Reggeli Sajtófigyelő, 2007. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-07-02
14 ellenfelek szegülnek velük szembe, hallgatnak. Eddig legalábbis nem vállaltak érdembeli tárgyal ásokat, holott évekig volt hitvallásuk: a politika a kompromisszumok művészete. Itt valakik nemtelen sportot űznek az erdélyi magyarság sorskérdéseiből. Ha gondolják, legyen az. Pattogtathatják — pillanatnyilag az RMDSZ térfelén a labda. vissza Simó Erzsébet, Háromszék Főembert temettek a magyarok Zágonban ÚMSZ 20070702 06:22:28 Mihály László A közelmúltban elhunyt Sütő András, Beke György, Méhes György után a hét végén Domokos Gézától búcsúzott el az erdélyi magyar közösség. A Kriterion Könyvkiadó alapítójának, az RMDSZ első elnökének koporsója előtt több százan hajtottak főt szombaton Sepsiszentgyörgyön, majd kísérték utolsó útjára, a zágoni temetőbe. Színházi vidám zene és gong helyett vonós klasszikus és fenyőill at. Suttogó, fekete ruhás emberek finoman lépkednek a hideg márványon, a félhomályba burkolózott falakról színművészek feketefehér arccal tekintenek a gyászkoszorútengerből kiemelkedő koporsóra. „Kár, hogy itt hagyott – beszélgetnek néhányan a sepsiszent györgyi Tamási Áron Színház előcsarnokának a sarkában, visszaemlékezve Domokos Gézára. – Nemrég még mondta is, félig viccesen, félig komolyan, hogy hamarosan betölti a 79et, ideje mennie... Merthogy felmenői mind 79 évet éltek.” A ravatal mellett közben székely ruhás fiatalok, majd RMDSZes tisztségviselők váltják egymást a díszőrségben, ezalatt sorra érkeznek a részvétnyilvánítók, és hajtanak főt Domokos Géza koporsója előtt. Ötvenen, százan, majd ennél jóval többen, kicsinek bizonyul már a hely a ravtal körül. Többen az utcára szorulnak, ismerősök, barátok, kollégák állnak lehajtott fővel a színház előtt. Odabent az RMDSZvezérkar, polgármesterek, képviselők, megyei tanácselnökök Szatmártól Bukarestig. Itt van Gémesi Ferenc, a magyar Miniszterelnöki Hiva tal (MeH) szakállamtitkára és Törzsök Erika, a MeH nemzetpolitikai ügyek főosztályának főigazgatója, de hiányoznak például román politikusok, főleg olyanok, akikkel Domokos Géza 1990től RMDSZelnökként együttműködött vagy vitázott. És nem kísérte el utol só útjára a nyugalmazott politikust a szövetséget alapító másik tag, Tőkés László sem, aki egy marosvásárhelyi fórumon tanácskozott többek között arról, induljone a „süllyedő” RMDSZ listáján európai parlamenti képviselőnek. Igaz, az egykori tiszteletbeli RMDSZelnök ott is megemlékezett „elnöktársáról”. Markó: „Példát mutatott a nagyszájúaknak” „Főembert temetünk ma” – mondta Markó Béla, miután Incze Sándor nyugalmazott református főesperes rávilágított: a közelmúltban elhunyt Sütő András, Beke György, M éhes György után most Domokos Géza koporsójánál is meg kell állni. Az RMDSZ elnöke szerint Domokos a jelenkori Erdély egyik főembere volt, akinek sorsa elválaszthatatlan közösségének életétől. „Elválaszthatatlan olyan értelemben, hogy életpályáját meghatár ozta a közös romániai magyar sors, részese volt ennek a sorsközösségnek, és ugyanakkor megadatott neki a lehetőség, az esély, amiként ő maga fogalmazott, hogy ezt a közös életutat befolyásolhassa. Mi több, meggyőződésem szerint egy fontos történelmi pillan atban döntő szerepe volt abban, hogy merre indultunk. Egy nehéz, reményt is adó, de gyötrelmes dilemmákkal is terhes korban ő az együttműködés, a párbeszéd útját választotta a román – magyar viszonyban, és ami sokszor még ennél is nehezebbnek látszott, a mag yar – magyar kapcsolatokban is” – mondta beszédében Markó Béla. „Domokos Géza elöljárónk volt nekünk, felelős emberünk, aki rombolni nem tudott, csak építeni” – fogalmazott az RMDSZ elnöke, utalva arra az időszakra, amikor a magyar író felépítette a Kriteri on Könykiadót, és működtette azt több mint húsz esztendőn át. Ez volt a romániai magyarság első számú művelődési intézménye – véli Markó. „Nem tudom, milyen lett volna az életünk az egyre sötétülő diktatúrában egy ilyen hatalmas szellemi műhely nélkül, am ely nemcsak a magyar értelmiségieknek adott otthont, hanem minden romániai kisebbséget magába ölelt. (...) Bejött a napfény, bejött a világirodalom, megjelentek a fedőlapon a kalotaszegi varrottasok, és
