Reggeli Sajtófigyelő, 2007. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-07-21
50 megtiszteltetésnek a kárpátaljai magyarok, hogy jelenté ktelen figura létükre egyáltalán jelen lehetnek a rendezvényeken.Ennek egyértelműen ez az üzenete, és azt jelzi, ahogyan a magyar kérdést Kijevben kezelik. A budapesti külpolitikai partner számít annyit, hogy két kárpátaljai magyart bevegyenek a delegációb a, de annyit már nem, hogy egyenjogú tagok lehessünk. A magyarok is szerepeltetik Hartyányi Jaroszlavát, az Országos Ukrán Önkormányzat elnökét a küldöttségekben. Bár azt elfelejtettem tisztázni, hogy a magyar delegáción belül vane másodosztály. – A mil lecentenárium óta húzódik a vereckei emlékmű ügye, amelynek felavatását durva nacionalista támadások miatt halogatják, noha 1995 őszén Ukrajna akkori elnöke, Leonyid Kucsma is igent mondott rá. Az elmaradt 1996. augusztus 20i emlékműavatásról a KMKSZ 1996 . augusztus 12én Budapesten tartott sajtóértekezletén Brenzovics László alelnök ezt mondta: "Egy törvényes elképzelést törvénytelen úton hiúsítottak meg Ukrajnában." – Amikor az elődöm, Fodó Sándor nagy lelkesedéssel nekilátott, hogy az 1100. évfordulóra megszervezze egy emlékmű megépítését a Vereckeihágóra, akkor még semmi nem utalt arra, hogy ebből ilyen hosszan tartó politikai ügy lesz. Az Ukrán Népi Mozgalom megboldogult vezetőjének, Vjacseszlav Csornovilnak tulajdonítható, hogy emlékműavatás helyet t ilyen hosszan tartó politikai botrány lett. Ezt Kijevben csak Csornovil tudta elérni, akinek a szavazataira az akkori ukrán parlamentben, az alkotmány elfogadása körüli hercehurcák miatt, nagy szükség volt. Ennek következtében, amikor ő úgy döntött, hog y az emlékműre szeparatista, irredenta, ukránellenes törekvéseket vetít, akkor neki megvolt ehhez a politikai súlya. A vereckei torzó azóta a magyarellenes ukrán politika és hangulat emlékműve, és egyszersmind a politikai idiotizmus emlékműve is. – Juscs enko látogatása hozhat ebben változást? – Amikor egy a nemzeti oldalon kellően elismert politikus, például a jelenlegi ukrán államelnök, úgy dönt, hogy márpedig ez nem irredenta emlékmű, hanem az ukrán – magyar barátság jelképe, onnantól kezdve az ügy kezel hetővé válik és kikerül a politikai küzdelmek zónájából. Jelen pillanatban azonban még benne van, a biztató jelek ellenére is. A magyar államelnökkel folytatott megbeszélésen volt erről szó. Sólyom László azt tervezi, hogy Viktor Juscsenkóval együtt avatjá k fel az emlékművet. A két elnök azonban nem tud arról, hogy Gajdos István UMDSZelnök bevonásával olyan tervek készülnek, hogy ne ezt, hanem egy másik vereckei emlékművet avassanak fel, és akkor ezzel, mintegy kompromisszumosan, lezáródik az ügy. Viktor J uscsenko és Sólyom László tudomásom szerint még nem értesült erről az elképzelésről, ők túl magasan vannak ahhoz, hogy ilyen részletekkel is foglalkozzanak. Ők azt hiszik, hogy megállapodtak ebben a vereckei ügyben. A gyakorlatban ellenben a döntést kimunk áló alacsonyabb szintek még javában törik a fejüket azon, hogy miképpen lehetne nem felépíteni ezt az emlékművet, amelyet több mint tíz évvel ezelőtt Matl Péter tervei szerint kezdtünk építeni. A KMKSZ azonban az eredeti emlékmű höz ragaszkodik. Teljesen ny ilvánvaló, hogy bármilyen más emlékművet építenek ott, azon a környéken, ezzel a régi politikai problémát nem fogják megoldani. Hiszen a torzó attól még ott marad, és minden épeszű magyar a torzót fogja a vereckei emlékműnek tartani, amely torzóként tovább ra is ugyanazt a szimbolikus töltetet fogja hordozni, amit eddig. Ha meg tőle száz méterre odaraknak egy ukrán – magyar megbékélési obeliszket, akkor még inkább! Akkor teljesedik csak ki a metafora. – A kárpátaljai magyarok életképességének bizonyítéka vol t, hogy a Szovjetunió összeomlása után öt éven belül, 1996ban létrehozták Beregszász székhellyel az Ukrajna által elismert II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolát, amelynek magyarországi támogatással rendbe tett épületét 2004 tavaszán már el is ak arták venni. Ezt sikerült elhárítani. Az elmúlt hónapokban újabb támadás érte a Rákóczit. Hogyan? – Ez újdonság volt, mert a kijevi művelődési minisztérium mint szakmai felügyelő hatóság, ez idáig nem kötözködött. Most azonban egy a főiskola létét fenyege tő ellenőrzés zajlott le. Nagy nehezen kivédtük. De ez az akció rávilágít a főiskola ukrajnai pozíciójának két neuralgikus pontjára: az egyik, hogy kellő számú kandidátusra és akadémiai doktorra volna szükség. Kandidátusból volna elég, csak az a gond, hogy az ukránok nem tartják be a Magyar Köztársasággal kötött ekvivalenciaszerződést, és nem ismerik el a magyar PhDket automatikusan úgy, ahogy a magyarok az ukránt. Emiatt illett volna már régen felháborodnia a magyar államnak. Hiszen a magyar államot sérti k meg azzal, hogy a diplomáját újabb procedúrának vetik alá, és még egyszer ellenőrzik, hogy aki kapta, valóban megérdemeltee. Emiatt a főiskola saját maga kinevelte, magyar PhDvel rendelkező gárdájának a helyzete bizonytalan. A másik gond az pénzkérdés. Magyarország a főiskolát nem kellően finanszírozza. A
