Reggeli Sajtófigyelő, 2007. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-08-02
26 leírták már a sajtó hasábjain, megtettük ezt mi is, hogy érik a békés megoldás lehetősége Ukrajnában. Csakhogy ez az érés túl hossz úra nyúlt, nem látni a végét. Áprilisban robbant a politikai bomba, miután Viktor Juscsenko elnök feloszlatta a parlamentet, amely erről a döntésről nem akart tudomást venni. Az elnök azzal indokolta lépését, hogy a Régiók Pártja által vezetett Moszkvaba rát kormánykoalíció megvásárolta az államfő pártjának, a „Mi Ukrajnánk”nak tizenegy képviselőjét, akik csatlakoztak a koalícióhoz. Juscsenko, elnöki hatalmának csorbításától tartva, szánta rá magát az ellentámadásra – nem mindig sikerrel. Hiába írta ki má jus 27re a rendkívüli választásokat, a kormány nem biztosította ezek lebonyolításának anyagi és technikai lehetőségét. Megkezdődött az alkudozás, a kölcsönös ultimátumok küldése. Hol az államfő fenyegette meg a kormányt és a parlamentet, hol a kormány hel yezte kilátásba az államfő eltávolítását célzó eljárás megindítását. Juscsenko meghátrált (nem utoljára), és a választások megtartását június 24re módosította. Akkor úgy tűnt, ez az utolsó dátum. Maga a kormányfő is belement az alkuba, sőt ahhoz is hozzá járult, hogy 70 millió dollárt biztosítson a voksolás lebonyolításához, arról nem beszélve, hogy az alkotmánymódosításhoz, az elnök és a kormányzat hatáskörének újraszabályozásához is partnernek tűnt. Csakhogy még ez is kevés volt a valódi békéhez. A torzs alkodás, a vita, a megosztottság tovább folytatódott. Újabb választási időpont született: ezúttal arról, hogy szeptember 30án lesznek az idő előtti választások. Janukovics egyetértését Juscsenko azzal honorálta, hogy még májusban felfüggesztette a parlame nt feloszlatásáról hozott rendeletét. Mármár úgy tűnt, itt az igazi megbékélés, amikor kiderült, hogy a képviselők – bár visszavonták az államfőt megbélyegző határozatokat – nem biztosították a rendkívüli választások kiírásának törvényes feltételeit, sőt tovább korlátozták az elnök jogkörét. A kötélhúzás a parlamenttel tovább folytatódott. Az elnök újabb és újabb kísérletet tett a törvényhozás munkájának blokkolására. Végül rendelettel oszlatta fel a parlamenti ülésszakot. A helyzetet az is bonyolította, hogy a volt kormányfő, Julia Timosenko blokkja és az elnök pártja, a „Mi Ukrajnánk” visszahívta képviselőit a törvényhozásból. Ez pedig ahhoz vezetett, hogy a képviselők kevesebb mint kétharmada maradt a helyén. Ilyen esetben a parlamentnek fel kell oszla tnia magát. A képviselők ezt nem tették meg, s zavartalanul folytatták munkájukat egészen a záróülésszakig, amikor is Alekszandr Moroz parlamenti elnök megerősítette: legitimnek és jogszerűnek tekintik a parlament tevékenységét. Augusztus 7re összehívták a parlament rendkívüli ülésszakát. Nem lesz könnyű dolguk. Ugyanis Juscsenko tábora sem tétlenkedik. Július elején tíz párt vezetői deklarációt írtak alá a demokratikus erők egyesüléséről. Kérdés, hogy ez azt jelentie, hogy közös blokkban indulnak a vála sztáson. Mindenesetre fontos lépés ez, annak a bizonyítéka, hogy rádöbbentek: félre kell tenniük ellentéteiket, ha talpon akarnak maradni. A közvéleménykutatások kemény harcot vetítenek előre. Az ukrán lakosság 59 százaléka nem bízik Juscsenko elnökben, csak nem egészen 34 százalékuk biztosította őt feltétlen támogatásáról. Janukovicsban az emberek 51 százaléka nem bízik, és 45 százaléka szemében népszerű. A legfrissebb felmérésből már az derül ki, hogy a kormányfő pártja támogatóinak száma folyamatosan c sökken, míg Julia Timosenko tömörülésének és az államfő pártjának a népszerűsége növekszik. Azt a kijevi tanácskozást, amelyet Viktor Pincsuk ukrán üzletember nemzetközi alapítványa szervezett, az államfő jó alkalomnak tekintette arra, hogy kifejtse vélem ényét az ukrajnai helyzetről. Megítélése szerint a mostani állapotok a két évvel ezelőttihez hasonlóak. A „narancsos forradalmat” is a mandátumok manipulálása, a választások meghamisítása robbantotta ki. Az államfő meggyőződése, hogy mindaddig nem sikerül a demokráciát megszilárdítani, amíg nem módosítják az alkotmányt és nem reformálják meg az igazságügyi rendszert. A kijevi tanácskozáson részt vevő európai államférfiak jelenléte önmagában is annak volt a jele, hogy mindaz, ami Ukrajnában manapság törté nik, érinti az egész kontinenst. Barabás Péter Csatlakozás Európához Ukrajnában egyre hangsúlyosabban fogalmazzák meg azt az igényt, hogy csatlakozni szeretnének Európához, pontosabban az Európai Unióhoz. Az Európai Parlament éppen a napokban fogadta el az EU és Ukrajna kapcsolatairól szóló jelentését, amelyben üdvözölték Kijev integrációs törekvéseit. A liberális frakció társulási egyezményt ajánl partnerségi megállapodás helyett. Lehetségesnek tartja egy szabadkereskedelmi övezet kiépítését is. Nagy l épés lenne ezen az úton, ha Ukrajna, mint reméli, még idén a Kereskedelmi Világszervezet tagjává válhatna. Az EUval folytatott tárgyalások mindenképpen biztatóak. Az EUbizottság külügyi biztosa arra számít, hogy az Ukrajnával kötendő megállapodás lesz a legmesszebb menő azon egyezmények közül, amelyeket az unió a volt Szovjetunió, illetve a közelkeleti és az afrikai térség országaival akar megkötni. Csakhogy ahhoz, hogy ez így