Reggeli Sajtófigyelő, 2007. április - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-04-28
9 szembenézéstől való ódzkodás, a bátorság hiánya ahhoz, hogy egy nép - itt Szlovákiáról, sőt Csehországról, pontosabban Csehszlovákiáról van szó - szemben ézzen azzal a korszakkal, ami közvetlenül a háború után volt. Szembenézzen államának genezisével, szembenézzen azzal, hogy vajon annak a korszaknak a joga, a jogrendszere és bíráskodása a mai európai jogi standardok szemszögéből jogszerű volte, elviselhet őe, tűrhetőe. Ez az a kérdés, amit nem lehet azzal megkerülni, még kevésbé megoldani, hogy érinthetetlennek nyilvánítunk bizonyos kérdéseket a Benešdekrétumoktól kezdve egészen a népbírósági ítélkezésig. Ez egyben a rendszerváltások alapkérdése is volt . Két kérdést kellett megválaszolni. Meddig kell visszamenni a múltba? Lehete azt tenni, hogy csak a kommunista hatalomátvételig megyünk vissza? Ami azután történt, azt felülvizsgáljuk, ott jóvátételt adunk és rehabilitálunk, de ami előtte volt, arra kije lentjük, hogy az rendben van, az demokratikus, az érinthetetlen. Vagy pedig messzebb megyünk vissza, egészen addig, amíg az egyes jogtalanságok következményi ma is élnek. Magyarország is visszament az első zsidótörvényig, mert egyforma jogtalanságok történ tek a kommunizmusban, és előtte a fasizmus uralma alatt. A másik alapkérdés, hogy vajon lehete jogtalanságokra másik jogtalansággal, a jogorvoslat kizárásával válaszolni. Ezek kikerülhetetlen problémák voltak minden rendszerváltásban. Magyarország felülvi zsgálta háború után hozott törvényeket is. A magyar Alkotmánybíróság kimondta, hogy alkotmányellenesek azok az 194546ban hozott törvények, amelyek kollektív bűnösséget állapítottak meg, amelyek háborús bűntettnek nyilvánítottak szervezetben való tagságo t, hazaárulásnak német családnév visszavételét és így tovább. Köztársasági elnökként bocsánatot kértem a Magyarországról kitelepített németektől, föltárva azokat az okokat, azokat a nagyon prózai gazdasági okokat, amelyek oda vezettek, hogy bizony Magyaror szág elrendelte a kitelepítéseket. Nem minden ország vizsgálja meg a háború után történteket. Pedig ez a kontextus az, ami miatt Esterházy János rehabilitációja nem egyedi ügy, hanem voltaképpen az egész magyarságnak is ügye. Nem pusztán arról van szó, ho gy megállapítjuk, egy halálraítélt nem követte el a neki felrótt bűnöket. Az egész korszakot kell megítélnünk. Esterházy János szellemében a nyitott szív politikáját kell követnünk Szlovákiával és mindenek előtt a szlovák néppel szemben is. Ugyancsak az ő szellemében a jogokhoz való ragaszkodás politikáját is követnünk kell. Éppen ez a kettőség az, ami elvezetne a megoldáshoz. Egyrészt a sorsközösség szellemében megbékélésre törekedni, kölcsönös jóindulattal és nyitottsággal együtt élni, másrészt a múltat jogilag is tisztázni. Esterházy János ügyében el kell érni a rehabilitációt. A megbékélést nem lehet csupán az érzelmekre építeni. Tisztázni kell a jogi kérdéseket, a politikai kérdéseket, tisztázni kell a viszonyunkat a múlthoz. Azt hiszem, hogy ez felsza badító hatású lenne minden érintett számára. A magunk részéről mindent megteszünk a történelemtudományban, a diplomáciában, a politikában, hogy ez sikerüljön. vissza Hollandiában is vállalhatnak májustól munkát a magyarok Né pszava 2007. április 28. Szerző: Muhari Judit Május elsejétől Hollandia is megnyitja munkaerőpiacát az Európai Unióhoz három éve csatlakozott tagállamok, köztük Magyarország előtt. Így a tizenöt régi tagállam közül kilencben megszűnt az engedélyhez kötö tt munkavállalás, a román és bolgár állampolgárokra viszont továbbra is érvényesek a korlátozások. A holland munkaügyi minisztérium a pontos részleteket a jövő héten teszi közzé, akkor tájékoztatják a magyar munkaügyi tárcát is. Annyi bizonyos, hogy a te ljes piacnyitás után sem kell félni a hazai munkavállalók áradatától. A holland munkaügyi központ adatai szerint ugyanis 2001 és 2006 között évente 6001000 munkavállalási engedélyt adtak ki magyaroknak, tavalyelőtt 627et, 2006ban pedig 659et. Tavaly a z összesen 75 ezer munkavállalási engedély 90 százalékát lengyel dolgozóknak állították ki, és mindössze 1,1 százalékát magyaroknak. A 2004es csatlakozáskor csak az Egyesült Királyság, Írország és Svédország döntött a teljes piacnyitás mellett, tavaly m ájus elsejétől azonban Finnország, Görögország, Portugália, Spanyolország és Izland is eltörölte az engedélyezési eljárást. Belgiumban, Franciaországban, Luxemburgban és Olaszországban jelentős könnyítéseket vezettek be, a hiányszakmákban azonnal vagy gyor sított eljárás után állítják ki a munkavállalási engedélyeket. Már csak Ausztriában, Dániában, Németországban, Liechtensteinben és Norvégiában ragaszkodnak az engedélyezéshez. Németország budapesti nagykövete közölte, 2009ig biztosan érvényben marad a je lenlegi szigorítás. vissza
