Reggeli Sajtófigyelő, 2007. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-07-12
18 valamilyen poszt elérésének örüljek, az el nem érésén pedig szomorkodjam. Nem erről van itt szó, hanem feladatokról, és arról, hogy ez a közösség az új körülmények között, a 21. század elején újra tudjae fogalmazni önmagát, tudunke élni azokkal a lehetőségekkel, am elyeket az Európai Unió, a schengeni rendszerbe való belépés, ez a kitágult európai együttműködési lehetőség kínál számunkra. És lényegében ezt a feladatot vállaltam én addig, ameddig a kollégák és a párt tagjai úgy gondolják, hogy ezt el tudom látni. Term észetesen már most kezdek gondolkodni azon, hogy kinek és milyen körülmények között adom át a stafétabotot. Utólag visszapillantva, már a lecsendesedett hangulatban sem osztja azt a nézetet, hogy talán célravezetőbb lett volna mondjuk, már januárban beje lenteni e szándékát? Nem, mert januárban én tényleg úgy gondoltam, hogy nem kellene nekem ebbe a megmérettetésbe belemennem. Február közepére érett meg bennem és a körülöttem lévő emberekben az a meggyőződés, hogy itt olyan feszültségek, problémák halmozód tak föl, amelyeket meg kellene oldani, meg kellene nézni azt, hogy ebben a pártban vane energia, elszántság, eltökéltség arra, hogy kicsit hatékonyabban, jobban és másképpen működjön, mint addig, és szembenézzen a saját gondjaival és problémáival is. Miut án ezekről a dogokról tudtunk korábban is, de ez csak úgy február körül kristályosodott ki, úgy gondoltam, hogy egy hosszabb délszlovákiai turnéval fel kell mérnem az emberek véleményét. Ez volt az az időszak, amikor én először jártam körbe a járásokat, é s kérdeztem meg az emberek véleményét. Még akkor sem döntöttem el, hogy jelölteteme magam vagy sem. Úgy éreztem, hogy ez az igény elég erős, és az emberekben van egyfajta újat akarás, van igény arra, hogy új módszerek valósuljanak meg a párt munkájában, a pártnak néhány helyen a hitelét vissza kell szerezni. A későbbi történések bebizonyították, hogy komoly feszültségek vannak személyek és csoportok között is. Mindezeket valamilyen módon kezelni kellett, mert ha nem kezeltük volna, akkor a párton belül rob bantak volna. Némely téma így is kikerült a közvélemény elé. Tehát mindez együtt vezetett engem arra, hogy aztán kellő időpontban, március közepén azt mondjam, hogy igen, akkor megpróbálom. Ez nyilván egy elfogadható érvelés, és nyilván így is van, nincs okom ezt kétségbe vonni. De így végül is a tisztújító közgyűlés a személyek párharca volt. Viszont, hogyha korábbról indul ez a versengés a pártelnöki posztért, akkor talán már a programok ütköztetése lehetett volna a kongresszuson. Úgyhogy, ha most a Józs ef Attilai „érted haragszom”ot mondom, akkor ezt csak azért mondom, hogy talán ott már nem a személyek párharca lett volna, hanem a programokból lehetett volna kibontatni talán többet, nem? Elképzelhető, hogy a hangsúlyok talán picit másutt lettek volna . Egyébként a programot és az elképzeléseket soha nem lehet sehol a világon elvonatkoztatni a személyektől. Tehát mindenütt politikus személyiségek jelenítik meg azokat a programokat, elképzeléseket amelyeket fontosnak tartanak és amelyekről beszélnek. Ez nem csak a politikában van így. Egy színházi rendező is önmagában hordozza az elképzeléseit, és egy adott személy rendezési stílusát nem tudja más megvalósítani. Tehát biztos, hogy ez a többi területen is, a tudomány területén is ez így van, a személyek va lószínűleg meghatározóak a közéletben is. Én egyébként egy pártelnöki programot letettem az asztalra, 15 pontban fogalmaztam meg ezt a programot. Bugár Béla barátom nem tette ezt, tehát ezt a kérdést neki is föl lehet tenni. Ha ő lesz a vendég, akkor nyil ván föl fogom neki is tenni ezt a kérdést. De beszéljünk az Országos Tanács első üléséről. Azt hiszem június végén volt, június 25. táján. A sajtó visszhangját idézve, ön a kongresszus óta eltelt időszakot konszolidációként, az akkori indulatok elcsitulása ként jellemezte. Bugár Béla, az ön parlamenti képviselőtársa és az MKP előző elnöke viszont a pártapparátusban folytatódó tisztogatásról beszélt, két hasábbal az Ön nyilatkozata mellett. Őszintén szólva, a konszolidáció sem egy örömteli szó, nem repes tőle az ember szíve, a vélt nagy valós tisztogatás kapcsán pedig még úgy se. Szóval, azért valamiféle hamu alatt parázsló feszültséget a kívülálló még így is érez. Így van ez? Nem teljesen, ugyanis a média visszhangok a kongresszus után is és az Országos Tanác s ülése után is azt hiszem, hogy túlzóak voltak, és nem adták vissza azt a valóságot. Én idéztem az Ön szavait és Bugár Béla által közzé tett szavakat. Nincs itt Bugár Béla barátom, és én tényleg nem szeretnék úgy nyilatkozni senkiről, hogy nincs jelen. D e azért annyit hadd mondjak el, hogy meglepő volt néhány nyilatkozata a kongresszus után is, és úgy érzem, hogy indokolatlan sértődöttségről tanúskodtak ezek a nyilatkozatok. Az OT üléséről pedig úgy nyilatkozott, hogy nem volt jelen, nem tagja az Országos Tanácsnak. Tehát én azt hiszem, hogy az újságírói etikát is az illető sajtótermék, tehát az Új Szó, megsértette ezzel. Nem jó ezt gerjeszteni, ezek mögött a nyilatkozatok mögött csoportérdekek vannak.
