Reggeli Sajtófigyelő, 2007. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-07-28
18 '68: Orbán ellenforradalm a Népszabadság • Nagy N. Péter • 2007. július 29. A politikai beszéd ellenforradalmi - ez az 1968as párizsi jelszó jelzi, hogy Orbán Viktor máig erős ellenfelet hívott ki, amikor Tusnádfürdőn 2007 júliusában elérkezettnek látta az időt, hogy megtart sa e kultuszév gyászbeszédét. A '68as Párizs által jogaiba visszaállítani kívánt természetes észjárással nem is lehetne megérteni, hogy mitől ugrott neki Orbán épp ennek az évnek, amely bármily fontos volt is, még sohasem keltette föl érdeklődését. Még akkor sem, hogy ha saját élete - szabadságlázadás egy egyetemi kollégiumból indítva - éppenséggel fogékonynyá tehette volna erre. De nem. 2007ig várt, hogy kulturális ellenforradalomnak nevezzen valamit, ami eddig sohasem izgatta. A rejtvény megfejtése szimplán politikai. A magyar jobboldal vezetőjének Berlusconi és Stoiber bukása utáni új reménybeli szövetségese, Nicolas Sarközy, nemrég megválasztott francia államfő hozta be éppen ilyenformán a politikai beszédbe '68at. Neki persze lehettek is ezzel ka pcsolatos élményei, ezzel együtt jóval finomabban fogalmazott a választási kampányában, mint ahogyan azt Orbán magyarra fordította. Forradalomnak nevezte '68at, amely fellázadt a kötelesség ellen, s amely, miután elvégezte a dolgát, ellenforradalmat tesz szükségessé: munka, rend, fegyelem és vállalkozó kedv szegezendő a formákat bontó lázadással szembe. Daniel CohnBenditnek, az egykori '68asból lett mai politikusnak ez is elég volt ahhoz, hogy sztálinistának nevezze Sarközy tételeit. Pedig ezekhez képest Orbán körülbelül annyira ment még jobbra, mint amenynyire a térképpel szembe fordulva Budapest ebbe az irányba esik a francia fővárostól. Sokkal több ez, mint ezer kilométer. Orbán szerint az a kulturális ellenforradalom, amely "'68ban indult Európában, azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a szabadság útjába álló akadályokat le kell bontani (...) hogy az egyéni szabadság kiteljesedéséhez meg kell szabadítani az egyént a közösségi természetű kötelékeitől." Ezen a ponton egyperces szünetet kell adnunk a gyá sznak, egy másikat a döbbenetnek. Az első annak a pillanatnak szól, amelyben csendes főhajtással tudomásul vesszük, hogy egy egykori liberális politikus a szabadság akadályainak lebontását kulturális ellenforradalomnak nevezi, a másik, a megrökönyödés, ann ak a magyar közgondolkodást befolyásoló férfinak szól, aki ma olyan bélyeget nyom Párizsra, a világtörténelem egyik legfontosabb évére, amely durván hamis. Igaz, Párizs előre válaszolt: "A politikai beszéd ellenforradalmi..." A tusnádfürdői beszédnek vol tak ennél szabálytalanabb, mélyebb ütései is, de azok csak számunkra érthetőek. Ez a szemellenzős kitekintés a maga szokatlanságával azokat is értelmezi. Orbán szerint, "amikor a '68asok azt mondták, hogy az egyént a szabadság érdekében meg kell szabadíta ni a vele született tulajdonságoktól, akkor ilyesmikre gondoltak, mint a nyelv köteléke, a származás köteléke, amitől szabadulni kell, és a nemi identitás is olyan kötelék, amelytől jobb, ha az ember szabadul(...) Nincsen jó és rossz, csak attól függ van. Ez a '68as életérzés, a kulturális ellenforradalom lényege." Csakhogy van ám rossz is '68 szerint: az elnyomás, az erőszak, a szabadsághiány, az autonómiától való megfosztottság, a hierarchikussá tett létezés. Ez a mai Orbán szerint ellenforradalmi érté kkatalógus? Aligha. A máig érvényes párizsi értékek szerint inkább az ő politikai beszéde az ellenforradalmi. 1968 ugyanis a vietnami háború elleni lázadás, a prágai emberarcú szocializmuskísérlet, a fiatalság emancipációja, a nők küzdelme az önrendelke zésért, az abortusz jogáért, az amerikai színes bőrűek egyenjogúságáért vívott harcának éve. A politika teljhatalma elleni lázadásé. Az "ellenforradalom" kulturális demonstrációja a Szelíd motorosok, az Eper és vér, a Zabriskie Point, az If, a Hair. A ma gyar jobboldal vezetője nem állt meg azonban ott, hogy néhány durva mondattal kiátkozza a jelenből az elmúlt fél évszázad szabadságszülötteit. Megadta az új értékeket is, amelyek nevében Európa túllendülhet ezen az ellenforradalmi stáción. Ha ezek valóban új impulzusokat adnak a döbbenetes erővel forgó világban való termékeny újrapozícionáláshoz, talán még lenne rá ok, hogy megfontoljuk Orbán ajánlatát 1968ról, illetve a későbbiekben, a jobb- és a baloldal megváltozó szerepéről s a szegénységről.
