Reggeli Sajtófigyelő, 2007. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-06-09
20 hogy megbukott a népszavazás. Sőt, o lyat is látni lehetett kinyomtatva (!), hogy a nemek győztek a referendumon. Holott ténykérdés: a népszavazáson győztek az igenek. Ha a népszavazási törvény nem követelné meg teljesen életszerűtlenül és a józan észbe ütköző módon azt, hogy az érvényességhe z a szavazóképes lakosság több mint fele az urnákhoz járuljon (vagy legalább több mint egynegyede azonos módon nyilatkozzon), akkor a népszavazás győzött volna. Megdöbbentő az eredményben az volt egyrészt, hogy kicsi volt az igenek és a nemek közötti külö nbség, másrészt pedig az, hogy a kórházprivatizáció kérdésében leadott „igen” szavazatok nagyobb arányt mutattak, mint az állampolgárság kiterjesztésében leadott „igen” szavazatok. (Lásd Patrubány Miklós Gyújtatlan gyulladják – Gondolatok a 2004. december 5i népszavazási kísérletről című könyvének 4 „Alkotmány- és törvénysértések árjában, avagy a semmibe vett népfelség, a választási eljárás visszásságai” című fejezetét, 47 – 109. o.) Újraszámlálás? Sokan mindmáig helytelenítik, s nem ritkán megpróbálják nev etségessé tenni az MVSZ konok törekvését egy tisztességes és valós eredmény megállapítására. (Legutóbb „A Hét” című, szebb napokat látott egykori hetilap, ma SZDSZes ihletettségű internetes újság közölt az MVSZről egy pontatlanságoktól, torzításoktól, cs úsztatásoktól hemzsegő hosszabb szöveget 5 , melyben a szerző a következőképpen fogalmaz: „Az emlékezetes ún. „kettős állampolgársági" népszavazás értelmetlen és káros következményekkel járó végighajszolása, majd a nevetséges szavazatújraszámlálási tragikom édia sikeresen járatta le a határon túli magyarság ügyét itthon és külföldön egyaránt.” 6 ) Holott az MVSZ nem tett mást, mint megpróbált egy nyilvánvaló törvénysértéssorozatra fényt deríteni, s végigjárta a jog minden útvesztőjét, részleges sikert aratva. Miről is van szó? Dióhéjban arról, hogy több mint ezer esetben a kórházprivatizáció ügyében leadott igen szavazatok megegyeztek az állampolgárság kérdésben leadott nem szavazatokkal, és fordítva. Vagyis feltételezni lehetett, hogy ezekben az esetekben for dítva könyvelték az eredetileg leadott szavazatokat, hiszen életszerű, hogy aki az egyik kérdésre igent mond, az a másikra is igent mondjon, annál is inkább, hogy a két meghatározó politikai párt két igenre, illetve két nemre buzdította a szavazókat. Az MV SZ el is érte, hogy a Legfelső Bíróság elrendelje bizonyos szavazókörökben az újraszámlálást, és új eredmény megállapítására kötelezze az Országos Választási Bizottságot. Csakhogy a legtöbb helyen nem számolták újra a szavazatokat, mivel a jelenleg hatályb an levő népszavazási törvény szerint ugyanazok kell megejtsék szabálytalanság esetén az újraszámlálást, akik az adott szabálytalanságot elkövették (!). Patrubány Miklós négy konkrét esetet ismertet a könyvében, ahol megtörtént az újraszámlálás, mely teljes en más eredményt hozott, s minden esetben az igen szavazatok száma nőtt. Sajnos, mivel a szavazócédulákat teljesen abszurd módon egy nyugati állam valamint egy trianoni utódál lam állampolgárságával, ez nagyon is életszerű – vagyis a magyar állampolgárság elnyerése nem minden esetben eredményezne „kettős” állampolgárságot. A lényeg az, hogy minden magyarnak joga legyen a magyar állampolgárságra, s ennek elnyeréséhez ne kelljen a mai állampolgársági törvényben előírt, évekbe telő megalázó procedúrát végigcsinálnia. 4 A szerző kiadása, 2005, Budapest 5 Aszalós Sándor: „Magyarok Világszövetsége. Egy bukástörténet”, 2007. március 8. 6 A bekezdés így folytatódik: „Sőt, a népszavazást támogató Fideszt is kellemetlen helyzetbe hozta, melynek következtében a Magyarok Világszövetsége a magyar politikai életben szalonképtelenné vált. Az MVSZ elnöke nem vette észre, hogy a népszavazás eleve elutasításra volt ítélve, és a leadott nem szavazat ok a nemzeti demagóg Patrubány által kiagyalt és Orbán Viktor részéről felkarolt belpolitikai aktusra, az érzelmi zsarolásra és alkotmányos aggályokkal kiváltó csapdára vonatkozott .” Nem könnyű pár sorban ennyi sületlenséget összehordani. Ha beszélni lehet egyáltalán az MVSZ szalonképtelenségéről, akkor ennek nem a népszavazás volt az oka. Mellesleg szalonképtelenség emlegetése helyett tárgyszerűbb lenne úgy fogalmazni, hogy a mai magyar politikum nem tekinti partnernek az MVSZt. A baloldal nyilván azért m ert céljai, tételesen az öntudatrombolás, Magyarország totális kiárusítása és eladósítása, a maradék szuverenitás felszámolása élesen ellenkezik az MVSZ nemzeti célkitűzéseivel, a jobboldal pedig azért, mert képtelen belátni 2000es tévedését. A népszavazá s nem volt eleve elutasításra ítélve. Ha a teljességgel gátlástalan, erkölcsi skrupulusokat nem ismerő Gyurcsány nem kerül az MSZP élére, és nem viszi végi g az újkori magyar demokrácia legmocskosabb, leghazugabb és legkártékonyabb kampányát, jó esély lett volna egy egészen más eredményre. Az emberek legszégyellnivalóbb ösztöneire, az irigységre, fukarságra alapozó, magyart magyar ellen heccelő – s nem mellesleg alkotmányellenes – kampány intenzitását szem előtt tartva még örülhetünk, hogy nem kerültek többs égbe a „nemek”. S persze, hogy a „nemek” erre „vonatkoztak” s nem „érzelmi zsarolásra”, meg „alkotmányjogi csapdákra”. Képzeljük el az egyszeri polgárt, aki szabad idejének nagy részét a tévé előtt tölti, műveltsége – ha van olyan - a vetélkedőkből származ ik, amint bemegy a szavazófülkébe és a „nem” mellé húzza be a keresztet, mert aggodalommal töltik el az alkotmányjogi aggályok. Röhej!
