórványtalálkozóján celebrált ünnepélyes istentiszteletről kifelé tartókat: sorakozzanak fel egy csoportképre. A jelenlévők nem győztek csodálkozni. „Ilyen sokan vagyunk Délen?”, „Ennyi magyar élne itt lent, Olténiában?” – tették fel egymásnak a költőinek tűnő kérdéseket. A magyarázatot a kommunista rendszer idején szülőföldjüktől messzire szakadtak tipikus szórványsorsa nyújtja. A valceai, craiovai, motrui, ploiestii, orsovai, szörényvári és Targu Jiui magyarok sokáig jóformán nem is tudtak egymásról. Egyesek tudatosan nem vállalták identitásukat, mások férjhez menésük utáni, megváltozott vezetéknevük mögött rejtőztek. Megtörtént, hogy szomszéd a szomszédr ól, munkatárs a munkatársról nem tudta, hogy magyar – ma viszont mindenki szinte családtagként üdvözli a többieket. Az ország déli részén élő magyarokat megyehatárok és százával mért kilométerek választják el, ám összeköti őket újrafelfedezett identitást udatuk. A hétvégi regáti szórványtalálkozóra közel kétszáz magyar jött el az Ókirályság több településéről. Míg egyesek Erdélytől távol született gyerekeikkel is magyarul beszélnek, mások számára a tavaly először megszervezett találkozó az anyanyelvhez é s kultúrához fűző egyetlen, hajszálvékony kötelék. A valceai román baptistáktól kölcsönkapott templomban másként vibrált a levegő, mint bármelyik tömbmagyar gyülekezetben, amikor a helyi nyugalmazott tanítónő tolmácsolásában felhangzott a Szózat, majd késő bb megcsendültek nemzeti imánk első akkordjai. „Már csak ezért is megérte öt évtized olténiai élet után is magyarnak maradni” – jegyezte meg a padsorokból kijövet a mellette állónak egy idős néni. Felálltak és járnak Ünnepi igehirdetésében a déli országr ész magyarságát Varró Sándor, a brassói egyházmegye főjegyzője ahhoz a bibliai sánta emberhez hasonlította, akit naponta odaültettek a templom ékes kapujához kéregetni. Jézus arra járó két tanítványa, Péter és János nem aranyat vagy ezüstöt adott a koldusn ak, hanem ráparancsolt: a názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel, és járj! Ez egyszerre megerősödött, felállt, járni kezdett és dicsérte Istent. „Ezelőtt egy évtizeddel így nyújtotta a kezét a ma tízéves fennállását ünneplő Ramnicu Valceai gyülekezet is: tagjai remélték, hogy a megpróbáltatásokat hozó kisebbségi sors közepette segítséget kapnak. Az Erdélyi Református Egyházkerület és a brassói egyházmegye segített. Nem aranyat, nem ezüstöt adott, hanem lelkészeket küldött Olténiába, akik talpra állítot ták az itteni református gyülekezeteket” – mondta Varró Sándor. A magyarok felkutatása tizenegy évvel ezelőtt kezdődött el a térségben, majd 1997ben, Csiha Kálmán püspöksége alatt megalakult az első valceai református gyülekezet. Egy év múlva létrejött a motrui és a Targu Jiui, 2000ben
