Reggeli Sajtófigyelő, 2007. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-07-02
13 magyarságot egy vagy két személy képviseli, csupán az nem mindegy, hogy ki lesz ez a személy. Szilágyi Zsolt EMNTalelnök szerint Tőkésnek kétszer nagyobb esélye van az őszi választásokon, mint az RMDSZ jelöltjeinek. A független jelölt kampányfőnöke ezért azt javasolta, hogy az őszi megmérettetésen az RMDSZ támogassa Tőké s László indulását, akár azon az áron is, hogy a Markó Béla vezette alakulat vonja vissza saját jelöltlistáját. Szilágyi szerint az RMDSZ listáját kompromittálta, hogy büntetőjogi eljárás folyik a lista első helyét elfoglaló, tisztségéből az államfő által felfüggesztett Nagy Zsolt informatikai és távközlési miniszter ellen. A referendumtól a szekus lelkészekig A marosvásárhelyi fórumon elhangzott az is, hogy ezekben a napokban a Székely Nemzeti Tanács Marosvásárhelyen is megkezdi belső autonómiareferendu ma megrendezését. Fodor Imre SZNTelnök elmondta, a szeptemberig tartó népszavazás során a szervezők szerint 40 ezer embert kívánnak megkérdezni arról, támogatjáke a Székelyföld területi önrendelkezését. Továbbá elhangzott az is, hogy a Magyar Polgári Szö vetség pártként való bejegyzéséhez szükséges 25 ezer aláírásból eddig 33 ezret sikerült összegyűjteni, ám még mindig hátravan a Bukarestből és két, többségében románok lakta megyéből szükséges támogató aláírások beszerzése. Különben a rendezvényen Tőkés L ászló bejelentette, belső átvilágítást indít az általa vezetett Királyhágómelléki Református Egyházkerületben, miután nemrég a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) olyan dokumentumot bocsátott a rendelkezésére, melyekből kiderült: két lelkésztá rsa együttműködött a politikai rendőrséggel. A püspök közölte, a KREK közgyűlése által elrendelt belső lusztráció annál is indokoltabb, hogy a két lelkipásztor az 1989es rendszerváltás után is folytatta besúgói tevékenységét, „belülről mérgezve” az egyház kerületet. Újságírói kérdésre Tőkés László elmondta: egyelőre nem tudja nyilvánosságra hozni a két lelkész nevét, mivel csak fedőnevük ismert. A marosvásárhelyi fórum keretében bemutatták az EMNT tevékenységéről szóló sorozat frissen megjelent harmadik köt etét. Míg az első kötet Tőkés László 199394 közötti tevékenységét, felszólalásait, a második az EMNT megalakulásának körülményeit, a harmadik kötet a párbeszéd és az összefogás körüli harc dokumentumait foglalja magában. vissz a Antal Erika, Krónika Párbeszédre várva Erdély.ma [ 2007. július 01., 22:36 ] Kár lenne arról vitatkozni, fontose vagy sem az erdélyi magyarságnak, hogy európai parlamenti képviselete legyen: maradjunk annyiban, sem többségnek, sem kisebbségne k nem válik hasznára, ha nincs jelen ott, ahol a nagy döntések, a kontinens sorsát érintő tervek, stratégiák születnek. Tehát ott kellene lennünk, és mindenképp számarányunknak megfelelő arányban. Ez három képviselőt jelent, s e tekintetben sem az RMDSZ e gyelőre hajlíthatatlannak tetsző magatartása, sem a Tőkés Lászlót támogató hat civil szervezet ,,nem megy a püspök úr a szövetségbe, jöjjön az hozzánk" elképzelése nem szolgálja a közösség érdekeit. Tisztázzuk: egy független jelölt, még ha az Tőkés László is, kevesebb, mint három. Tehát magunk gőgölése helyett ajánlatos lenne mind az RMDSZnek, mind ellenzékének most azon gondolkodnia, hogyan, miként lehet célt érni. Jut eszünkbe mindez a Tőkés Lászlót támogató hat civil szervezet szombati marosvásárhelyi tanácskozása után, ahol végső döntés nem született, úgy tetszik, Tőkés László hívei unszolására sem hajlandó elzárkózni az egymás felé közelítő utak keresésétől. Dacára annak, hogy az RMDSZ öngerjesztett gőgje okán nem hajlandó egyetlen lépést sem tenni po litikai ellenfelei felé, azt sugallván, ha nem uralhatják a politikai játszóteret, ha nem diktálhatnak, akkor veszhet minden. Pedig nem saját kis vagy nagy pecsenyéik sütögetése céljából kerültek annak idején az érdekképviselet és nem pártként meghatároz ott szervezet élére, nem arról volt szó, hogy kiszorítósdit játsszanak, és az ellenvélemény vagy másként gondolkodás írmagját is kiirtsák, nem a koncról, bársonyszékekről, magánvagyonuk gyarapításáról beszéltek, mikor a polcra kerültek, hanem a köz, a magy arság érdekeinek szolgálatáról. Míg meg nem égette szájukat a forró kása, a romániai magyarságot irányítható nyájnak tekintették, s most mikor szokatlanul konok
