Reggeli Sajtófigyelő, 2007. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-06-09
19 támogatás nélkül maradnak. Persze e magyarázatok közül egyik sem zárja ki a másikat. Akár mind a három motívum is belejátszhatott a végső döntésbe. Nemzetpolitikai kezdeményezések Mint tudjuk, az MVSZ – Patrubány Miklós vezet ése alatt – képes volt az ellene indított, nem egy esetben koncepciós jellegű pereket megnyerni, és ésszerű gazdálkodással, állami támogatás nélkül kifizetni adósságait. (Melyek akkor keletkeztek, amikor még évi 200 millióval lehetett számolni, hiszen ki g ondolta volna, hogy Orbánék meg merik azt tenni, amit még Horn Gyula sem, tételesen, hogy egy fillér nélkül hagyják a legnagyobb magyar civil szervezetet). Az MVSZ nemcsak talpon maradt, de lapot is indított, s különböző jelentős nemzetpolitikai kezdeménye zéseket vitt végig. E kezdeményezések közül kettő túlzás nélkül történelmi jelentőségű. Az egyik a Benesdekrétumok ügyének ismertetése az Európa Parlamentben, a másik a magyar állampolgárság kiterjesztéséről szóló népszavazási kezdeményezés. Téveszmék A „kettős állampolgárságról” szóló népszavazás kérdésében 3 még a nemzeti oldalon is egy sor téveszme kering, érdemes ezeket számba venni és cáfolni. Az első, amit igen gyakran hallani, hogy kudarcos volt a kezdeményezés, Egyértelmű tény, hogy az Országgyűlés döntésének alap jául szolgáló módosító javaslatot nem a Kormány nyújtotta be. A 20002001 évekre szóló költségvetési törvényjavaslat vitájában egyéni képviselői javaslat formájában került a kérdés az Országgyűl és napirendjére. A Kormány minden tagja a javaslat ellen szava zott, ugyanígy a Kormánynak a költségvetési törvényjavaslatot előterjesztő képviselője sem értett egyet az indítvánnyal. Ezeket a tényeket az MVSZ Sajtószolgálatának december 15ei közleménye is egyértelműen tartalmazza. Egyértelmű tény az is, hogy a Magya rok Világszövetsége számára jóvá nem hagyott pénzügyi források maradéktalanul az Illyés Közalapítványhoz kerültek átcsoportosításra, így ez az összeg az utolsó fillérig a határon túli magyarsággal kapcsolatos célo k megvalósítására kerül majd felhasználásra – akár a Világszövetségen keresztül is, ha ennek adottak lesznek a föltételei. A kormány alapvető elvként vallja és követi a költségvetési források hatékony, ésszerű felhasználásának fontosságát. Ebből az elvi megközelítésből fakad, hogy mintegy biankó cs ekket kiállítva két évre előre nem garantálható a költségvetési támogatás a rendezetlen, belső megosztottságoktól terhelt, a tagközösségeinek egy részével szemben álló Magyarok Világszövetségének. A Kormány saját elveit hagyta volna figyelmen kívül akkor, ha a kormánypárti képviselőket arra buzdította volna, hogy a vitában álljanak ki vagy védjék meg a belső feszültségektől terhes Világszövetséget. Az érzelmek helyett az érvekre kell hallgatni. Így megalapozatlan és méltánytalan a Magyarok Világszövetségéne k belső ügyeibe való beavatkozás vádja. Egyetlen működő parlamenti demokráciákban sem minősítik egy szervezet belső ügyeibe való beavatkozásnak azt az elvárást, hogy bármely, különösen az egyesületi törvény alapján működő szervezetnek – legyen az akár álla mi, akár nem kormányzati finanszírozású – évrőlévre kézzelfogható teljesítménnyel kell igazolnia érdemességét a közpénzekből való részesedésre, vagy mértékére. Még egyértelműbben alátámasztja még a beavatkozás látszatának az elkerülését is az a tény, hogy a Kormány messzemenően tartózkodott attól, hogy nyilvánosan, vagy félnyilvánosan bírálja a Magyarok Világszövetségének azon lépéseit, amelyeket kifogásolhatónak tartott. A Kormány a kialakult helyzetet veszteségként éli meg. A Kormány változatlanul nagy s zükségét látná egy olyan nem kormányzati szervezetnek, amely képes lenne összehangolni mind a nyilvánosság előtti tevékenységet, mind – éppen ilyetén minőségéből adódó sajátos mozgástere alapján – az informális lobbizást a magyar külpolitika lehetőleg miné l teljesebb nemzeti konszenzuson alapuló stratégiai céljaival, továbbá amely képes volna betölteni egyfajta „összmagyar parlament” szerepét, vagy elkészíteni a világ magyarságának teljes körű nyilvántartását. A Kormány megítélése szerint a Magyarok Világsz övetsége jelenleg nem alkalmas e céloknak Magyarország és az összmagyarság érdekeit egyaránt előmozdítani képes megvalósítására. S bár a Magyarok Világszövetsége a rendszerváltozást követő tíz év alatt, sőt talán megalakulása óta sem volt maradéktalanul al kalmas e feladatok ellátására, ennyire azonban még soha nem került távol attól, hogy valóban alkalmassá váljék e törekvések elérésére. A Kormány fontos céljának tartja, hogy érdemi támogatást nyújtson a nyugati magyaroknak. Ezt szolgálják a következő intéz kedések: - A kormány mellett működő tanácsadó testület, a Nyugati Magyar Tanács létrehozása. - A nyugati magyarság megmaradása szempontjából fontos, jó programok finanszírozásának biztosítása, amire külön alap kerül létrehozásra az Illyés Közalapítványnál. - Új, a nyugati magyarokkal foglalkozó főosztály felállítása a HTMHban, amely a kormány és a nyugati magyarok közötti „interface”ként fogja ellátni tevékenységét. A Magyar Köztársaság Nagykövetsége, Canberra, 2001 február 6 3 A kérdés ekként vonult be a köztudatba, holott szigorúan véve nem erről van szó, hanem a magyar állampolgárság kiterjesztéséről minden azt igénylő magyarra. A kérvényező lehet hontalan, rendelkezhet akár több állampolgársággal – például
