Reggeli Sajtófigyelő, 2007. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-06-01
23 Új víziót, más csomagolásban - Miről beszéljünk azoknak, akiket képviselünk? Transindex.ro [31.5.2007] Szerző: Biró A. Zoltán 2 Jó ideje divat azt mondani, hogy az RMDSZnek szervezeti reformra van szüksége. Egy ideje divat azt mondani, hogy az RMDSZ elveszítette kapcsolatát a szavazóbázisával, az emberek elfordultak tőle, s aki k ezért felelősek, akár le is mondhatnának. A legújabb divat pedig az, hogy az előbbi két kijelentés egyikénekmásikának ismételgetésén túl nem is illik egyebet mondani. Mindkét kijelentésben van igazság. Minden közéletipolitikai szervezetre ráfér időnk ént a reform, és időnként minden szervezet elveszíti támogatói egy részét, s ezért vagy egyéb okán vezetőcsere is előfordul a politikában. Kik mondják ezeket? Akik a szervezeten belül szeretnék pozícióikat megerősíteni (előbbre akarnak lépni), akik mag ukat mellőzöttnek érzik (a képviseleti szervezet szerepére áhítozó kisebbségi magyar politikai ellenfelek), a román pártok egy része. Burkoltan vagy nyíltan, minden ilyen nyilatkozó az RMDSZ jelenlegi vezetésének gyengítését vagy leváltását szeretné elér ni. Az RMDSZvezetés gyengítésének, esetleg helyettesítésének kísérlete végső soron természetes politikai törekvés. Jól is néznénk ki, ha legnagyobb politikaiérdekképviseleti szervezetünkben nem lennének vezetői szerepre áhítozó ifjútörökök. S nyilván v annak olyanok is, akik a saját politikai pályafutás menopauzájának jeleit érzékelve „hátha most végre sikerül feltörni” alapon kísérleteznek a szervezet kulcsszerepeinek elhódításával, abba az illúzióba ringatva magukat, hogy a többékevésbé szakadár esti kiállás és sajtónyilatkozat után reggel támogatói tábor körében ébredhetnek. Nem az RMDSZ jelenlegi vezetői gyomlálták ki a kisebbségi társadalomból a kisebbségpolitikai rehabilitáció iránti érdeklődést. Lecsökkent az magától. Mégpedig azokban az évekb en, amikor az RMDSZ úgynevezett ellenzéke pontosan a rehabilitációs jellegű kisebbségpolitikai narratíva agilisabb, emotívabb változatait tálalta sorban a kisebbségi társadalomnak. S miközben ez a társadalmi érdeklődés tovább csökken, az úgynevezett elle nzékieknek gyakorlatilag ma sincs más javaslatuk a jövőre nézve, mint az etnikai rehabilitációs igények radikalizálása. Mint ahogyan az is természetes, hogy ellenlábas politikai szervezetek szívesen osztoznának a kisebbségi társadalom képviseleti terhe in, vagy éppen teljes egészében átvennék azt. Szervezeti reformot és a választókkal való kapcsolat helyreállítását emlegeti politikus és szakértő, médiaszereplő és önkéntes agitátor. Ha ezt a sok reformigényt lefordítjuk a hétköznapok nyelvére, akkor nag yon egyszerűen fogalmazva arról van szó, hogy a fölmerült problémák csakis az RMDSZ vezetőségének részleges (lásd: szervezeten belüli kritikusok) vagy teljes cseréjével (lásd: szervezeten kívüli kritikusok) oldhatók meg. Miközben minden külső és belső krit ikus, személy vagy csoport valamiféle „RMDSZ” szeretne lenni, a romániai magyar érdekképviseletet szeretné magának megszerezni. Bármennyire is fontosnak – és politológiai szemszögből természetesnek – tekintjük is a „ki vezessen” kérdése köré csoportosuló n yilatkozatokat és törekvéseket, a romániai magyar közösség jelenlegi helyzetét nézve a kisebbségi érdekképviselet alapvető kérdése alighanem máshol keresendő. A „ki vezet” kérdésénél jóval összetettebbnek és nehezebbnek látszik arra a kérdésre válaszolni , hogy mi lehet ma és a közeljövőben a kisebbségi érdekképviselet tartalma? Miről beszéljünk azoknak, akiket képviselünk? Melyik az a romániai magyar érdek (érdekegyüttes), amely a közéleti megjelenítés nyomán széleskörű társadalmi azonosulást válthat ki , s amelynek közéletipolitikai képviselete – legalább képviseleti gyakorlatként – sikerre vihető? 2 A szerző antr opológus, a csíkszeredai KAM – R egionális és Antropológiai Kutatások központjának a vezetője
